Elfeledett sportok
Krétai bikaugrás
A krétai palota kétezer éves falfestményei mesélnek a legtöbbet erről a sportról, ami leginkább a szertornához hasonlít – szaltóval, ugrással, kecses tornagyakorlatokkal. A különbség csak annyi, hogy gerenda és zsámoly helyett egy élő bika volt a támaszték a szaltózó alatt. Éppen ezért csapatsport volt, és nemcsak a tornásznak jutott fontos szerep, de azoknak is, akik elterelték a bika figyelmét, vagy segítettek elkapni a szaltózót. Fiúk és lányok egyaránt részt vettek benne – de nem teljesen világos, hogy ez a nemes származású fiatalok bátorságpróbája volt, vagy a rabszolgák szórakoztatták így a gazdag urakat. Mivel a bika szent állat volt ezen a területen, vallási vonatkozása is lehettek a sportnak, amelynek végén a bikát fel is áldozták.
Borsócéllövészet
Azoknak, akik nem nőttek ki a köpőcsöves korszakból, 1971 óta rendeznek bajnokságot, ahol high-tech lézeres, távcsöves köpőcsövekkel igyekeznek minél pontosabban célba találni, speciálisan erre a célra termesztett, aerodinamikailag tökéletes borsószemeket fújkálva.
Lábujjszkander
Akik úgy érzik, hogy lábban erősebbek, mint bicepszben, 1970 óta vehetnek részt ezen a megmérettetésen. Persze csak akkor, ha előírásszerűen rövid a körmük, és garantáltan gombamentes a lábuk.
Lápmerülés
Akik imádnak búvárkodni, de már unják a kristálytiszta, kék vizeket, 1985 óta versenyszerűen merülhetnek Wales egy ritka gusztustalan, büdös, nyálkás mocsarában, ahol ráadásul durva betegségeket is el lehet kapni.
Feleségcipelés
Akiknek extra vékony feleségük van, ők maguk viszont erősek és nagyok, meg se kottyan, hogy az asszonyt a hátukra kapva végigfussák a 253 méteres távot. A nyeremény pedig a feleség súlyának megfelelő mennyiségű sör.
Nílusi halászharc
Egyiptomban a fáraó kedvenc sportja volt a halászok viadala, amiben persze ő soha nem vett részt, csak nézőként. A játék során két papiruszhajót engedtek a Nílusra, amelyek legénysége kézzel, lábbal, bottal próbálta lelökni az ellenfél csapatát a másik csónakról. Mivel a Nílusban már akkor is rengeteg krokodil élt, és a vízilovak sem különösebben barátságosak a vízbe esett emberekkel, a játék gyakran eléggé véresre sikeredett, de ha a fenevadak nem jöttek oda, akkor is elég veszélyesnek számított, mivel az egyiptomiak többsége nem tudott úszni. Persze ennek a sportnak is vallásos színezete volt: a győzelmet az istenek dicsőségére ajánlották fel.
Viking kötélhúzás
A kötélhúzás egyidős az emberiséggel, már a görög olimpiai játékokon is játszották, 1920-ig a modern olimpiák része is volt. De ahogy a vikingek művelték, úgy senki más nem volt rá képes. Ők ugyanis arra használták, hogy eldöntsék, ki rabolhat többet a megtámadott városban. Kötél helyett állatbőrt használtak, és egy gödör fölött feszítették ki, amelyben tűz égett. A vesztes csapat ebbe esett bele, és gyakran halálra égett, míg a győztesek jutalma a városban található kincsek és a nők megerőszakolása lett.
Pitz
A maják kedvelt labdajátéka, melynek során egy négykilós gumilabdát kellett a két csapatnak folyamatosan mozgásban tartania a csípő, a könyök és bizonyos speciális ütők segítségével. Ha a labda az ellenség falát érte, az pontot ért, akinél kétszer pattant, az veszített. A legnagyobb dicsőséget az jelentette, ha sikerült egy nagyon szűk kőkörön átdobni a labdát. A győztes csapat óriási orgiában vehetett részt – a veszteseket pedig feláldozták az isteneknek. Ha két törzs összeveszett, háború helyett ily módon kicsiben is lerendezhették. A labda nem minden esetben volt gumiból, néha simán csak koponyát használtak.
Pato
Ez a fura argentin sport az 1500-as évekből származik, melynek során a lovon ülő játékosok egy élő kacsát hatalmas ütőkkel próbálnak megfelelő röppályára állítani, hogy aztán az állat a célnak kikiáltott dobozba pottyanjon. A játék nemcsak a kacsára nézve volt életveszélyes, de a harc hevében maguk a játékosok is gyakran életüket vesztették, mert botokat, késeket is használhattak, hogy megakadályozzák az ellenséges csapat ütéseit. A játék eredeti célja az elkóborolt kacsák hazakergetése volt, csakhogy néha vita tört ki azon, hogy az adott állat melyik gazdasághoz tartozik. A pato furcsasága ellenére nem halt ki, ma is nemzeti sportnak számít Argentinában, csak kacsa helyett egy speciális, hat fogantyúval ellátott labdát használnak hozzá, és szigorúan tilos mindennemű agresszió a játékosok között.
Akadályúszás
Akadályfutást mindenki látott már – ám az akadályúszás csak egyszer, az 1900-as olimpián volt versenyszám. A sportolóknak egy hajóról kellett leugraniuk, majd cölöpök között navigálni, aztán újra fel egy hajóra, majd átúszni egy harmadik alatt. Mindezt nehezítette, hogy a versenyt a Szajnában rendezték meg, hullámzó vízben. 12 úszó vett részt a versenyen, amit végül egy ausztrál férfi nyert, aki 2 és fél perc alatt teljesítette a 200 méteres távot; ez csupán 13 másodperccel kevesebb, mint az akadályok nélkül megtett idő ugyanezen a távon.
Még nincs hozzászólás