A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Endrei Judit: A kor önmagában nem tiszteletre méltó, nekünk kell lépést tartani a világgal

Habár már két évtizede annak, hogy otthagyta a televíziózást, az emberek szemében egy kicsit mégis az maradt, aki volt: "mindenki Juditkája", eleven emléke egy olyan korszaknak, amikor egy csatornát nézett az egész ország, és a bemondókért odavoltak a nézők.

Endrei Judit
Fotó: Fejér Gábor

– A Facebook-oldalad alapján ki merem jelenteni, hogy imádsz utazni. Most éppen Hollandiából érkeztél haza.

– Igen, de ennek az útnak konkrét, családi apropója volt: Laura lányom diplomaosztója.

– Mindenki gyűjt valamit, amikor utazik. Van, aki múzeumokat, van, aki tengereket, van, aki kilométereket vagy jó ismerősöket, kavicsokat… Hát te?

– Én mindent gyűjtök! Felkészülős utazó vagyok, nem fordulhat elő, hogy ne olvassak el minden fontos tudnivalót előre arról a helyről, ahova majd megyek. Térképeket is tanulmányozok, sokszor a helyszínen már tudom előre, hol, melyik sarkon kell befordulni, anélkül hogy megnézném. Most már csak a húgommal utazom, korábban a gyerekek is jöttek velünk.

– Volt, hogy valaki azt írta egy kommentben, hogy „persze, neked könnyű, utazhatsz”. 

– Igen. Bizonyos szempontból igaza van. Azt azért hozzátenném, hogy egy régi autóval járok, sosem voltak márkás ruháim, nem cigarettázom, nem iszom – én utazásra költök. Mert fontosnak tartom, hogy az ember kirobbantsa magát a négy fal közül, akkor is, ha már nem fiatal.

És nem az a lényeg, hogy Párizsba megy, vagy egy szomszédos városba, hanem a menés, a nyitottnak maradás számít. Nekem az utazás ott kezdődik, hogy felhúzom az ócska kis sportcipőmet, és lemegyek a Duna-partra, vagy be a hegyek közé. Kimozdulok.

Mindenkinek tudom ajánlani. Mert ilyenkor nem magára figyel az ember, nem a gondján-baján rágódik, hanem a külvilágra koncentrál. Engem a természet tölt fel, mást a színház, a koncert, a baráti társaság.

A Korhatártalanul mozgalommal, amelyet mi indítottunk el Erika húgommal, azt a gondolatot próbálom eljuttatni az emberekhez, hogy attól, mert elmúlt az életünk kétharmada, még lehet, sőt kell is új dolgokat tanulni, új emberekkel ismerkedni, új dolgokat látni.

– Nyitottak erre a fajta gondolkodásra Magyarországon – és nem csak a városokban – az emberek?

– Igen! Sok pozitív visszajelzést kapok. Nem tudományos előadást tartok az idősödésről, a saját tapasztalataimról beszélek, meg arról, amit szakemberektől összegyűjtöttem a témában, így hiteles tudok lenni a szemükben.

Nyílván azt, aki mély depresszióban ül otthon, azt nem tudom kirángatni, de sokan igenis rávehetők, hogy próbáljanak aktívabban, egészségesebben, kíváncsibban élni, annak ellenére, hogy már nem fiatalok.

A Korhatártalanul programmal jövök-megyek az országban, nem azon siránkozunk, hogy az időseket partvonalra kényszerítik, hanem arról beszélgetünk, mit lehet tenni, hogy a fiatalok ne csak azért tisztelhessenek bennünket, mert világra hoztuk őket.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2017. évfolyama 29. számának 74. oldalán!)

Címkék: utazás, hollandia, szentpétervár, endrei judit, korhatártalanul mozgalom

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!