A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Erről nem szeretnék beszélni

Mindenkinek joga van a titkaihoz. Megkérdeztem vagy két tucat embert, és mindannyian egyetértettek ebben. Aztán azt kérdeztem, hogy esne, ha az, akit szeretnek, titkolózna. Megint mindenki egyetértett, hogy a szeretett fél titka viszont fáj. Mert amíg titka van, távol van.

Fotó: Shutterstock.com

Akkor mi a helyes, mi a célszerű két ember kapcsolódásakor? Muszáj elmesélni az egész addigi életet, muszáj kiadni minden apró részletet, nevet, sikert és kudarcot, kínos és szégyenteljes eseményt?

És mi történik, ha néhány elhallgatott részletre egy nap fény derül, milyen érzés megtudni a szeretett emberről, hogy volt egy bizonyos kínos betegsége, hogy van egy felnőtt gyereke egy régi kapcsolatból, hogy nem is úgy áll a bankszámlája, ahogy hittük, vagy hogy az előző nőket csúnyán átverte?

Legszebbek vagyunk

Egy kapcsolat elején a legszebbnek akarjuk látni a másikat, és magunkat is a legszebbnek mutatjuk. És imádunk beszélgetni, kérdezni, kutakodni, megismerni a másik előző életeit, régi emlékeit, hogy azokkal együtt lehessen a miénk. És nem baj, ha romokat találunk benne, mert megbocsátunk, és hisszük, hogy mellettünk majd tökéletes emberré válik. Minél több részletet mond el, annál inkább szeretve érezzük magunkat, annál inkább elhisszük, hogy bízik bennünk, csakis bennünk.

És azt is imádjuk, ha faggat, mert hisz kíváncsi ránk. Jó érzés, ha érdekli a múltunk, ha beszélhetünk a fájdalmakról, ha megmutathatjuk a sebeket, ha sajnál, ha megígéri, hogy ő soha nem fog bántani. És kitárulkozunk. És szentül hisszük, hogy ezúttal semmi, de semmi rossz nem történhet.

Nincsenek már titkai

Aztán telik az élet. Épül vagy pusztul a kapcsolat. Leomlik a fátyol, fakul a rózsaszín szemüveg. A sarkig kitárt ajtók már nem varázsos kincseket, csak unott, csúfos eseményeket rejtenek, melyek visszaköszönnek a jelenben is. Kiderül, hogy a kedves nem is olyan kedves. Hogy például tényleg csaló, hazug, lusta, és nem csak az exeivel, de velünk is.

Kiderül, hogy aki eleinte olyan sejtelmesnek és izgalmasnak tűnt, csak egy összekuszálódott ember telis-tele fájdalommal, sértettséggel és hibával. Nincsenek már titkai, legfeljebb, ha a jelenben titkol el valamit. De azokat már nem nekünk, hanem a következő kedvesének fogja elmesélni.

Balázs Béla gyönyörű történetében a Kékszakállú herceg csak addig tartja rejtélyesnek és imádnivalónak Juditot, míg a nő ki nem faggatja élete minden titkáról. Miután a herceg mindent elárul, üressé válik, kifosztottá, titkok nélkülivé, hétköznapivá. És ez a hétköznapi herceg már nem képes szeretni a nőt, aki kicsalta rommá tört várából a titkokat.

Fotó: Shutterstock.com

Rólam majd mit mesél?

Kitárulkozzunk a szerelemben, vagy tartsunk meg néhány függönyt, amely mögé csak mi kukucskálhatunk be? Maradjon meg a saját erős várunk a legnagyobb szerelem idején is? Mondhatjuk magunkról, hogy őszinték vagyunk, ha nem árulunk el minden részletet a kedvesünknek? Valódi szerelem az, amely engedi a titkokat?

Talán attól függ, milyen titkokat. Ha a kapcsolatunkat érinti az a titok, ha a másik megfosztottá, kijátszottá válik miatta, még akkor is, ha sosem derül ki, akkor nyilván nem szép a titkolózás. De azok a részletek az életünkből, amelyek kizárólag ránk tartoznak, vagy épp ránk és egy régi másikra, sőt, csak a régi másikra, azok nem feltárhatók.

Ha egy másik embert, akit régen szerettünk, egy új kapcsolat érdekében elárulunk, árulóvá leszünk. Hogy csaló árulók vagyunk, ez nyilvánvaló az új fél számára akkor is, ha abban a pillanatban úgy tesz, mintha szórakoztatná ez a kitárulkozás. Ha az előző szerelmét így kibeszélte, vajon miket mesél majd rólam – gondolja. Milyen ember, aki kipletykálja egy régi szerettét?

Mire jó a kitárulkozás?

Mindenképp elgondolkodtató, miért akarjuk kifürkészni a másik titkait. Mi a célunk vele? Ha szeretsz, őszintének kell lenned hozzám, szoktuk mondani. Igen, de vajon mire vonatkozik ez az őszinteség? Nem elég, ha a jelen helyzetet érinti?

Ha a jelen kapcsolatunk jól működik, ha őszintén fordulunk egymás felé, miért kellene a régmúlt dolgaival megterhelni? Biztos, hogy a szerelem nevében akarjuk ismerni a másik régi dolgait? Nem azért, mert így akarjuk birtokolni? Nem azért, mert úgy érezzük, amíg nem fedte fel minden titkát, nem is egészen a miénk?

De lehet-e egészen a miénk?

Fotó: Shutterstock.com

Mi lehet a túlzott őszinteség mögött?

Dr. Popper Péter egy mesterkurzuson arról beszélt, hogy az embernek a kapcsolatában igenis joga van bi­zonyos dolgokat megőrizni magának. Ez nem szeretetlenség, nem őszintétlenség, egyszerű­en a szuverenitásnak egy szintje, melyet tisztelni kell. – A legnagyobb bizalom és szeretet mellett is lehet az életünknek olyan területe, ahová nem engedjük be a másikat, és ez nem bűn, és nem számít hazugságnak. Saját magunknak kell tudni eldönteni, mi az, amit meg akarunk osztani a másikkal, és mi az, amit inkább nem.

Popper szerint az igazság kimondásával rombolni is lehet. Úgy mondta, akár el is lehet pusztítani a másik embert. Például a férj elutazik egy külföldi kongresszusra, ahol lefekszik egy pincérnővel. Hazatérve elmondja a feleségének, hogy megcsalta. A feleség szenved, kínlódik, féltékeny, megalázott. Vajon miért érezte szükségét a férj, hogy valljon? Azért, mert nem bírta egyedül elviselni a bűntudat terheit, és rá akarta lőcsölni a feleség vállára.

– Ezzel szemben viszont gazemberségnek tartom, ha valaki arról hall­gat, hogy beleszeretett valakibe – tette hozzá pszichológus. – A partnernek joga van tudni, ha megváltozott valami az érzelmi viszonyban. Gazemberség meg­hagyni valakit az illúzióban, hogy én vagyok az ő nagy szerelme, ho­lott már valaki más az.

Akár­mennyire fáj, meg kell adni a lehetőséget a másiknak tisztességből, hogy az érzelmei szerint reagáljon, és ne hamis illúziók alapján. Van még egy eset amikor nem szabad hazudni, és nem szabad hall­gatni: ha a partner rájön valamire. Ha lebuk­tunk, vállalni kell a tetteinket, mert ezek azok a helyzetek, ahol rombolóvá válik az őszintétlenség.

Fotó: Shutterstock.com

Alíz varázsa – Márk története

„Az a nő titokzatos volt és megközelíthetetlen. Keveset beszélt magáról, engem sem kérdezgetett, inkább csak sejtelmesen mosolygott. Őrülten beleszerettem. Aztán összeköltöztünk, rutinszerű hétköznapok jöttek, és ő kezdte elhagyni magát.

Meztelenül mászkált előttem, ami először tetszett, aztán már nem annyira, mert túlságosan megismertem az amúgy szép testének minden hajlatát, formáját. Reggel lefolyt sminkkel ült le kávézni mellém, és egyre többet beszélt. Elmondta az összes kapcsolatának minden buktatóját, kiderült, hogy sorra őt hagyták el a férfiak, mert felszínesnek tartották. – Megfogadtam, hogy az elején inkább nem beszélek, ne gondolják, hogy buta vagyok – mondta.

Elmesélte a titkos viszonyait is, amelyeket szégyellt. Hogy hány pasival bonyolódott egyéjszakás kalandokba, akiknek még a nevét sem tudja. Belegondoltam abba a sok férfiba, ahogy magukévá teszik. Hirtelen elhasznált rongynak láttam, akit addig istennőnek. Ahogy belém habarodott, egyre gyakrabban akart megesketni, hogy én majd örökké szeretem.

A szerelmével a bizonytalansága is nőtt, folyton azt kérdezgette, én nem unom-e még, nem tartom-e üresnek, elég-e a számomra, amit nyújtani tud. Fárasztott. Egyik reggel arra ébredtem, hogy az a nő, aki mellettem fekszik, akár idegen is lehetne. Sajnáltam, amikor megmondtam neki, hogy vége. Nagyon sírt, és azt hajtogatta, hogy ő megmondta előre, hogy ez lesz, mert mindig mindenki ugyanígy bánt vele.”

Címkék: titkok a kapcsolatban, kitárulkozás a kapcsolatban

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!