Élete meghatározó élménye lett a műsorvezetés
Három évtizede a pályán van, aktívan játszik, rendez, szinkronizál, és a Duna Család-barát magazinjának egyik állandó műsorvezetője is. Tavaly óta egy másik megtisztelő megbízatást is elvállalt, a közmédia Montágh Testületének tagja lett, így a Jászai Mari-díjas színművész szakmai hozzáértését nemcsak a színpadon és a tévéképernyőn bizonyítja, hanem a jövő tévés és rádiós generációjának képzésében is.
– Idén a Család-barát műsorvezetői között üdvözölhettük. Régi-új feladat a tévézés az életében, mert vendég műsorvezetőként már találkozhattunk önnel. Kezd a napi rutin részévé válni ez a munka?
– Igazán váratlanul néhány évvel ezelőtt ért a felkérés, amikor a Duna nyári magazinjának műsorvezetésére választottak ki. Mély víz volt, hiszen élőben, ráadásul egy külső helyszínen születtek az adások, de a profi műsorvezetők és televíziós munkatársak sokat segítettek. Az életem meghatározó élményei közé tartozott, magabiztosságot adott, hogy még 50 körül is megfelelhetek egy új feladatnak, amely azért távol áll az én hétköznapi rutinomtól.
A színház eszközeit alig tudom itt használni, a tévé teljesen más közeg. Sokáig azt hittem, ez egy szép emlék marad az életemben. Idén azonban megkeresett a Duna vezetősége, és egyetlen nap gondolkodási időt sem kértem, rögtön igent mondtam. Novodomszky Évával remek a közös munka, de a szerkesztők, adásrendezők is gördülékennyé teszik a folyamatokat. Persze, van még mit tanulni, de rendkívüli módon élvezem!
– Még otthonosabbá teszi a munkát, hogy a Család-barátban minden műsorvezetőnek indult egy-egy tematikus sorozata. Teljesen kézenfekvő módon önnél a színházi témák és kulisszatitkok jelennek meg. Mit szeretne megmutatni ebből a világból a nézőknek?
– Úgy tapasztalom, sokakat foglalkoztat, mi történik a színfalak mögött. Jómagam 30 éve vagyok színpadon, de a gyerekkoromat is színházban töltöttem, sajátom a közeg, a második otthonom. Ennek van egy kettőssége, mert hasonlóan a televízióhoz, nem mindig jó, ha a néző a kulisszák mögé lát. Meg kell találni egy egészséges arányt, hogy megtarthassuk a színház misztériumát.
Nem akarnám elrontani a szakma varázsát, éppen ezért az embereken keresztül fedjük fel a titkokat. Rengeteg végtelenül tehetséges, nagyszerű tudású szakember dolgozik azért, hogy a semmihez nem hasonlítható színházi élményt megélje a néző.
– Hamarosan indul a szabadtéri színházi szezon, és a Család-barát is nyári szünetre megy. Mivel tölti majd ezt az időszakot?
– Rajongója vagyok a Balatonnak, nyaranta, hacsak tehetjük, a balatongyöröki nyaralónkban vagyunk a családommal. Strandolni nem szoktam, de a tó partján lenni, gyönyörködni benne, vagy akár hajózni nagyon szeretek.
A pihenés mellett sok munkával telik majd a nyár. Nemsokára lesz egy bemutató, egy mesejáték. Még soha életemben nem rendeztem mese- vagy gyerekdarabot, ezért különleges számomra, hogy színpadra visszük Csukás István mesejátékát a Téli tücsök meséje című regény alapján.
Állandó munkát ad az ország sok pontján a Tesla című musical, melyet évek óta nagy sikerrel játszunk. Jó, hogy a prózai előadásokon kívül zenés darabban is játszhatok. Ezek mellett önálló estekkel, akár Hűvösvölgyi Ildikóval, akár egyedül, akár énekesekkel lépek majd fel.
– Ennyi teendő mellé hogyan fér be a közmédia Montágh Testülete, amely tavaly választotta be tagjai közé, hogy őrködjön a magyar nyelv helyes használata felett?
– Rengeteg elfoglaltságom van, ugyanakkor a szép magyar beszéd is szívügyem, ezért kötelességemnek érzem, hogy testületi tagként felelősen képviseljem, és foglalkozzak a rám bízott feladatokkal. Tisztelem az ötletet, hogy a közmédia létrehozott egy ilyen szakmai közösséget.
Montágh Imre tanárom volt, akit nagyon szerettem és felnéztem rá. Fontosnak tartom, hogy továbbvigyük, amit ő elindított. Társadalmi jelentősége van annak, ha egy médium figyel arra, hogy a műsoraiban megszólaló szakemberek kellő igényességgel használják anyanyelvüket.
A főszerkesztőkön és a csatornaigazgatókon túl egy ilyen széles spektrumban működő médiavállalatnál jó, ha van egy testület, amely láthatatlanul, szerényen, de rajta tartja a fülét a kollégákon és a megszólalásaikon. Tapasztalataim szerint ez segítség, törődés a részünkről, nem okoz szorongást bennük, ugyanakkor magabiztosságot és tartást ad, ami szükséges egy 21. századi médiaszakembernek.
(x)
Még nincs hozzászólás