Energiazabáló kifogásgyártás
A nemet mondás képessége néha valódi művészetté válik. Már gyerekként is éltünk kifogásokkal, hiszen mind szerettünk valamilyen ürüggyel kibújni a leckeírás alól. Rosszabb esetben a felelősség hárítgatása felnőttkorunkra is megmarad, ami bizony rossz hatással van az életminőségünkre. De mit lehet tenni ellene? És mit csináljunk, ha nekünk mondanak nemet?
Katona Melinda tréner évek óta oktatja előadásain az embereket a kifogáskezelésre. Elmondása szerint a legfontosabb a célok definiálása. „Kifogásokkal egy egész padlást meg lehet tölteni, de a kibúvók gyártása nem visz előre. Úgy gondolom, ha valami fontos az életben, azért vállaljunk felelősséget, és tegyünk is érte. Az ürügyekkel valójában mi építünk saját magunk elé akadályokat."
Ellenvetés?
Melinda trénerként fontosnak tartja, hogy a kifogáskeresés jelenségét az emberek felismerjék, tegyenek ellene, és aktivizálódjanak életük minden területén: „Ha valakinek a környezetünkből szeretnénk segíteni abban, hogy a változás útjára lépjen, első körben meg kell ismerni a valódi célját.
Sok ember azért keres kibúvókat, mert nem tudja pontosan, mit akar, nem érti a miérteket, és épp a bizonytalansága miatt folyton hárít. Fontos továbbá, hogy képesek legyünk megkülönböztetni egymástól a kifogásokat és az ellenvetéseket.
Egy konkrét, szinte mindennapi példa a két esetre: tegyük fel, hogy egy hölgyismerősünk szeretne leadni a súlyából. Az ellenvetés ebben az esetben az, amikor a fogyni vágyó nő azért nem vág bele a diétába, mert nem tudja, pontosan hogyan kell étkezni a fogyókúra időszaka alatt – ezt nevezzük információhiánynak, s kiválóan kezelhető, míg a hárítás mögött legtöbb esetben félelem, bizonytalanság, illetve a felelősségvállalás hiánya húzódik" – mondja Melinda.
Szerencsére sokan szeretnének tenni azért, hogy pozitív változás álljon be az életükben. Ön is közéjük tartozik? Olvassa el és fogadja meg Melinda három egyszerű tanácsát!
1) Próbálja meghatározni, hogy az élete fontos történései mely befolyásolási zónában zajlanak! Amire van ráhatása, azzal kapcsolatban cselekedjen, amire nincs, azt egyszerűen engedje el így több ideje marad a valóban fontos dolgokra.
2) Ha úgy érzi, sok kifogással él, próbálja jobban megismerni önmagát és az életét így idővel nemcsak az önbizalma nő majd, de tisztában lesz azzal is, mik a valódi vágyai.
3) Fogadja el, hogy az élet változik, bátran menjen szembe a trendekkel, és kövesse a saját útját!
Szerinte a kifogáskereső onnan ismerhető fel, hogy amikor feltesszük neki a kérdést, hogyan szeretné a célját megvalósítani – azaz például karcsúbb lenni –, általában azzal érvel, hogy nincs ideje – ami vicces, hiszen világviszonylatban Magyarország az egyik legnagyobb tévéfogyasztó társadalom, naponta átlag négy órát töltünk a televízió előtt.
Hogyan nyithatjuk fel az ilyen ember szemét? Kérdezéssel. Míg az esetleges kijelentéseket támadásnak veheti az illető, addig a kérdésfeltevéssel finoman terelhetjük a megoldás felé.
Befolyásolási kör
Habár úgy tűnik, a kifogások „megálmodása” egyszerű feladat, a szakember szerint rengeteg energiát emészt fel – jogosan merülhet fel a kérdés: ennyi erővel akár az adott problémát is megoldhatnánk? „A kifogásgyártás oka nem mindig csak a bizonytalanság lehet, hanem az elköteleződés és a cselekvés hiánya is. Ha mindent úgy csinálunk, ahogy eddig, mégis, hogyan várhatunk változást?
Sokan kétszer annyi energiát ölnek a kifogások gyártásába, mint amennyi időbe és energiába az adott probléma megoldása kerülne. Ez abban gyökerezik, hogy az emberek nagy része nem érzi úgy, hogy hatással lenne a saját életére, ami egy óriási tévhit.
A befolyásolási kör szerint a legbelső körben vannak azok a dolgok, illetve események, amelyek tőlünk függnek, a középsőben azok, amelyeket nem egészen mi irányítunk, de hatással lehetünk rájuk, míg a harmadik, külső körben azok, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk – ilyen a világpolitika vagy az időjárás.
Érdekes, hogy azoknak az embereknek a többsége, akik szeretnek kifogásokkal élni, az életük eseményeinek nagy részét a külső körbe sorolják, és úgy vélik, a saját életüket nem ők irányítják. Pedig ha felismerjük a hibáinkat, és elindulunk a változás útján, előbb-utóbb szembesülünk azzal, hogy az életünk 90 százaléka bizony rajtunk múlik. Nehéz ezt a tényt elfogadni, hiszen ha így teszünk, azzal is tisztában kell lennünk, hogy felelősséggel tartozunk a sorsunkért.
Éppen ezért a többség számára könnyebb az árral sodródni, abban a hitben, hogy nem felelős a saját életéért. Ezt nevezzük komfortzónának, amiből nagyon nehéz kilépni. És hogy miért? Mert a változás nem egy egzakt tudomány, nem matematika, s a következményei megjósolhatatlanok. Ez sokakat megrémít, és inkább hagyják a dolgokat úgy csordogálni, ahogy addig.”
Még nincs hozzászólás