Egyetemről az ismeretlenbe
Kihaló szakmák és ma még nem is létező feladatkörök várják a következő generációt a munkaerőpiacon. Konferencia foglalkozott vele, hogy miként lehet erre dresszírozni a diákságot.
Aki masiniszta, majd később mozdonyvezető akart lenni kisfiúként, mára feltehetően nyugdíjas, akár beváltotta gyerekkori vágyát, akár nem. Mostanában nyilván alig akad a folyton úton lenni kívánó gyerekek közül, aki ezt a pályát szemelné ki magának. Jól is teszi, mert a jövőkutatók szerint az elkövetkezendő évtizedekben százszámra szűnnek meg foglalkozások, köztük a mozdonyvezetőé is.
Az automatizálás következtében a metrószerelvényekhez hasonlóan nemsokára a vonatokat is robot fogja vezérelni. De sofőrnek sem érdemes készülni az önjáró autók várható elterjedése miatt. A 2020-as években pénztárosra se igen fognak igényt tartani, némely helyen már mi is lecsipogtathatjuk a vásárolt holmi árát, és bankkártyával vagy készpénzzel fizethetünk. Boltból is kevesebb lesz a netes vásárlások fellendülésével.
Ácsnak, kőművesnek tanulni sem biztat feltétlenül nyugdíjas állással. Márciusban egy kaliforniai cég fejlesztésében olyan, viszonylag könnyen szállítható 3D-s nyomtató debütált, amely ezer dollár befektetéssel huszonnégy óra alatt elkészítette az első nyomtatott házat. Az épület az ígéretek szerint százhetvenöt évig szolgálhatja lakóit.
A 3D-s nyomtatás a ruhaipar és mindenféle tárgykészítő szakma munkaerőigényét jelentősen csökkenteni fogja, jószerivel csak a tervezők maradnak állásban, akik a mintadarabokat adagolják a masinának.
A szellemi foglalkozások is kárát látják az informatikai fejlődésnek. Kevesebb tolmácsra lesz szükség, hiszen már ma is létezik egyidejű fordítóapplikáció. Továbbfejlesztése révén elképzelhető, hogy ha megszólít valaki az utcán japánul, törökül vagy albánul, a mi fülhallgatónk azonnal magyarul tolmácsolja a mondandót.
Fájdalom, az újságírók sorait is megritkíthatják a robotok. Az Associated Press, a The New York Times és a Forbes egy ideje főleg gazdasági és sport tárgyú cikkek automatizált előállításával kísérletezik. Nemrégiben hazánkban is feltűnt az Algoritmus Ferinek keresztelt első példány.
Erényeit a működtetője így foglalta össze: 'Ítélőképességét nem homályosítja el személyes elfogultság… nincsenek rokonai, barátai, üzletfelei… teljes mértékben objektív… fáradhatatlan: nem kér enni vagy inni, nem tart cigarettaszünetet, nem tűnik el a szerkesztőségből mindenféle háttérinterjúkra hivatkozva.'
A BBC technológiai rovatában 2015-ben megjelent egy összeállítás, amely 366 foglalkozást rangsorol aszerint, hogy milyen eséllyel fognak eltűnni az elkövetkező két évtizedben.
A legveszélyeztetettebb munkakörök a telefonos ügynököké, a szövegdigitalizálóké (a hajdani gépíróké), a banki hivatalnokoké, a könyvelőké, a könyvtárosoké, mindenféle adminisztratív teendőket végző alkalmazottaké.
A lista végén állnak a kevésbé nélkülözhetők: a szociális munkás, a színész és zenész mellett az egészségügyi szakmák képviselői, a fogorvostól a szülésznőn át a pszichoterapeutáig. De ki-ki beírhatja a keresőbe a maga foglalkozását, és az oldal (www.bbc.com/news/technology-34066941) kidobja, mennyire fenyegeti a kihalás az adott hivatást.
Eddig sem volt könnyű a tizenéves gyerekeknek a pályaválasztás, sokszor a szülők voltak kénytelenek dönteni helyettük, vagy önként, a tapasztaltabb jogán terelték csemetéiket valamilyen irányba. Hasonlóképp tettek a pedagógusok, akiknek az állását (a bébiszitterekével egyetemben) egyelőre nem fenyegeti a robotika.
Egyéb dilemmáik azonban bőven akadnak. Mire készítsék fel a diákjaikat, ha maguk sem tudják, mit kell majd a növendékeiknek csinálniuk életük során, mennyiben változik meg az a hivatás, amelyre felkészítik őket?
A kérdésre keresett választ a közelmúltban megtartott SMART 2017 konferencia is, abból kiindulva, hogy a digitális forradalom hatására egy évtizeden belül több millió ember veszítheti el a munkáját Európában, miközben az újonnan alakuló iparágakban tombol majd a munkaerőhiány.
A Budapesti Metropolitan Egyetemet képviselő Tóth Ágnes előadása sokakban fel sem merülő nehézségre mutatott rá: a technológia térnyerése és növekedési üteme olyan szintre jutott, hogy a hallgatóknak már évekkel a diploma megszerzése után ismeretlen állások ismeretlen problémáit kell megoldaniuk, eddig fel nem talált eszközökkel.
Az előadó szerint ebben az ellentmondásos helyzetben az egyetemnek olyan képességeket kell kifejlesztenie a diákjaiban, amelyekkel bármilyen karrier során helyt tudnak állni.
Az ilyen hatású képzés három fő teendőjét említette meg. Egyrészt elsajátíttatni a hallgatókkal a szakmai és informatikai alapismereteket, hogy azokért ne kelljen böngészőkben kutakodniuk. Másodsorban kialakítani a diákokban a problémamegoldó képességet és a kreatív gondolkodást, mert bárhogy is változik a vezető szakmák toplistája, ezek nélkül sehol sem boldogulhatnak.
Végül pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy 'a technológia uralta világban a karrier nem mozgólépcső, kinek-kinek magának kell rajta megtennie a lépéseket'. Kíváncsiság, kitartás, tudatos és folyamatos tanulás, kezdeményező- és alkalmazkodóképesség, a munka iránti szenvedély híján már ma is könnyű elveszni a munkaerőpiacon. E tulajdonságokat és készségeket a közoktatásnak kell megalapoznia, vélte az előadó.
Vagyis – gyanítja a laikus – a pedagógusképzésben is érdemes lenne egy hasonló konferenciát összehívni.
Még nincs hozzászólás