Family biznisz
A Garai-gyerekek családi vállalkozása egykor behálózta a fél világot - meghatározó szerepük volt a képügynökségek kialakításában.
Véletlenül elegyedtem szóba egy kedves, idős hölggyel egy fotókiállításon, majd mikor továbbléptem, szembetalálkoztam a teremben Keleti Évával, a magyar fotográfia nagyasszonyával. „Tudja, Karcsi, kivel beszélgetett az imént? – kérdezte. Fogalmam sem lévén róla, csak rázogattam a fejem. – „Hát Garai Ágnessel Rio de Janeiróból.” – Összenéztünk, összemosolyogtunk, és egyszerre mondtuk: Keystone Press Agency. S már pördültem is vissza, hogy megtaláljam az imént szem elől tévesztett asszonyt.
A Keystone Press Agency a világ egyik legismertebb, legnagyobb sajtófotó-ügynöksége az első világháború óta, még ma is működik. S mint oly sok másban, ebben is természetesen magyarok vagy magyar származású emberek vitték a prímet. (Az már csak a szerző intimus magánügye, hogy több mint harminc éve foglalkozik az emigrált, kivándorolt, disszidált, ideiglenesen külföldre távozott vagy épp már második generációsként külországban született fényképészekkel. Ennek a kutatásnak egy fontos dossziéjára az van írva nagy betűkkel: KEYSTONE. Így talán érthető, miért lett hirtelen olyan fontos az utolsó, még az ügynökséget vezető Garaival való személyes kontaktus.)
Garai Berci tizedik gyermekként született a 19. század utolsó évtizedében az akkor négyezer lakost számláló, tehát kicsinek épp nem nevezhető szabolcsi faluban, Rakamazon. Ötévesen került Budapestre. Nem tudni, ez volt-e a nagyobb ugrás életében, vagy a következő, a Budapestről a világba való kilépés. Tán nem is érdekes, hiszen a Keleti Kereskedelmi Akadémiát végző fiatal férfi előbb a Magyar Hitelbank tisztviselője lett, majd a Tolnai Világlapja szerkesztője, amely Lóránt István szerint (akit, ugye, Stefan Lorant néven a sajtófotó megteremtőjének nevez a fotótörténet!) az első fontos fotós lap volt itthon. Mint sokan másoknak, neki is szűk lett az ország, 1913-ban Londonba, 1914-ben az USA-ba ment. A World Press News munkatársa volt. Csak az érdekesség kedvéért: feljegyezték róla, miszerint középtávfutásban több bajnoki címet is szerzett odakint. Fotóhoz értő bankszakember, aki futni is tud… Nem rossz. 1914-ben társult be a huszonkét évvel korábban alapított Keystone ügynökségbe Bert Garai. Az addigra patinássá vált Keystone nevet megtartva, a világ első, igazi sajtófotóra szakosodott képügynökségét hozta létre, hajszálpontosan ráérezve a későbbi trendekre, történésekre. Terjeszkedett, átjöttek Európába is, hogy azután újabb földrészt hódítsanak meg.
Alig tudok bonyolultabb történetet, mint az övék. 1927-ben Bert és öccse, Garai Sándor (hívjuk ezután Alex Garainak, így lett ismertté) megalapította a párizsi Keystone Agencyt. Ennek lett a főnöke Alex. Mondanom sem kell, a munkatársak majd' kilencven százaléka emigráns magyar volt. Fiókügynökségek működtek a New York-in és a párizsin kívül Londonban, melyet Bert fia, Bertrand Garai vezetett, aztán Berlinben, Hamburgban és Budapesten is. Budapesten két helyszínen (Keystone fotó Garai, Síp utca 10. Tel: 1-359-04; Keystone fotó Garai, Fery Oszkár utca 35/b. Tel: 152-248), s harmadik öccsük, Arnold révén „átugrottak” Brazíliába is. Ezt már Ágnes, a Budapesten fotókiállítást (mily természetes!) látogató asszony meséli. A tíz Garai gyermek közül a harmadik Garai Arnold, aki a Magyar–Olasz Bank Thököly úti fiókjának volt a vezetője, s a második világháború kitörése előtt családostól Rióba ment, ahonnan már nem is jöttek vissza, csak jóval később, látogatóba. Arnold kezdetben magyar borokat importált Brazíliába, de testvérei azt mondták, nyisson ott egy Keystone-ügynökséget. Így tett, s ezzel a dél-amerikai térséget is magáénak tudta a családi vállalkozás. Nem értett ugyan a borokat importáló bankszakember a fényképekhez, de mint lánya mondja, hamar belejött. Az 1952-ben alakult riói Keystone-ügynökségbe Ágnes 1968-ban lépett be, hamarosan nyitottak egy irodát São Paulóban is. Mondanom sem kell, taroltak a földrészen. Napjainkra viszont jelentősen átalakult a piac, s mára az összese Keystone-irodát eladták a Garai leszármazottak, kivéve a Rio de Janeiró-it, s ma már csak Garai Ágnes nevét emlegetik együtt a Keystone-nal.
Aki pontosan akar látni a sokféle Keystone szövevényes történetében, annak jó sorvezető lehet a Londonban 1965-ben megjelent The Man from Keystone című könyv (internetes antikváriumokon keresztül még kapható), mely a Keystone máig legtöbbet emlegetett első emberének, a cikkünk elején tiszteletlenül csak Berciként emlegetett Garai Albertnek (1891–1998), vagy ahogy a világ ismeri, Bert Garainak az önéletrajzi könyve. Magáról ír, de ha magáról, akkor a Keystone-ról, hiszen a Garai név és a Keystone ezer szálon kapcsolódik egymáshoz. Garai jó szakember volt. Tudta, milyen képek kellenek a nagy nemzetközi kitekintésű magazinoknak, és milyenek a lokálisabb lapoknak. Marketingmunkája majd' száz esztendővel ezelőtt nyomokban már a mai, mindent eladni szellemiségét tükrözte. Blikkfangos címekkel látta el a képeit, ha kellett, nem riadt vissza a bulvárhatásoktól sem, szükség szerint átszabta a valóságot… Ma, a digitális világban már a fotóügynökségek is másképp működnek, s a népes Garai családban talán meg is szakad majd a fotóval ügyködés családi hagyománya. Amiért nagy kár, hiszen a hatalmas analóg fotóarchívum, amely magyar vonatkozású anyagokat is jócskán tartalmaz, most egy riói raktárban szunnyad. Hol az újabb generáció, vagy egy másik família, ki átvenné, folytatná a Garaik családi hagyományát?!
Még nincs hozzászólás