Első napok, nyaralás-üzemmódban
Mintha a gondokat és a stresszt is elcsomagolnánk a bőröndbe a többi holmi mellé. Egész évben azt várjuk, hogy végre kilépjünk életünk megszokott medréből, de mikor a nyaralás színhelyére érkezünk, mégsem azt kapjuk, amit vártunk. Az első napokban nyűgösek és ingerlékenyek vagyunk. Vajon mit tehetünk azért, hogy lélekben is hamarabb megérkezzünk?
Ismerős mondatok? ’Mindent eltettél?’ ’Segíts kipakolni!’ ’Ne oda rakd a bőröndöt!’ ’Vigyázz a gyerekekre!’ ’Megint otthon maradt valami!’ A nyaralás előtti készülődés tele van feszültséggel, ami az első napokra is gyakran átkúszik.
Nem csoda, hogy idegesek vagyunk ilyenkor, hiszen szeretnénk, ha a vakáció tökéletes lenne. Ha már annyit vártunk rá, és sok pénzt gyűjtöttünk össze, legyen olyan, amilyennek elképzeltük. A várakozás örömteli izgalma azonban sokszor durva veszekedésbe csap át, ami akár az egész nyaralást tönkreteheti.
Adjuk fel a tökéletesség illúzióját!
Hogy a felesleges veszekedéseket a minimálisra csökkentsük, érdemes rögtön az elején tudatosítani magunkban, hogy a tökéletesség nem elérhető cél. Bizonyára lesznek a nyaralás alatt kisebb-nagyobb bakik, félreértések, és sok minden nem úgy alakul majd, ahogy elterveztük, de mindez ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat. Ha viszont görcsösen hajszoljuk a tökéletességet, lélekben nem tudunk jelen lenni.
Az is sok feszültséget generál ilyenkor, hogy össze vagyunk zárva a családtagjainkkal, sokkal inkább, mint a hétköznapokban. Egész nap együtt vagyunk, és mindenkinek mások az igényei. Egyikünk imádja a vizet, és naphosszat a parton süttetné a hasát, a másik inkább várost nézne, a gyerekeket untatja a felnőtt program, a felnőttek meg menekülnének a gyerekzsivajtól.
Ennyi különböző igényt nagyon nehéz összehangolni. Sok konfliktust megspórolhatunk, ha még jóval a nyaralás előtt végiggondoljuk, kinek mire van igénye, és hogyan tudnánk ezeket beilleszteni a vakáció napjaiba.
Nem könnyű valóban nyaralni
A vakáció első napjai sokszor ugyanolyan pörgősen telnek, mint a hétköznapok. Minden látványosságot meg akarunk nézni, le akarunk fotózni, és úgy viselkedünk, mintha csak túl akarnánk lenni az egyes napirendi pontokon. Ez a működésmód már nagyon ismerős, ezt gyakoroljuk az év többi szakában, miért is tudnánk egyik pillanatról a másikra belelazulni az élményekbe?
De a nyaralás egész más tudatállapotot igényel, mint a munkás hétköznapok. Akkor tudjuk igazán élvezni, ha átadjuk magunkat az élményeknek, ha egy kicsit elengedjük a gyeplőt, és hagyjuk, hogy vigyenek magukkal az események.
Ha azt vesszük észre magunkon, hogy feladatteljesítő üzemmódban vagyunk, gondolatban kattintsunk át a fejünkben egy kapcsolót, ami átvisz az ellazult vakáció-üzemmódba. Sokat segíthet ebben, ha gyakoroljuk a tudatos jelenlétet: az összes érzékszervünket kinyitjuk, és minden szépségre, ízre, illatra, érzetre odafigyelünk. Ez automatikusan kikapcsolja a zakatoló gondolatainkat, és nemcsak testben, hanem lélekben is megérkezünk a nyaralásba.
A humorunkat is csomagoljuk el!
Amikor elutazunk, és új környezetbe kerülünk, eleinte mi magunk sem találjuk a helyünket. Szerencsétlenkedünk még a legapróbb dolgokban is, mint a bevásárlás vagy a buszjegyvétel, hiszen minden idegen, szokatlan. Önmagunkat és egymást is idegesítjük a ’bénázásunkkal’, ami újabb feszültségeket, konfliktusokat szül.
Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, sokszor ezekre a fiaskókra emlékszünk legszívesebben, mint a nyaralás legviccesebb pillanataira. Sok apró feszültséget felold, ha már ott, helyben őszintén tudunk nevetni az ilyen helyzeteken, és elkönyveljük őket újabb vicces élményként, amit még évek múlva is emlegethetünk.
Még nincs hozzászólás