'Fantasztikus kört futok'

2014. szeptember 19. | Írta: Szabó G.László | 1 komment

Pillanatfelvétel Molnár Piroskáról? Gyorsvonatból, integetve. Lelki diagnózis? Nyugalom, szigorúan őrzött harmónia. Munkaügyi jelentés? Órára pontosan beosztva. De bírja erővel. Nyáron ugyanúgy, mint évad közben. Pedig így volt ez tavaly, sőt, tavalyelőtt is...

RIDIKÜL MAGAZIN Ha lenne egy olyan szép, nagy füzete, mint Szász János filmjében az unokáinak, most aztán írhatna bele.

MOLNÁR PIROSKA Még rajzolhatnék is, hiszen fantasztikus kört futok.

RM Kört? Szerintem köröket! A nagy füzet tavalyi, Karlovy Vary-i sikere óta még az óceánt is átrepülte.

MP Sok filmet forgattam már, de ekkora sikere nem lett egyik alakításomnak sem, az biztos. Az Árvácskában játszott szerepemért is sok elismerésben volt részem, vagy vehetjük a Dolinát, Kamondi Zoltán méltatlanul elhallgatott filmjét, azt is nagyon szerettem. Vagy a Taxidermiát, amelyet Pálfi György rendezett. Abban is sokan láttak, bár a fő vonal nem én voltam benne. Annak viszont van egy kellemes utóhatása. Most forgattam Pálfival egy új filmet, a Szabadesést. De A nagy füzet tényleg mozgásba hozott. Chicagóba ugyan, ahol különdíjat kaptam az alakításomért, nem utazhattam el, ott lehettem viszont Los Angelesben, a magyar filmfesztiválon, és Washingtonban is. De Kolozsvárra már nem jutottam el, a színházi elfoglaltságom nem engedett. Annak viszont nagyon örülök, hogy azt az egy hetet ki tudtam csípni magamnak, mivel Amerikában most jártam először.

RM Izgult?

MP A repüléstől? Igen, féltem egy kicsit. Az átszállás miatt. Már láttam magam hajléktalanként, elveszve az amszterdami repülőtéren. Én csak németül tudok ein bisschen, de arra sem volt szükségem, szerencsére. Simán ment minden, a gépen meg egy jó kis Hitchcock-filmet néztem. Hozták a finomságokat, korlátlan mennyiségben a bort, olvastam, rejtvényt fejtettem, szerepet tanultam. Visszafelé meg majdnem az egész utat végigaludtam. Turbulencia semmi, katasztrófahelyzet megúszva.

RM Los Angelesben pedig a legjobb alakítás díja.

MP Azután jött Pálfi filmje, a Szabadesés. Teljesen váratlanul. Egy idős néni vagyok a történetben, aki egy hétemeletes ház legfelső emeletén lakik a férjével. A néni egy nap elindul a bevásárlókocsival, felmegy a tetőre, és leugrik. Éjjel forgattunk, fent álltam egy lapos tetőn, annak is egy keskeny peremén, a Bartók Béla út fölött, hátam mögött a Szabadság-szoborral.

RM Tériszony?

MP Semmi. Ráadásul, ha leveszem a szemüvegemet, nem látok semmit. Egyszer figyelmeztettek is, de én is éreztem, hogy vége a peremnek... ordított a Pálfi, hogy: „Piroska, állj meg, állj meg!” Én meg, hogy mit vagytok berottyantva?!

RM Tényleg ilyen bátor?

MP Kifejezetten élveztem, hogy a város fölött állhattam. Na és a férjem, Benedek Miklós! Szenzációs a filmben.

RM És mi lesz a nénivel? Leveti magát a magasból?

MP Le. De nem hal meg. Összeszedi magát, helyrepofozza a bevásárlókocsit, aminek kiesett egy kereke, és megy haza, gyalog a hetedik emeletre, mert javítják a liftet. Aztán újra felsétál a tetőre, és megint leugrik, mert, ugye, mindennap meghalunk egy kicsit, aztán kezdhetjük elölről. Nagyon jól fel vagyok öltöztetve a filmben. Hét vagy nyolc otthonka van rajtam, mintás, világos, mindenféle.

RM A Taxidermiában sem volt dublőre, igaz, ott nem is volt veszélyes jelenete. Csak éppen ruhátlanul kellett ülnie egy teknőben.

MP A nagy füzetben is az én testemet mossák le a fiúk. Én találtam ki, hogy ez legyen. A rendező akart valamit, ami nekem nem nagyon tetszett. A halottmosdatásnak pedig van egyfajta szertartása. Ezért előbb lefújtak olyan halottszínűre, aztán felfektettek egy asztalra, a fiúk pedig lemosdattak.

RM Bizarr helyzet lehetett.

MP A zöldköves gyűrű című filmben, amit nagyon szerettem, koporsóban is láttam magam. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy az nem én vagyok, hanem akit játszom.

RM Filmben mi volt eddig a legfélelmetesebb helyzet, amit be kellett vállalnia?

MP Még főiskolás koromban történt, Rényi Tamás filmjében, A völgyben. Paraszttörténet volt, Psota Irén és Dajka Margit játszottak benne, mi Koltai Janóval alkottunk egy párt. Felkötöztek bennünket egy szélmalom lapátjára, és körbeforgattak. Eredetileg úgy tervezték, hogy bábut erősítenek fel helyettünk, aztán kiderült, hogy az nagyon drága lett volna. Mi olcsóbbak voltunk. Egy artista kötözött fel a lapátra, de úgy, olyan erősen, hogy hurkás maradt utána az egész testem. Olyan bemélyedések voltak rajtam, hogy amikor meglátott az anyósom, teljesen elrémült. És úgy mentem este játszani a színházba, rövid ujjú ruhában. Még látszottak a nyomok. Aztán megnéztem a filmet, és nem akartam hinni a szememnek. Szinte felismerhetetlen voltam a szélmalom lapátján. Akármilyen bábu megtette volna.

RM Dajka Margitról jut eszembe: legendás szerepét, a Bors nénit évek óta játssza.

MP Karácsonykor lesz húsz éve, hogy Bors néni vagyok. Hétszáz előadást biztosan lejátszottam már.

RM Van ebben a szerepben valamilyen speciális élvezet?

MP A gyerekek. Kinézek, és ezt kérdezem tőlük: „El tudnátok erdővé változni? Karotok a fa ága, tenyeretek a falevél, most már csak szél kellene...” és látom, hogy kétszáz gyerek felemeli a karját. Vagy feljönnek hozzám a színpadra, és csillogó szemmel figyelnek, a végén pedig megkérdezik: „Te tényleg nyolcvanéves vagy?” Repülő cipőről is szó van a darabban, egy kisgyerek megkérdezte nemrég, hogy: „Mikor repülsz?” Éjszaka, álmodban, mondtam. Dajka Margit egyébként harmincszor sem játszotta Bors nénit. Különleges színésznő volt. Minden műfajban zseniális. Én az előadás tévéfelvételét láttam, de akkor még nem tudtam, hogy ezt játszani fogom. Fonyó Gergő új filmjében is néni leszek most.

RM Goda Kriszta készülő filmjében milyen szerepet kapott?

MP Na, ott is nénit játszom! Egy közértest.

RM A Munkaügyek Elvirájaként sem pihentetik.

MP Negyvenkét napot töltöttünk együtt a nyáron is. Forgattuk a következő évad részeit. Négy éve nem nyaraltam Elvira miatt. Talán majd jövőre. De már megtanultam az évek során, hogy a munka soha nem beosztva, nem harmonikusan jön, hanem vagy csőstül, vagy sehogy. Én ezt az utóbbit évek óta ismerem. Meg is becsülöm nagyon, ha van két, három, netán négy szabadnapom. De négynél több ritkán van, azt is elmondhatom. Olyankor rögtön megyek Hévízre. Az ottani víz jót tesz az ízületeimnek, vagy itthon leülök, és szusszanok egyet. Volt már olyan két hónapom is, hogy reggel kilenctől éjfélig meg sem álltam. Mert, ugye, van a tanítás is, a színművészetin. Ezért várom olyan nagyon a pizsamás napokat, amikor ki se mozdulok otthonról. Felkelek, fürdőköpenyt veszek a pizsamára, és csak úgy elvagyok másnap reggelig. Biztosan van ennél nagyobb csoda is, de az én életemben már egy ilyen nap is annak számít. Óriási csodának.

RM Van egy szép, vörös, félperzsa cicája. Mint királynő a trónján, olyan méltósággal ül az udvarra néző ablak párkányán.

MP Tizennyolc éves lesz, ha megéri, mert egyre gyászosabb állapotban van. Kéthetente kap injekciót és gyógyszert az állatorvostól. Öregszik, vékonyodnak a lábai, élesednek a csontjai, de valóban úgy néz, mint kölyökkorában.

RM A fügefa lombja kellemes árnyékot nyújt neki.

MP Ha jó nyár van, kétszer is terem. Július elején és augusztus végén. Hatalmasra nőtt, a harmadik emeletig felér, és nagyon ízletes a gyümölcse. A fonyódligeti nyaralómnál is van két fügefám, amelyeket ebből gyökereztettem. Mindent kibír. Még a jeges esőt is. Negyvennégy éves. Jól érzi magát az udvarban.

RM A nagy füzet sikere óta mintha a pályája is többet teremne.

MP Amikor megtudtam, hogy ez a film képviseli hazánkat az Oscar-versenyben, azt mondtam, nem izgulok feleslegesen. De amikor bekerült az első kilencbe, ott már nagyon drukkoltam én is. Sajnálom, hogy az első ötbe nem jutott be, pedig volt ott gyengébb is, úgy láttam. Én ezt a filmet akkor is nagyon szeretem. Egyébként soha életben nem hívtam meg embereket, hogy nézzenek meg ebben vagy abban a filmben, most viszont olyat csináltam, amit még egyszer sem. Megjelent a film DVD-n, és jó párat vettem belőle. Megajándékoztam azokat a számomra fontos személyeket, akikről tudom, hogy nem látták, és már nem tudják megnézni a moziban. Kaptam is sok szép visszajelzést. Ami pedig a pálya bőkezűségét illeti: ahogy az emberi szervezetről mondják, hogy hétévente megújul, úgy én azt szoktam mondani, hogy az ember futja a köröket. Mindig lefut egyet, aztán megint egyet, és még egyet, de hogy aztán hét vagy nyolc év múlik el két ilyen kör között, azt nem tudom. Csak azt, hogy nekem is megvannak rajzolva ezek a körök. És msot tényleg fantasztikus kört futok. Mint egy versenyló.

RM Stílusosan fogalmazva: még a nagy vizesárkot is elegánsan átugorja.

MP Köszönöm. A kérdés csak az, hogy lesz-e még ilyen köröm. Reménykedni, persze, tudok. Itthon volt nemrég Antal Nimród Amerikából, és hatvan magyar színésszel forgatott egy kis propagandafilmet, hogy magyar rendezők munkáit is nézzék a moziban az emberek. Befejeztük a forgatást, és két nap múlva felhívott, hogy a vágóasztal mellett szerelmes lett belém, majd hozzátette, hogy van egy filmterve, szeretne velem beszélni róla. Komoly embernek ismertem meg őt, megmelengette a szívemet, amit mondott.

Címkék: színésznő, árvácska, szász jános, a nagy füzet, karlovy vary, pálfi györgy, taxidermia, dolina, kamondi zoltán, szabadesés, a zöldköves gyűrű, paraszttörténet, elvira, bors néni, dajka margit, rényi tamás, a völgy, szerepek