Elsők között az első
Hálás dolog egy olimpiai csapatból elsőként aranyat szerezni, és mindjárt az első napon, de egy picit hálátlan is, mert ahogy szaporodnak az érmek, egyre kevesebb szó esik arról, aki megnyitotta a győztesek sorát. Ám a párbajtőrvívó Szász Emese riói sikere nemcsak a győzelemről szól, hanem arról is, hogy sokat elérhet az, akiben ott a "csak azért" is makacsság.
„Megvaaan!” A kiáltás Rióból Magyarországig hangzott, és nemcsak Emese sírt, hanem sokan itthon is, a képernyők előtt. Főleg azok, akit tudták, milyen nehéz volt a vívónő útja az olimpiai bajnoki címig. Ahogy edzője, a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző mondta:
„Komoly sérüléseken ment keresztül, a nagy versenyeken pedig mindig elcsúszott valamin, ezüstérmek, bronzérmek jöttek, mindig ott volt a tűz közelében, de nyernie eddig nem sikerült. Rióra úgy készült, hogy ez az utolsó lehetősége, és ez meg is látszott az edzésmunkáján."
Edzője mindig hitt benne, pedig sokan esélytelennek tartották, ami jelenthet könnyebbséget, nem nyomasztja, hogy „elvárják” tőle a győzelmet, de nehézséget is, mert mindennek dacára kell bizonyítania. A „juszt is” hozzáállás mögött pedig elképesztően sok munka, akarat és lelkierő van.
Kulcsár Győző, aki tizenhat éves kora óta foglalkozik a most harminchárom éves sportolónővel elmesélte, hogy itthon, megfelelő edzőpartner hiányában a férfi párbajtőr-válogatott utánpótlásának tagjai segítették a felkészülését: „Óriási köszönet illeti ezeket a fiúkat, mert hajlandóak voltak nem egyszer Emeséhez alkalmazkodva akár pluszedzéseket is bevállalni.” Utána tanítványával nyakukba vették a világot, hogy női ellenfeleket találjanak.
Pszichológusa azt tanácsolta Szász Emesének, hogy élvezze az olimpiát, lépjen túl a korábbi kudarcokon. De vajon mennyire lehet megfogadni egy ilyen tanácsot, amikor valaki a döntőben nemszeretem ellenfelet kap, az olasz Fiamingót, akitől korábban sokszor kikapott?
Az Origo beszámolója szerint Emese elmesélte: „A döntő első három percében olyan görcsben volt a kezem, hogy nem tudtam lefejteni az ujjaimat a markolatról, de ez is megoldódott, ma tényleg minden összeállt."
Végül felszabadultan, jókedvűen vívott, és „veszélyessé” vált az ellenfelére. Már elhitte, hogysikerülhet! A győzelem után ezt mondta:
„Éreztem, hogy ez az a nap, amikor minden összejön. Amiért gyerekkorom óta dolgozom, valóra vált! Nagyon boldog vagyok.”
S hogy mi kellett a sikerhez? Egy kiváló sportoló, aki elég erős ahhoz, hogy ne adja fel, és mindenki, aki segítette őt.
Még nincs hozzászólás