Engem szerettél előbb
Kevés olyan többgyerekes család van, ahol ne bukkanna fel valamilyen formában a testvérféltékenység. Amikor új gyerek érkezik a családba, az addig egyeduralkodó gyermek hirtelen úgy érzi, osztoznia kell azon, ami számára a legfontosabb: a szülők figyelmén, szeretetén, idején.
Ez az érzés természetes, sőt, bizonyos mértékig szükségszerű, de ha nem kezelik tudatosan, komoly nyomokat hagyhat a gyerekek önértékelésében és a testvérek kapcsolatában. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a féltékenység gyökere a veszteségélmény, vagyis az, hogy a gyermek fél, ezentúl kevesebbet kap abból, amire a legjobban vágyik.
Hiszti és bunyó
A testvérféltékenységnek számtalan formája van, és minden életkorban másként jelentkezhet. A leggyakoribb tünetek között ott van a hiszti, a dühkitörés, a testvér elleni agresszió, a szorongás vagy az alvászavar, de sok gyerek visszacsúszik korábbi fejlődési szakaszokba is, például újra bepisil, cumit kér, vagy babásan kezd beszélni. A nagyobb gyerekeknél inkább a versengés, az állandó összehasonlítgatás és a sértődöttség a jellemző.
Ez a húsz perc csak az enyém!
Kata hároméves kisfia, Marci eleinte örült a testvér érkezésének, majd pár hét után elviselhetetlen hisztikkel reagált, amikor az anya szoptatta az öccsét. „Rakd le a pici babát!” – kiabálta dühösen, miközben sírt és toporzékolt. A szülők először szidással próbálták kezelni, de ettől csak még feszültebb lett.
Végül szakembertől kaptak tanácsot: mindennap különítsenek el legalább húsz percet, amikor csak Marci van középpontban. Ez a kis szigetidő csodát tett, a hisztik egyre ritkábbak lettek, és Marci is nyugodtabban viselte, hogy a figyelmet meg kell osztani.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 11. számának 52. oldalán!)
Még nincs hozzászólás