Elveszett gyerekkor
Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút, új mesék nem várnak reánk - szólt Ihász Gábor slágere. Az élsportoló, a művészeti vagy éppen tudományos területen kiemelkedő gyermekeknek vajon megadatik-e a gyerekkor, amikor felnőtthöz méltó teljesítményt várnak el tőlük? Hozzátesz az életükhöz, vagy elvesz a gyermekkorukból, hogy másképpen élnek, mint a kortársaik?
Átlagon felüli teljesítményt csak átlagon felüli munkával és szorgalommal lehet elérni. Ezzel tisztában van az, aki a csúcsra tör. Szigorúbb szabályok szerint, fegyelmezettebben telnek a hétköznapjai, de kiemelkedő élményekben és sikerekben van része. Személyiségtől, motivációtól és családi háttértől függ, kinek hogyan sikerül feldolgoznia azt, hogy gyakorlatilag elvész a gyerekkora.
Nincs bandázás a játszótéren, nincs átlustálkodott délután a kanapén, nincs mozi, nincs lógás az iskolából… cserébe viszont kap egy szubkultúrát, amelyben otthon van, vannak sikerek és elismerések, utazások, valamint a jó érzés, hogy letett valamit az asztalra. A sikert is sokféleképpen lehet elviselni: szerényen és a további karrierbe beépítve, illetve megmámorosodva, nem a helyén kezelve, ami viszont lecsúszáshoz vezet.
A sikeres teljesítményt nyújtók általában úgy fogalmaznak, hogy a mások számára „elvesztegetettnek” tűnő éveikben sokkal több volt a jó, mint a rossz.
Csodagyerekek
A Polgár lányok kétségtelenül a csodagyerek kategóriába tartoznak, hiszen ambiciózus édesapjuk a fejébe vette, hogy megmutatja: sajátos nevelési módszerével a legtöbbet hozza ki belőlük.
„A rengeteg utazás a versenyekre, az, hogy a legkülönbözőbb korú, mentalitású, származású emberekkel találkoztunk, és rá voltunk kényszerítve, hogy idegen nyelveken beszéljünk, hihetetlen nyitottságot nevelt belénk, és olyan látásmódot adott, amire talán semmi más nem képes. Ez megfizethetetlen" – mondta egy közönségtalálkozón Polgár Judit, aki immár kétgyerekes anyukaként is a sakkozás népszerűsítésének szenteli az életét.
Szász Marci viszont csodagyerekből korán kiégett fiatal felnőtt lett. A Friderikusz Sándor műsorában feltűnt 195-ös IQ-jú hatéves kisfiú néhány hónap alatt elvégezte az első osztályt, tizenöt évesen leérettségizett, tizenhat évesen pedig már egyetemre járt, amit nem végzett el. Jelenleg vezető fejlesztőként dolgozik egy webes szolgáltatásokat nyújtó számítástechnikai cégnél.
Már nem kér a közszereplésből, de egyik utolsó televíziós riportjában elmondta: húszéves kora körül ért el arra a pontra, hogy nem tudta, hogyan tovább. „Az életemet csak a munka tette ki, de közben én magam csak egy üres váz voltam. Totálisan kiégtem. Azt éreztem, hogy annyi mindent szeretnék még megismerni, elérni, de az élet túl rövid hozzá" – mondta a riporternek.
A filmvilág vesztesei és győztesei
A hazánkban legtöbbet ismételt film főszereplőjét, Macaulay Culkint a világ a Reszkessetek, betörők! gézengúz kisfiújaként ismerte meg, ám később Hollywood egyik leggazdagabb semmittevőjévé vált. Az Olsen ikrek sem jártak sokkal jobban. Mary-Kate és Ashley Olsen mára sajnos nemcsak a divatmárkáik okán híresültek el, hanem némi drogos bulvárbotrány és Mary-Kate anorexiájának gyógykezelése kapcsán is.
Drew Barrymore szintén megjárta a poklot, még a középiskolát sem végezte el súlyos alkohol- és drogproblémái miatt, de sikerült talpra állnia és visszatérnie a fősodorba, kiváló filmszerepekkel bizonyítva a tehetségét. Magánélete is rendeződött, kétgyerekes boldog anyuka. Natalie Portman és Leonardo DiCaprio karrierje is ékes bizonyíték rá, hogy nem minden gyereksztár kallódik el, ők zökkenőmentesen értek kiváló felnőtt színésszé.
Citius, altius, fortius
Legkeményebb gyerekkoruk talán mégiscsak az élsportolóknak van, akiknek fizikailag is helyt kell állniuk, és sikereik előrehaladtával még a rájuk nehezedő nyomással is megbirkózhatnak, mert minél jobban teljesítenek, annál többet várnak el tőlük.
Egerszegi Krisztina nem rejtette véka alá, hogy nem rajongott a sötét, vizenyős késő őszi reggelekért. De olyan édesanyja volt, hogy nem egyedül kellett lebaktatnia a kihalt lépcsőházban a kapuig, mert anyukája „véletlenül” mindig hajnali ötkor vitte le a szemetet. És olyan edzője, aki kocsival várta a kapu előtt, hogy a kislánynak ne kelljen egyedül átutaznia az egész városon.
Kiss László arra is képes volt, hogy a kétszázas olimpiai döntő előtti órákat bújócskázással töltse védencével, aki merő viccből kizárta őt az erkélyre. A szakvezetőnek ugyanis az az elve, hogy a nagy megmérettetés előtti két hétben már az történik, amit a versenyző akar. Úgy tűnik, a módszere bevált!
Egy másik világklasszis úszónk, Cseh László fogalmazta meg, hogy számukra teljesen természetes a feszített tempó, ami a folyamatos versenyzéssel, felkészüléssel együtt jár: „Én már gyerekkorom óta úszom, gyakorlatilag azóta élek a tanulás–edzés körforgásában. Ezt is meg lehet szokni, főleg úgy, hogy nem is tudom, milyen lehet másképp élni” – mondta egy televíziós nyilatkozatában.
Még nincs hozzászólás