Egypetéjű ikrek: amikor nincs én, csak a mi létezik
Az egypetéjű ikrek azonos genetikai örökséggel rendelkeznek, mivel mindketten ugyanabból a petesejtből és spermasejtből fejlődnek ki. Ez pedig úgy történik, hogy a megtermékenyült petesejt egy ideig osztódik, majd az embrió korai fejlődése során valamikor, eddig még nem tisztázott okok miatt, kettéhasad, és a szétvált sejtekből két teljes értékű, önálló embrió fejlődik ki. Az egypetéjű ikrek előfordulása semmiféle családi halmozódást nem mutat. Létrejöttük véletlen.
Pont mint én
Az egypetéjű ikrek nem csak külsőleg hasonlítanak egymásra, egészségi állapotuk, betegségeik, képességeik hasonlók, intelligenciájuk szintje, az, hogy egy adott helyzetben milyen érzelmeket mutatnak, mennyire agresszívek, vagy épp béketűrők, sőt még az is hasonló, hogy milyen gyorsan kötnek barátságot, mennyire nyíltak, vagy zárkózottak. Tanulási képességeik, memóriájuk is nagyon hasonló.
Hortobágyi Kati és egypetéjű ikertestvére, Gabi 1961-ben, egy ukrajnai kisvárosban születtek, egy bába otthonban, másfél hónappal idő előtt. – Gabi egy kiló nyolcvan, én egy kiló ötven dekával – mondja Kati. Ez a kicsi különbség egészen húszéves korunkig megmaradt. Gabi, valahogy mindig egy kicsit erősebb, határozottabb volt. Érdeklődési körünk, ízlésünk azonban cseppet sem tér el egymásétól.
Régebben sokszor vizsgáltak minket szívzörejünk miatt, ami egyébként panaszt sosem okozott. Mivel mindketten sportoltunk, ha sportorvoshoz kellett menni, elég volt csak egyikünknek elmenni, hiszen még a laboreredményeink is mindig szinte azonosak voltak. Egyformán nőtt a hajunk, a fogunk, egy időben vették ki a mandulánkat, egyszerre kezdtünk el őszülni. Az iskolában egyformák voltak az eredményeink, ugyanazokat a tárgyakat, ételeket szerettük. Egy szomorú film közben a mai napig is ugyanabban a pillanatban kezdünk el sírni.
Azt is elmsélték, ha az egyikük boldogtalan, a másik is az, ha örül, a másik tökéletesen boldog. Különös módon Gabinak három gyereke van. Katinak három méhen kívüli terhessége volt. Kati azonban testvére gyerekeit, sőt nemrégen született kicsi unokáját is sajátjaként szereti. A gyerekeink, az unokánk, mondja, ha őket említi. Mindenét odaadná, és oda is adja Gabi gyerekeinek.
A gyerekek pedig úgy érzik, két anyukájuk van. Azt mondják, Katinak pontosan olyan az illata, mint a mamájuké. Ugyanúgy szól hozzájuk, ugyanúgy öleli őket. Kati azt szokta mondani, hogy gondolkodás nélkül a kútba ugrana értük, ha kellene. Ezért nehéz szerinte az ikrek élete. Nem csak a saját életüket élik, nem csak a saját érzéseiket érzik, de a másikét is. Pedig néha egyetlen élet is elég nehéz.
A tudomány szolgálatában
Az egypetéjű ikrekkel rengeteg vizsgálatot végeztek és végeznek ma is. Az ikrek közötti genetikai hasonlóság miatt lehetőség nyílik a gyógyszerhatékonyság és a gyógyszermellékhatások genetikai meghatározásának vizsgálatára.
Ezek a kutatások lehetővé teszik azoknak a genetikai és környezeti hatásoknak az összehasonlítását, amelyek kialakítják az egyéni tulajdonságokat, viselkedést, vagy hozzájárulnak betegségek megjelenéséhez. Különösen a betegségek genetikai eredetének feltérképezéséhez vizsgálnak gyakran erre vállalkozó egypetéjű ikreket.
Természetesen a genetikai tényezők mellett a környezeti hatások is befolyásolják ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Nagyon fontos tudni, hogy a genetikai hajlam nem jelenti azt, hogy a betegség mindenképpen megjelenik.
Többek között ezt is vizsgálják a talán a leghíresebb magyar egypetéjű ikrek és ikerkutatók, dr. Tárnoki Ádám Domonkos és dr. Tárnoki Dávid László radiológusok. Ők alapították meg az első, egész országra kiterjedő, úgynevezett populációalapú magyar ikerregisztert, melyre alapvetően a jövőbeli ikerkutatások miatt lesz szükség, de olyan fontos kérdések megválaszolásának is kiindulópontja lehet, mint az, hogy a ritka krónikus betegségek kialakulásában milyen mértékű lehet a genetikai és epigenetikai háttér szerepe.
Mégsem teljesen egyformák
A Tárnoki ikrek a Semmelweis Egyetem elvégzése során ösztöndíjaknak köszönhetően sebészetet Lublinban, belgyógyászatot és szülészetet Buffalóban, gyermekgyógyászatot Brazíliában tanultak. Jelenleg az Országos Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosai és a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika docensei.
Előadásaik, kutatási listájuk meglehetősen hosszú. Azt mondják, ez azért van így, mert ők egész életükben mindent közösen csináltak, ezért hatékonyak. Minden feladatot feleannyi idő alatt elvégzünk, mint más, hiszen megosztjuk a munkát, s még magyaráznunk sem kell, hiszen tudjuk, hogy nagyjából ugyanazt gondoljuk. Miközben genetikai állományuk csaknem 100 százalékban azonos, mégsem egyformák teljesen. Vajon miért?
Nos, az ikerkutatások éppen erre a kérdésre keresik a választ. Tárnoki doktor urak például többek között arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért mennyiben felelős a genetika, és milyen mértékben a környezet s az életmód. Mivel az egypetéjű ikrek genetikailag csaknem azonosak, így a genetikailag meghatározott tulajdonságok, betegségek is egyformán alakulhatnak ki bennük, és elméletileg minden különbség, eltérés a környezeti hatások és a fejlődési tényezők különbözőségének tulajdonítható.
Eddigi kutatásainkból az látszik – mondják –, hogy az érelmeszesedés kialakulása szempontjából alapvető fontosságú annak megelőző állapota, az érrugalmatlanság kialakulása. S ez vizsgálataik szerint 45 százalékban öröklött, de 55 százalékban az életmód által befolyásolt faktor.
Példaként említették a doktor urak, hogy járt náluk olyan 57 éves ikerpár, akik egyik tagjának érállapota a korát meghazudtolóan jó volt, míg a másiké, nagyon rossz, nyaki ütőere tele volt plakkokkal, csaknem elzáródott. Kiderült, hogy egyikük világéletében dohányzott, és nem vetette meg a zsíros ételeket sem. Ő tehát hiába örökölt jó géneket, életmódjával elrontotta azokat.
De éppen így igaz mindez a sporadikus daganatos betegségekre is, melyeknek többségére csupán kevesebb mint 45 százalékban jellemző a genetikai meghatározottság. Nagyon fontos felhívni erre az emberek figyelmét, mert sokan még ma is úgy gondolják, hogy bármiként élnek is, a szüleik, nagyszüleik betegségeit örökölni fogják. Márpedig ez nincsen így.
Kutatások
Tény azonban, hogy az ikerkutatások sok betegség genetikai hátterét feltárták. A mellrák és a vastagbélrák esetében is ismertek genetikai hajlamot mutató szindrómák, Hasonló családi halmozódásra mutat a melanoma, vagyis a bőrrák. Az ikrekkel végzett kutatások hozzájárultak annak megállapításához, hogy az 1-es típusú cukorbetegség rendszerint, a 2-es típusú ritkábban függ genetikai tényezőktől. (Az 1-es típusú cukorbetegség általában autoimmun eredetű.)
Az 1-es típusú cukorbetegség genetikai hajlamát több gén is befolyásolhatja. A 2-es típusú cukorbetegség inkább a környezeti tényezők és az életmódbeli szokások, mint a túlsúly, a kevés mozgás, a helytelen táplálkozás kombinációjának eredménye, bár genetikai tényezők is szerepet játszanak kialakulásában.
Az egypetéjű ikrekkel történt tanulmányok azt is mutatják, hogy genetikai tényezők hozzájárulnak a szívbetegségek kialakulásához. Bizonyos gének is szerepet játszanak a magas vérnyomás, a szívritmuszavarok, a szívizom betegségei és az érelmeszesedés kialakulásában.
Arra is ikerkutatásokból jöttek rá a tudósok, hogy a mentális betegségek között is lehet genetikai tényezőket is találni. Például a skizofrénia kialakulásában: az egypetéjű ikrek között gyakori, hogy mindkét testvér skizofréniában szenved. Ehhez hasonlóan az egypetéjű ikrek között a bipoláris zavar kockázata is nagyobb. Miként az autizmus spektrumzavar kialakulásában is szerepet játszik a genetika. És az egypetéjű ikrek között a depresszió és szorongás kialakulásának kockázata is magasabb.
Amikor ő felelt, én is mondtam vele
Dr. Métneki Júlia biológus dr. Czeizel Endre mellett végzett ikerkutatásokat a 70-es, 80-as és 90-es években. Dr. Métneki Júlia maga is iker, ikerkutatásaikat nagy nemzetközi figyelem kísérte.
– Kisgyerekkorunkról kevés éles képi emlékem van – mesélte egy interjúban dr. Tárnoki Dávidnak Júlia –, de ezekben a történésekben sohasem önállóan látom magamat, hanem mindig a testvéremmel együtt, ami nem is csoda, mert szinte minden percünket közösen töltöttük. Mindig többes számban beszéltünk magunkról, akkor is, ha a másik éppen nem volt jelen.
Az iskolában mi voltunk az egyetlen ikerpár. Az ikertestvéremmel, Eszterrel egy osztályba jártunk, sokszor egy padban ültünk, közös barátaink voltak. Bár szorongó kislányok voltunk, egymás állandó jelenléte óriási biztonságot, megnyugtatást jelentett számunkra. Ezért ha valamelyikünk megbetegedett, a másik gyakran rosszullétet szimulált, hogy ne kelljen egyedül iskolába mennie. Néha előfordult, hogy szerepet cseréltünk, és egymás helyett feleltünk, ami eleinte szórakoztatónak tűnt, valójából azonban nem volt sok értelme, mert amit én tudtam, azt a testvérem is tudta, és fordítva.
Ami nagyon jellemző volt a gyerekkorunkra, hogy annyira átéltük egymás történéseit, mintha velünk esett volna meg a dolog. Így például, ha az iskolában a testvéremet szólították felelésre, szinte jobban izgultam a sikeréért, mint ő. Annyira beleéltem magam a helyzetébe, hogy magamban szinte együtt feleltem vele. Ha rossz jegyet kapott, én is elkeseredtem, ha valamiért sírt, nekem is könnybe lábadt a szemem.
A testvérem iránt érzett azonosságvállalás megnyilvánulásának másik esete is a családi legenda részét képezi: Eszternek tízéves korában leégették a szemölcseit a kézfejéről, de míg ő a rendelőben valóságos hősként, némán tűrte a fájdalmakat, addig én – átérezve a szenvedését – a folyosón üvöltöttem a rémülettől.
Azonosak voltak a gondolataink, az érdeklődésünk, szinte szavak nélkül megértettük egymást. Elég volt egy tekintetváltás, egy mozdulat, tudtuk, hogy a másik mit akar. Persze előfordult, hogy veszekedtünk, sőt verekedtünk is, de ha szétválasztott anyukánk, öt percen belül már kerestük egymás társaságát. Gyerekkorunkban rengeteget nevettünk, és annak ellenére, hogy ma már ritkábban találkozunk, senkivel sem tudunk annyit önfeledten kacagni, mint egymás között.
A madártej története
Testvéremmel – folytatta Júlia – a szoros kapcsolat természetes volt számunkra egészen az érettségiig, és kitűnően éreztük magunkat ebben a szimbiózisban. Elsősorban az ikerség előnyeit élveztük, és kevésbé vettük észre a hátrányait, ami elsősorban a környezet állandó összehasonlításából adódott.
Bármilyen idilli is volt azonban kettőnk kapcsolata, szüleink jól látták az ikerhelyzetből adódó hátrányokat. A legtöbb elsőszülöttre jellemzően, én voltam a domináns, irányító fél, a ’szóvívő’. Eszter egyébként nem neheztelt rám emiatt, kényelmesnek találta, hogy én intézkedem helyette, mintha csak a titkárnője lennék. Mégis, a szüleink azt javasolták érettségi előtt, hogy különböző egyetemen tanuljunk tovább.
Szüleink döntése váratlanul ért bennünket: egyszerűen nem tudtuk elképzelni egymás állandó jelenléte nélkül az életünket. Utólag persze egyetértek: legfőbb ideje volt egymástól független, önálló életet kezdeni. De akkor, 18 évesen, úgy éltem meg az elszakadást, mintha fél ember lennék, kettévágtak volna. Fizikailag is hiányzott a testvérem jelenléte, nem jött mellettem az utcán, nem volt ott, hogy megerősítse a döntéseimet.
Az egyetemi tanulmányaink befejezését követően a testvérem egy vidéki kisvárosban kezdett praktizálni fogorvosként, 120 km-re messze Budapesttől. Végül is bebizonyosodott, hogy az elválásunk minden szempontból előnyére vált. Elismert szakember lett, több civil szervezet tagjaként sokszínű, tartalmas életet él, sokat utazik, nyugdíjasként önkéntes munkát végez, és négy unoka, köztük egy fiú-lány ikerpár boldog nagymamája.
A leggyakoribb kérdés, amit feltesznek az emberek, amikor megtudják, hogy van egy ikertestvérem: Tényleg megérzitek egymás fájdalmát még akkor is, ha távol vagytok egymástól? Létezik-e misztikus kapcsolat köztetek?
Ha a testvéremmel való ikerkapcsolatunkban nem fordult volna elő többször is megérzés, ami egyfajta ’telepatikus’ jelenségnek tekinthető, akkor valószínűleg magam is jobban kételkednék a létezésében. Néhány éve a férjemet Krakkóba kísértem el egy konferenciára, és úgy terveztük, hazafelé úton meglátogatjuk az ikertestvéremet Salgótarjánban. Útközben mondtam a férjemnek: „a testvérem biztosan ebéddel vár bennünket, de én egyáltalán nem vagyok éhes, leginkább egy kis madártejre vágyom”. Fogalmam sincs, hogy jutott éppen ez az édesség eszembe, évtizedek óta nem ettem madártejet.
Amikor beléptünk a lakásába, Eszter akkor húzta le a tűzhelyről a madártejet, amit nekem készített. Alig tudtam megszólalni a meglepetéstől. Azóta is azon tűnődön, vajon én éreztem meg, hogy madártejet készít, vagy ő ’fogta’ adó-vevő módra az éteren keresztül, egyfajta elektromos üzenetként a gondolataimat, és realizálta a kívánságomat?
(A teljes interjú a https://ikrek.semmelweis.hu/ oldalon található.)
A leghíresebb ikerkutatás
A minnesotai vizsgálat a 20. század egyik legjelentősebb ikrekkel kapcsolatos kutatása volt. A vizsgálatot Thomas J. Bouchard vezette a Minnesotai Egyetemen. A kutatás középpontjában az egypetéjű ikrek és a környezeti hatások viszonya állt. A cél az volt, hogy megértsék a genetika és környezet szerepét a személyiségjegyek, az intelligencia, az érdeklődési körök és viselkedés kialakulásában.
A kutatás során olyan egypetéjű ikreket kerestek, akiket különböző családokban neveltek fel, hogy külön-külön mérhessék a genetikai és környezeti hatásokat. Az ikreknek számos vizsgálaton kellett részt venniük, beleértve a személyiségteszteket, az intelligenciamérést és az érdeklődési körökre vonatkozó kérdőíveket.
Az eredmények azt mutatták, hogy az egypetéjű ikrek a legtöbb vizsgált területen nagyon hasonlóak voltak, még akkor is, ha különböző környezetekben nevelkedtek. Ez a kutatás erősítette a genetikai tényezők szerepét. A minnesotai ikerkutatás jelentősen hozzájárult az ikrekkel kapcsolatos kutatási módszerek fejlődéséhez, és felkeltette az érdeklődést az ikrekkel kapcsolatos témák iránt.
Tényleg tovább élnek?
Az egypetéjűség és az élettartam közötti összefüggést vizsgáló kutatások különböző eredményekre jutottak. Néhány tanulmány szerint az egypetéjű ikrek átlagosan tovább élnek, mint mások. Egy 2016-ban publikált tanulmány, amely a svéd nemzeti ikrek adatait használta, arra a következtetésre jutott, hogy az egypetéjű férfi ikrek átlagosan 0,6 évvel, míg a női egypetéjű ikrek átlagosan 1,4 évvel tovább éltek, mint a kétpetéjűek.
Más tanulmányok azonban nem találtak ilyen jelentős összefüggést az egypetéjűség és az élettartam között. Természetesen azt, hogy meddig élünk, számos tényező befolyásolja, nem csak a genetika, de az életmód, a környezeti tényezők, a táplálkozás és mások. Az egypetéjűség önmagában nem döntő tényező.
A bibliai ikrek
A világon talán a leghíresebb ikerpár a bibliai Jákob és Ézsau, akik már a méhen belül is torzsalkodtak egymással. Nem voltak egyformák. Az idősebb Ézsau vörös hajú vadászatot kedvelő, gonosz ember volt, a fiatalabb Jákob sima bőrű, szelídebb, otthonülő.
A római mitológia leghíresebb ikerpárja Romulus és Remus, Mars isten és Rhea Silvia hercegnő gyermekei. A két fivér egy várost akart alapítani, de nem tudtak megegyezni, melyikük adja a nevét, és hol legyen a város. A vita vad verekedéssé fajult, melynek során Romulus megölte Remust. Romulus nevéhez fűződik Róma megalapítása, melyet az ikrek városának tartanak.
A különböző földrészeken élő ókori népek istenei között sok ikerpár fedezhető fel: Egyiptomban Ízisz és Ozirisz, az ősi Indiában Jama és Jami, Perzsiában Jima és Jimeh. Ikrek voltak az ókori Itáliában Jupiter és Juno, valamint Janus és Jana.
Amikor egypetéjű férfiak egypetéjű nőket vesznek el
1993-ban Phil és Doug Malm egypetéjű ikerpár mindkét tagja feleségül vette élete szerelmét. Jena és Jill szintén egypetéjű ikrek. Ma már mindkét párnak van egy-egy gyermeke, és mind a hatan együtt élnek. A gyermekeik, Tim és Riley nagyon hasonlítanak egymásra, bár genetikailag nem egyformák.
Még nincs hozzászólás