Ezeréves Pannonhalma
Szent Márton hegyén épült fel a Pannonhalmi Bencés Főapátság látványos épületegyüttese. A román stílusú bazilika és altemplom, valamint a gótikus kerengő az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek meghatározzák a Főapátság mai arculatát.
Ég és a föld találkozási pontjában
A pannonhalmi bencés monostor 1996-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, az apátság középkori neve Pannónia Szent Hegye (Mons Sacer Pannoniae) volt. A név a múltat idézi, a római seregek által itt talált pannon népet. Pannonhalma monostora – a középkori bencés apátságok többségéhez hasonlóan – hegyre épült. Sok vallási hagyományban, így a kereszténységben is, a hegyet az ég és a föld találkozási pontjának tartják, a hegyen élő ember – úgy érzi – közelebb van Istenhez… „Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett” – jegyezte le ezeket a sorokat az a Kazinczy Ferenc, akinek a mai Pannonhalma elnevezést köszönhetjük.
A pannonhalmi bencés apátság megalapítására Géza fejedelem adta meg az engedélyt, égi patrónusa a korai keresztény idők egyik legnagyobb szentje, Szent Márton lett, akiről tudjuk, hogy Pannóniában született. A napjainkig itt élő bencés szerzetesek kezdettől fogva az önellátásra törekedtek, Szent Benedek regulája szerint folytatják életüket, amely hangsúlyozza a munka és az imádság helyes egyensúlyát, meghatározó munkaterületük az iskola és a diákotthon. Kiemelt munkaterület a lelkipásztorkodás és a betegápolás, ugyanakkor újra megnőtt a gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó munkakörök jelentősége is.
A big band része a kultúrának
A tanításnak régi hagyományai vannak, Szent Benedek regulája minden napra előírja az olvasást, a böjt 40 napja alatt pedig minden szerzetesnek legalább egy könyvet ki kell olvasnia. Az apátság könyvtára mintegy négyszázezer könyvet őriz. Iskolájukat a II. világháború háború után ugyan két évre államosítják, de 1950-től a rend újra visszakapja az épülettel együtt az oktatás lehetőségét is. A pannonhalmi Bencés Gimnáziumban ma 330 diák tanul. Az iskolában rendszeresen tartanak előadásokat egyetemi oktatók, felolvasásokat írók, kiállítótermében minden tanévben hat-nyolc kortárs művészeti kiállítást rendeznek. Hagyomány a francia művészek közreműködésével zajló színházi és fotókurzus. Rendszeresen vetítenek filmeket, és egymást váltják a klasszikus és kortárs komolyzenei és jazz-, valamint a népzenei koncertek. A gimnáziumnak saját big bandje is van, június elejétől augusztus végéig három teraszon a magyar jazzélet legnevesebb képviselői lépnek fel.
Arcus Temporum – századokon átívelő kapcsolatok
Minden tavasszal időszaki kiállítás nyílik, nemcsak fenn, a várhegyen, hanem az újonnan helyreállított egykori apátsági majorság épületében is. Az idei, az Ikon és ereklye: képtisztelet keleten és nyugaton című kiállítás a keresztény képhasználatot mutatja be, azt a folyamatot, amely megalapozta magát a kép fogalmát a nyugati művészetben. A nyári Arcus Temporum fesztivál programján a zene mellett színházi, képzőművészeti és filmes programok is vannak. Az elnevezés jelentése: „időívek”; minden évben egy vezető kortárs zeneszerző munkásságát állítják párhuzamba egy klasszikus zeneszerző életművével. Idén augusztus 22. és 24. között tartják a fesztivált, a klasszikus zeneszerző Schubert, párjai Klaus Lang és Morton Feldman lesznek, műveiket többek között az osztrák Klangforum Wien és a norvég Cikada Ensemble előadásában hallhatja majd a nagyközönség. Éjszaka újra a jazzé a főszerep, Juhász Gábor, Lukács Miklós és Szalai Péter mutatják be Making a Change című lemezüket. A színházat a francia Clément Layes darabja képviseli, míg az arborétum barokk pavilonjába a Németországban élő szobrász, Kecskeméti Sándor installációja kerül. Az események helyszínei részben az apátság legszebb terei, a bazilika, a könyvtár vagy a kápolna, de vannak egészen különleges helyszínek is, mint például a biomassza-erőmű raktere, az iparművészeti installációkkal koncertteremmé varázsolt gimnáziumi tornaterem vagy épp a gyümölcsöskert közepén néhány éve megépült, nyitott körszínpad.
Az önellátásra törekvés az elmúlt tíz évben látványos fellendüléshez vezetett a monostor területén. A bencés szerzetesek a kezdetektől fogva szoros kapcsolatban álltak a rómaiak által meghonosított szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, nem utolsósorban azért is, mert a szerzetesség elképzelhetetlen bor nélkül: a szentmisében a kenyér Krisztus testévé, a bor pedig Krisztus vérévé változik. Szinte adta magát, hogy elsőként a legrégebbi hagyományt, a bortermesztését élesszék újra, 2010-ben már elnyerték az Év Pincészete-díjat is.
Eleven hagyományok – habitusban és anélkül
A századokon át megszakítás nélkül működő monostorban óriási tapasztalatokat halmoztak fel a gyógyítás terén is, amelyeket ma is hozzáférhető könyvekbe, receptúrákba jegyeztek le. A régi könyveikben a bencések felfedezték, hogy korábban voltak saját gyógyteáik, sőt, egyik rendtársuk likőrök készítésével is foglalkozott. A most élő szerzetesközösség a múlt hagyományaira alapozva, a mai kor tudományos és technológiai színvonalán újragondolva folytatja a gyógynövényekhez kapcsolódó tevékenységét. A gyógynövénykertben megépült levendulalepárlón megmutatják az érdeklődőknek, hogyan készül a levendulaolaj, és elárulják azt is, milyen jótékony hatásai vannak a levendulának.
A látogatók számára a legkülönlegesebb élményt mégis az nyújtja, ha pannonhalmi tartózkodásuk alatt alkalmuk nyílik találkozni egy-egy itt élő szerzetessel – már ha rájönnek, hogy ki a szerzetes, és ki a diák, ugyanis gyakran teljesen hétköznapi öltözetet viselnek, és nem az úgynevezett habitust. Hiszen a pannonhalmi a mai napig élő bencés közösség: jelenleg is negyven szerzetes él a monostor falai között. A zarándokok és kirándulók a Szent Jakab zarándokházban megpihenhetnek éjszakára és a lelkiség gyakorlására is adódik alkalom, lelkigyakorlatok és csendkurzusok keretében.
Még nincs hozzászólás