Fél pár tornacipő és a nagy N betű
Még szünet van: nem kell iskolába hordani a gyerekeket, nyár, nyaralás, napsütés, vízpart - ezek azok, amikre a tavalyi tanévben annyira vágytál. Most pedig, amikor a nyár a végéhez közeledik, semmire se vágysz jobban, mint hogy elkezdődjön végre az iskola. Következzen hát egy rövid visszaemlékezés a tavalyi tanévre, hogy lásd, azért az sem volt fenékig tejföl.
Augusztus végéhez közeledve már biztosan várod az iskolakezdést, mikor a gyerekeid egész nap felügyelet alatt lesznek. Akkor is várod, ha tudod, hogy elvált anyaként a vele járó gondokat egyedül kell megoldanod.
Kezded összeszámolni, mi mindenre lesz szüksége, pedig tudod, hogy mindegy, mit veszel, úgyse az a vonalas füzet kell majd, zsírkrétából biztosan a drágább, a tornaruháról nem is beszélve. Apropó, tornaóra! A fiadnak új tornacipő kell, mivel még márciusban elvesztette a régi fél párját, és mire a tanév végére meglett, a másik felét te már kidobtad.
A nyári szünetet követő iskolakezdés nem könnyű a gyerekeknek se. Sokat felejtenek. Te azért csak ne dőlj be szeptember elsején a másodikos gyerekednek, amikor azt állítja, hogy még nem tanulták a nagy N betűt!
Az évnyitó ugyanolyan lesz, mint eddig: a nagy hőségben sorra ájulnak el a gyerekek… és néha a tanárok is. Már kívülről fújod az évnyitók és évzárók forgatókönyvét. Egyvalami változik csak: az összeg, amit az osztálypénzbe kérnek. Te mégis várod az évnyitót… noha átfut az agyadon, hogy kinőtték az ünneplőjüket, és neked idén sincs időd elmenni újat vásárolni.
A nagyobbik lánynak adsz pénzt, ő már talán tud venni egy fekete szoknyát magának. Gyorsan elmondod az instrukciókat, miszerint inkább hosszabb legyen, mint rövidebb, nem bánnád, ha abban is érettségizne...
Mennyi is van még addig? Hat év. Természetesen idén is egy olyan szűk miniszoknyát vesz, hogy azt hiszed, menten kettéreped. Az évnyitóra vásárolt szoknyába az október 23-i ünnepségen már nem fog beleférni.
Szóval ne várd annyira azt a szeptembert! Gondolj arra, hogy megint gyűjtened kell a vécépapír-gurigákat technikaórára, biológiaórára pedig gyógynövény-gyűjteményt készíthetsz. És jönnek a szülői értekezletek is!
Persze, az apjuk is elmehetne néha rájuk, de nem megy. Utoljára a bölcsődein volt – ott ugyanis még fiatalok voltak az anyukák. Egyszer ugyan elcsaltad egy óvodaira is, de miután a város neves, egyedülálló, gyermektelen pszichológusa kétórás előadást tartott a nevelés aktuális problémáiról és a nagycsaládos gyerekek speciális óvodai igényeiről, többé nem tette be a lábát ilyen helyre.
Viszont jó, ha tudod: a szülői értekezletről való távolmaradása előnyödre szolgálhat a válás után. Ha a gyerekeid egy iskolába járnak, egy időben vannak a szülői értekezletek is. Használd ki ezt a hatalmas lehetőséget! Egyik gyerek szülői értekezletére se kell elmenned, elég, ha mindenütt azt mondod, hogy a másikén voltál. Több órát és rengeteg idegességet megspórolhatsz így. Az osztálypénzeket úgyis be kell fizetned.
A másik előnye a válásnak, hogy többé nem fordulhat elő az a helyzet, mikor a férjed elment a szülői értekezletre, és bevállalta az összes munkát, az osztályterem-díszítéstől kezdve a faliújság-készítésen át a festés-mázolásig, azután átruházta rád az egészet.
Egyébként is felesleges odajárnod, te úgyis tudod, hogy milyenek a gyerekeid. Az meg kit érdekel, hogy a szomszéd Pistikéje megint országos matekversenyt nyert? Ha a tiéd nyerné (aminek a valószínűsége egyenlő a nullával), azt úgysem az értekezleten tudnád meg.
Szóba jöhet az a variáció is, hogy a nagypapát küldöd el a szülőire, ami abból a szempontból hasznos volna, hogy a gyengén látó és halló tata nem érti azt a sok rosszat, amit az unokájáról mondanak. Ennek csak annyi lehet a kockázata, hogy esetleg még a végén se jön rá, hogy nem a fiad osztályába ült be.
Nagyon várod a szeptembert, holott tisztában vagy vele, hogy hiába a diplomád és a doktori fokozatod, nemigen tudsz segíteni a gyerekeidnek a leckeírásban. A legcélszerűbb, ha elsőtől elkezded velük együtt tanulni az anyagot, különben az utolsó, amire még képes leszel, a kétjegyű szorzása kétjegyűvel, de a tizedes törtek osztásánál már komoly gondjaid lesznek… amíg a gyereked erre nem jön rá magától, és segítséget kér, sose feleld neki azt, hogy most nem érsz rá, ebből ugyanis rögtön tudni fogja, hogy fogalmad sincs a feladatról.
Ilyenkor mondd azt nekik, hogy a papa nagyon okos ember, ő biztosan tud segíteni. De ha ő nem is, az új felesége biztosan. Annyi öröm neked is jár, ahogy elképzeled, amint a nő már harmadik órája számolja, hol fog találkozni a két autó, ha az egyik elindult A) városból 80 km/h sebességgel, a másik B) városból 120 km/h sebességgel, a két város között pedig 600 km a távolság.
Nos, még sok minden másra emlékezhetnénk az elmúlt tanév eseményei közül, de az említettek ismeretében már most bizonyos lehetsz abban, hogy jövő júniusra semmire sem fogsz jobban vágyni, mint hogy vége legyen az iskolának.
Még nincs hozzászólás