Elfeledett női zeneszerzők
Egyetlen olyan nő sincs az európai történelemben, aki zeneszerzőként szerzett volna hírnevet. Ám egyre több kutató állítja: a nők ugyanolyan csodálatos dallamokat tudnak kitalálni, mint a férfiak, csak a társadalom elnémította őket. Most négyüket mutatjuk be.
Anna Magdalena Bach (1701–1760)
Johann Sebastian Bach második felesége zenészcsaládból származott. Az apja trombitás volt, az anyja egy orgonista lánya, ő maga pedig még Leopold herceg temetésén is énekelt. A közös érdeklődési kör hozta össze őket – ám amikor elkezdtek sorban érkezni a gyerekek (összesen hat), a feleség visszavonult a munkától. Vagy mégsem?
Tudjuk, hogy Bachnak rengeteg munkája volt, öt különböző templomnak kellett rendszeresen új és új zenedarabokat szállítania. Nem teljesen elvetemült tehát az ötlet, hogy tehetséges felesége, ha kellett, besegített neki, ahol csak tudott. Azt már régóta tudjuk, hogy ő írta le Bach műveinek egy részét, de újabban a kutatók azt feltételezik, hogy nem csupán másolóként, hanem aktív zeneszerzőként is hozzájárult a Bach-életműhöz.
Írásszakértői módszerekkel elemezve ugyanis feltűnő, hogy az Anna Magdalena által írt kottákon a kézírás nem „lassú és nehézkes”, ahogy a másolóké általában, hanem könnyed, légies, mintha ott és akkor pattant volna ki a fejéből a dallam. Ráadásul a javításai is pont olyanok, mint amikor egy zeneszerző korrigálja a saját munkáját. Bár sokan felháborítónak tartják a gondolatot, hogy Bach olyan nagy műveit, mint a Csellószvit, egy nő írta volna – sok film és könyv is született már róla.
Nannerl Mozart (1751–1829)
Mielőtt a kis Wolfgang megszületett, a család szeme fénye Maria Anna volt, akit a zenész apuka nyolcéves korában kezdett beavatni a csembaló fortélyaiba. A kislány nagyon tehetségesnek bizonyult, pár éven belül a legnehezebb darabokat is gond nélkül lejátszotta.
De akkorra a családnak már új reménysége volt: a Nannerlnél öt évvel fiatalabb kisöcs, aki mindenben utánozni akarta nővérét, így szokatlanul korán, már háromévesen játszani kezdett. A két csodagyerek jó pénzt hozott az apának, aki körbeturnézta velük Európát. Az emberek imádták az aranyos kisfiút, és csodálták a mesterien játszó fiatal lányt.
Amikor azonban Nannerl elérte a tizennyolc éves kort, az apa úgy döntött, nem illik többé, hogy színpadon legyen, és attól kezdve csak Wolfgangot vitte magával. Nannerl számára maradt a házimunka és a férjkeresés. Ám a zenéről továbbra sem mondott le – naponta három órát gyakorolt, és öccséhez írt leveleiből tudjuk, hogy darabokat is írt, amiket a testvére jónak tartott – csak az apjuk megtiltotta, hogy ilyesmivel foglalkozzon.
Egyetlen zenemű sem maradt fenn Nannerltől, de a kutatók tudják, hogy Wolfgang korai darabjait ő írta le, és azt is, hogy több ilyen darabot közösen szereztek.
Fanny Mendelssohn (1805–1847)
Az, hogy a női zeneszerzők művei férfirokonok neve alatt jelennek meg, megszokott volt évszázadokon át. Bár Fanny Mendelssohnt a saját édesanyja tanította először zenére, majd Párizsban és Berlinben csiszolta a tudását, a család úgy gondolta, ez csak kedvtelés lehet egy úrinő számára, semmiképp sem rendes pénzkereset. És az illem nevében úgy döntöttek, hogy a lányuk által írt darabok inkább az öccse neve alatt jelenjenek meg.
Fanny darabjai azonban olyan sikeresek lettek, hogy még Viktória királynő is meg akart ismerkedni a szerzővel, így Felix kénytelen volt bevallani, hogy nem őt illeti a dicsőség, hanem a nővérét. Fanny csak a halála előtt pár évvel, festő férje biztatására szánta rá magát, hogy előlépjen a reflektorfénybe, és kiadja saját műveit. Körülbelül 460 zongoradarabja maradt ránk.
Clara Schumann (1819–1896)
Zongoratanár apja már korán bevezette a zeneszerzés rejtelmeibe a kis Clarát, akinek tizennégy évesen írt zongorahangversenyét ma is rendszeresen játsszák a világ előadótermeiben. Zseniális zongorajátékos volt, szenvedélyes nő – és boldogtalan szerelmes, akinek a végzete lett a nála tizenegy évvel idősebb Robert Schumann, akibe szinte gyermekként, tizenkét évesen szeretett bele.
Bár nyolc gyermekük született, állandó konfliktusokat okozott az életükben, hogy híres zongoristaként Clara volt a család pénzkeresője, de a fellépések és a gyerekek mellett már nem volt ideje saját darabokat írni. Ráadásul a férje csendet és nyugalmat akart a komponáláshoz – Clara munkája pedig állandó utazással és gyakorlással járt.
Az együtt töltött évek alatt Schumann súlyos alkoholista lett, és egy deliriumos rohama alkalmával megpróbálta megölni magát. Elmegyógyintézetbe került, ahol két év múlva meghalt. Felesége soha nem látogatta meg. Az újabb kutatások szerint Clara valójában örült annak, hogy megszabadult egyre erőszakosabbá váló férjétől.
Ráadásul akkor már ott lakott vele egy fedél alatt férje tanítványa, a nála tizennégy évvel fiatalabb Brahms, aki őrült szerelmes volt a szép fiatalasszonyba. A zenetörténelem legnagyobb rejtélye, hogy beteljesedett-e a szerelmük…
Még nincs hozzászólás