Ez a munka nem a pénzről szól!
A nyár sok fiatal számára nem csak a vakációt jelenti. A kíváncsiak, bátrak, kalandvágyók, és persze gyermekszeretők egy része útnak ered, hogy néhány hónapig gyerekre vigyázzon, nyelvet tanuljon, tapasztalatokat és barátokat szerezzen, és megismerje saját magát. Mindez, természetesen, nem csak az ő számukra kihívás.
Au pair voltam...
Ezzel a címmel írt írói álnevén Amy Fritzpatrick egyfajta használati útmutatót az utazni vágyó bébiszitterek, a családjuk, és a leendő fogadó famíliák számára. Amy személyes élményei alapján mutatja be ennek a munkának a szépségeit és árnyoldalait, az au pairek keserédes világát és dönti le a bennünk élő sztereotípiákat.
– Ez egy olyan átmeneti időszak a fiatalok életében, ami örökre megváltoztatja őket. Az au paireké zárt világ, munkájuk pedig csak rövid ideig tart – mondja derűs, bölcs mosollyal Amy. – Nagyon torz kép alakult ki az évek alatt az au pairekről és a munkájukról. Az au pair – vagyis a gyerekfelügyelő – ugyanis nem cseléd, nem is szerető, nem a legjobb barátod, és főleg nem lehet gúny tárgya, mint ahogyan azt sokan képzelik. Az au pair egy felkészült, céltudatos, felelősségteljes ember. Az volt a célom, hogy az au pair munkáját minden érintett szemszögéből bemutassam, és tanácsokat adjak az akadályok átugrásához.
– Ezekkel az akadályokkal a fogadó családodnál szembesültél először?
– Nem, már az itthoni előkészületek során tudatosabbnak kellett volna lennem. Ahogyan első alkalommal, amikor Írországba készültem, nem kérdeztem semmit a telefonos interjú során, mára megtanultam, mit kellett volna megtudakolnom... Ez az utam rövidre is sikerült. Összetörten és megrogyva jöttem haza. Hónapokig úgy éreztem, hogy minden összeesküdött ellenem. Majd elhatároztam, hogy megpróbálom még egyszer, de már egy hivatalos au pair-közvetítő cégen keresztül. Nem leszek népszerű: ma már tudom, hogy az au pair-közvetítés egyéb munkaerő-közvetítésnek számít, így a törvény szerint nem kérhetnek érte pénzt az ügynökségek. Mindenesetre egy hét alatt sikerült összeszednem a papírokat, majd elutaznom Hollandiába, ahol életem egyik legjobb és legizgalmasabb évét tölthettem au pairként. Amikor kint éltem, rájöttem arra is, hogy a bébiszitter és az au pair fogalmakkal nagyon nincsenek tisztában az emberek.
– Mit értünk félre? Hiszen mindkettő a gyerekekről szól, nem?
– A bébiszitter pár órát tölt egy gyermekkel, heti egy-két alkalommal, míg az au pair a családdal együtt él, és a mindennapok részévé válik. A munkája nagyon fontos és felelősségteljes. Kétféle au pair-munka létezik. A „nyári”, azaz summer au pair azt jelenti, hogy három hónapig élsz külföldön nyaranta. Én normál éves au pair voltam, és szerencsém volt, mert még nem töltöttem be a huszonhatodik életévemet, hiszen akkor nem utazhattam volna ki. Au pairek hivatalosan csak tizennyolc és huszonhat év közötti lányok és fiúk lehetnek. Találkoztam fiú au pairrel is, aki meglepően jól tudott alkalmazkodni a nőkre szabott feladatokhoz. Én nem tudom, mit tettem volna, ha tizennyolc évesen támad az az ötletem, hogy au pair legyek. Egy fiatal lány hogy bírna el három gyerekkel? Te rá mernéd bízni a gyermekedet egy tizennyolc évesre? Én nem. Ennyi idősen ez óriási felelősség. Fontos tudni azt is, hogy az egy évig kint élő au pairre más szabályok vonatkoznak, mint a summer au pairre. Egy év alatt két hét fizetett szabadság jár, kell biztosítás a kint töltött időre, vízum (ahol szükséges), állandó bejelentett lakcím, és nyelviskolába kell járni.
– Sokan már kiutazáskor beszélik az adott ország nyelvét.
– Ha az au pair magabiztosan beszéli a nyelvet, az mindenkinek biztonságot ad, és segíti a gyorsabb beilleszkedést, arról nem beszélve, hogy hamarabb lesznek barátai. A nyelviskolák azzal is segítik az au paireket, hogy külön nekik szerveznek tanfolyamokat. Ott találkozhatnak a környéken dolgozó au pairek, akik más-más országokból jöttek. A honvágyadat is hamarabb feldologozod, és van kinek kiönteni a szíved, ha valami mégsem úgy megy, ahogy elképzelted.
– Ebben az egészben mekkora feladat megbirkózni a honvággyal?
– A legnagyobb! Igazából a honvágy csak akkor jön elő, ha unatkozol, elkezdesz agyalni, rád jön az önsajnálat, és a körülötted lévő világ szép napfényesből egyszer csak komorrá válik. Szóval el kell, hogy foglald magad!
– Írországgal ellentétben Hollandia jól sikerült. A nehéz tapasztalatok mellett mit adott neked ez az év?
– Amikor tudtuk, hogy közeledik az évem vége, elkezdtem keresni az utódomat, és legnagyobb meglepetésemre senki se akart három gyerekre vigyázni havi 350 euróért. Először nagyon dühös voltam, másodszor csalódott, harmadjára értetlen. Miért nem akar senki dolgozni? Ja, hogy csak ennyit lehet vele keresni? Jár érte teljes ellátás, bicikli, nyelviskola, barátok, és egy új világ, biztonságban. Én sem meggazdagodni mentem Hollandiába. De megismerhettem egy jól működő családot, megtanultam két nyelven beszélni, láttam sok mindent, jártam egy csomó helyen. Ez inkább arról szólt, hogy el tudjam dönteni, mire vágyom az életben. Nem akartam már mindenáron mindenkinek megfelelni. Először éreztem azt, hogy rendben vagyok, és ez nem mérhető semmihez! Hittem magamban, és abban, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, mikor külföldre utaztam.
Még nincs hozzászólás