Élményeket gyűjtsön, ne tárgyakat!
Mi teszi igazán boldoggá? Egy új ruha vagy egy önfeledt kirándulás a szeretteivel? Melyik ad tartósabb örömet? A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az élmények adnak valódi boldogságot, a tárgyak csak rövid távon nyújtják ugyanezt.
A fogyasztói társadalom velejárója, hogy úgy gondoljunk, kemény munkánk eredményének kézzel foghatónak kell lennie. A reklámvilág is azt sugallja, szerezzünk meg mindent, amitől elégedettebbek leszünk – a megoldás kulcsa általában egy szuperflexibilis hajlakk, egy halkan suhanó verda vagy egy minden foltot eltüntető mosópor. Mindebből jól látható, hogy a használati tárgyak megkönnyítik az életünket, és járnak nekünk, hiszen megdolgoztunk értük.
A tárgyakat sokszor fantasztikus életérzésekhez kötjük, és lassan megfeledkezünk róla, hogy nemcsak az anyagi javak javíthatják az életminőségünket, hanem az élmények is. Most biztos felhorkannak: de hát azok is pénzbe kerülnek! Ez így van, csakhogy az életünkhöz adott értékük nem hasonlítható egy jó kosztümhöz vagy egy drága arckrémhez. Sokkal többet érnek ezeknél.
Kitörni az árudömpingből…
Ez már a downshifting mottója, a fogalom pedig a kilencvenes évek Amerikájából, Charles B. Handy gazdasági szakembertől származik, aki a közvéleménynek szegezte a kérdést: Pénz, ház, autó – valóban szükséged van mindezekre a boldogsághoz? Módszere arra biztat, hogy egyszerűsítsük az életünket, és törjünk ki az árudömping csábításából.
A downshifting azt hirdeti, hozzuk összhangba az érzéseinket, az igényeinket és az energiáinkat, tudatosan keressük a töltekezés és az élményszerzés lehetőségét. Itthon az irányzat követői között elsősorban kifacsart vezetőket és a munkaerőpiacra visszatérő anyákat találhatunk. Utóbbiak a szülői feladataik mellett már nem tudják – és nem is akarják – vállalni a korábbi terhelést, a túlórákat, az éjszakai munkát, a bébiszittert. Kevésbé az anyagi javakra, inkább a minőségi időre koncentrálnak.
Luxustermék: az idő
Aki ezt a szemléletet elsajátítja, tudja, mit vár az élettől. Az ő luxusterméke nem egy márkás lábbeli lesz, hanem az idő! Idő arra, hogy önfeledten játszhasson a gyerekével, gondozhassa a kertjét, elmerülhessen a nagy beszélgetésekben és a hosszú ebédekben, amelyekre korábban alig volt lehetősége.
A "több lazítás, kevesebb munka” metódus persze anyagi veszteséggel járhat, ám a downshifting követői ebben nem látnak problémát. Hiszen a stresszes munka feladásával életmódot váltanak, vagyis kevesebbet költenek, és inkább az új lehetőségeket helyezik fókuszba.
Ennek a visszakapcsolásnak egyéb más hozama is van: megtanuljuk kezelni a stresszt, hasznosabban töltjük a szabadidőnket, és ha tehetjük, nemet mondunk bizonyos feladatokra, hogy maradjon időnk élni. Kezdjük például azzal, hogy a megterhelő munkafázisok közé néhány perces szüneteket iktatunk be, ami átmeneti láblógatásnak tűnhet, mégis jelentősen növelheti a koncentrációnkat és a hatékonyságunkat.
Az önmagunkra fordított idő mindig megtérül!
Boldogabbá tesznek a holmik?
Kezdünk rájönni, hogy plusz egy cipő vagy táska már nem fog boldogabbá tenni minket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több az olyan szolgáltatás, amely az önmegvalósítás, a személyes szabadság előtérbe kerülésével a lelki szupersztráda termékeit hirdeti: tanácsadókat, pszichológusokat, life coachokat, motivációs előadókat.
A kínálat nő, és megvan a kereslet is, mert miközben folyton csak dolgozunk, elfeledkezünk önmagunkról, elfáradunk, kiégünk, elveszítjük régi fényünket és a motivációnkat, és ezen már semmiféle szoknya vagy márkás blúz nem segít (vagy csak ragtapasz-jelleggel). Ilyenkor többet ér egy jó beszélgetés, egy séta vagy épp egy új hobbi elsajátítása. Sokszor mégis a tárgyakhoz folyamodunk tűzoltás céljából. Hogy miért? Mert azonnali örömöt kínálnak.
Az élménykeresés skálájának egyik végén találhatóak azok, akik nagyon is szeretik a kiszámítható kereteket, és a megszokott környezetükben érzik jól magukat - ők az alacsony ingerküszöbű élménykeresők. A skála másik végén pedig ott vannak szenzoros élménykeresők, akik mindig új, izgalmas, változatos ingereket keresnek. Ha tartósan nem kapják meg ezeket az élményeket, akkor nem találják a helyüket, de akár elvonási tüneteket is tapasztalhatnak magukon.
Az élmények a részünkké válnak
Thomas Gilovich pszichológiaprofesszor hosszú évekig kutatta a témát, és arra a következtetésre jutott, hogy nem éri meg tárgyakra elszórni a pénzünket, ugyanis az így kapott boldogság nagyon mulandó. Hiszen ha veszünk egy szuper telefont, ami ugye a reklámok szerint elhozza nekünk a világot, azért az mégsem ugyanaz, mint amikor a saját szemünkkel látjuk azokat a tájakat.
Bár szeretjük az identitásunkat a tárgyakhoz kapcsolni, ez tévút. Gilovich szerint ezzel szemben az élmények valóban a részünkké válnak: az élményeink összességei vagyunk. A kutató szerint a várakozás is felértékeli az élményeinket, míg a javak megszerzése inkább türelmetlenséget okoz.
Előbbiek már a tervezés első pillanatától élvezetesek, az emlékek pedig sokáig elkísérnek minket. Bónuszhatásként sokszor fel is értékelődnek az idő múlásával. A tárgyak viszont attól, hogy ott virítanak a polcunkon, még nem biztos, hogy tartósítják a hozzájuk köthető élményt. Már ha volt egyáltalán olyan...
Még nincs hozzászólás