Egy pofon nem old meg semmit sem...
Megütni egy gyereket? Tilos, veszélyes, káros, sorolhatnám. Csakhogy az élet olykor bezavar. A szaftos pofon hasznosabb lehet, mint a szeretetlen pofontalanság?
Persze, nem mindegy, hogy csak egyszer ütünk meg egy gyereket, vagy rendszeresen alaposan elverjük. (Engem is vert az apám, mégis ember lettem…) A pszichológusok általában úgy vélekednek, hogy egyszer vagy százszor megütni a gyereket lényegében ugyanaz, mert mindkét esetben testi erőt alkalmaz a felnőtt egy másik emberi lény felett csak azért, mert erősebb, vagy mert úgy hiszi, joga van hozzá, hiszen ő szülte, neveli, eteti.
Sokan a szülői lét velejárójaként élik meg a büntetés mindenkori kiszabását. Egyszerűen csak azért, mert ez az egyetlen mód, amellyel érvényesíteni tudják az akaratukat, vagy kifejezésre juttathatják a bennük felgyülemlő feszültség erejét.
Lelki bántalmazás
A ’verés’ persze nemcsak tettekben, hanem szóban is megnyilvánulhat. A gyerek becsmérlése, másokhoz való hasonlítgatása, örökös megmérettetése ugyanilyen káros, vagy tán még rombolóbb, mint a tettlegesség. Mindkettő öli a gyermek lelkét.
Vannak, akik úgy vélik, haszna van egy-egy kellő időben kiosztott pofonnak vagy mondatnak. A pszichológiai állásfoglalás egyértelműen elítéli azt, hogy egy szülő vagy tanár indulatból megüssön egy gyermeket. Az ilyen viselkedés súlyosan károsíthatja a gyermek érzelmi és pszichológiai jólétét.
Érzelmi trauma?
A bántalmazás érzelmi traumát okoz a gyermeknek. Az ilyen élmények félelmet, szorongást és bizonytalanságot váltanak ki, ami hosszú távon súlyos érzelmi és lelki problémákhoz vezet. De olyan sokféle pofon van. Az amúgy szeretetben és megbecsülésben nevelt gyerek akár még örülhet is, ha bebizonyosodik egy pofon által, hogy odafigyelnek rá, szeretik és aggódnak érte, hogy ő nagyon is fontos.
Popper Péter mondta, hogy a gyerek pontosan tudja, hogy az anya gonoszságból viselkedik-e vele úgy, ahogy, vagy azért, mert tehetetlen, elfáradt vagy beteg. Egy anya is lehet rosszul, és jó, ha meg tudja mutatni, hogy neki is lehetnek végletei, hogy ő sem tud mindent jól csinálni, lehet dühös, hogy ez az élet része, hogy nem bírunk mindent, és hogy kiállunk magunkért.
Bizalomvesztés
Ez persze csak egy szélsőséges esetben, szerető környezetben megesett pofonról mondható el. Amikor egy szülő vagy tanár megüti a gyermeket, az alapvetően aláássa a gyermek bizalmát a felnőttek iránt. A gyermek már nem érezheti magát biztonságban azoktól, akiknek védelmezniük kellene őt.
A testi fenyítés negatívan befolyásolja a gyermek önbecsülését és önbizalmát. Az ilyen bánásmód miatt a gyermek azt érezheti, hogy értéktelen vagy nem szerethető. Az értéktelenség, tehetetlenség pedig agresszív viselkedéshez vezethet. A gyermek megtanulja, hogy az erőszak elfogadható módja a problémák kezelésének, és ezt a mintát követi másokkal szemben is.
Alternatív fegyelmezési módszerek
- Jutalmazd a jó viselkedést és a pozitív cselekedeteket. Ez ösztönzi a gyermeket, hogy ismételje meg a kívánatos viselkedést.
- A világos és következetes szabályok és határok segítenek a gyermeknek megérteni, mi az elvárt viselkedés. Fontos, hogy a szülők és tanárok következetesen alkalmazzák ezeket a szabályokat.
- Beszélj a gyermekkel az érzéseiről és viselkedéséről. Az empatikus és nyílt kommunikáció segít a gyermeknek megérteni, miért volt helytelen a viselkedése, és hogyan javíthat rajta.
- Használj természetes és logikus következményeket a fegyelmezéshez. Például, ha a gyermek nem rakja el a játékait, akkor azokat egy ideig ne használhassa.
- Az időkitöltés egy hatékony módszer lehet a rossz viselkedés kezelésére. Ez nem büntetés, hanem egy lehetőség a gyermek számára, hogy megnyugodjon és átgondolja a viselkedését.
A verésre nincs mentség
A testi fenyítés hosszú távú érzelmi és pszichológiai károkat okozhat a gyermekeknek. Azt üzeni minden szülőnek: szándékosan semmilyen körülmények között sem szabad megütni egy gyermeket. Erre nincs mentség – idézzük az egykori gyermekpszichológus, dr. Ranschburg Jenő gondolatait.
Van a nevelésnek elég nagy eszköztára, érdemes inkább ezekhez folyamodni. Ráadásul a testi fenyítés megalázó a gyermek számára, és ez a megalázottság – különösen, ha rendszeres – a személyiségfejlődésére is káros hatással van. És ne feledjük, általában az a szülő veri a gyerekét, aki bizonytalan önmagában, tehetetlennek érzi magát, azt érzi, hogy nincs hatalma a gyerek fölött.
Ranschburg azt tanácsolja a szülőknek, hogy próbálják meg mindig megbeszélni a gyerekkel, hogy miért haragszanak rá, és mit várnak tőle. A csínytevésért a gyereket mindig számára felfogható és értelmezhető módon kell büntetni, mert csak így tudja összekapcsolni a kettőt. Fontos, hogy a csíny és a büntetés mértéke mindig legyen arányban egymással
(Forrás: eletfajatekter.hu)
És ha mégis megtörtént?
Nem vagyunk szentek, problémákkal, fájdalmakkal, rossz mintákkal élő emberek vagyunk, és bármennyire szeretjük is a gyerekünket, bármennyire igyekszünk is a lehető legtökéletesebben nevelni, néha mégis előfordulhat, hogy a fenekére verünk vagy pofon ütjük. Nagyon fontos, hogy az eset után beszéljünk a gyerekkel.
A szülő kérjen bocsánatot, és magyarázza el, hogy miért volt helytelen a cselekedete. Ezt a beszélgetést ne úgy folytassuk, hogy DE te is nagyon rossz voltál. Az igazi bocsánatkérés nem vádol, nem hánytorgatja fel a másik hibáit. Ez segíthet helyreállítani a bizalmat, és megmutatni a gyermeknek, hogy a szülő is ember, aki hibázhat, de fontos a hibák felismerése és a bocsánatkérés.
Ha az eset súlyos hatással van a szülő-gyermek kapcsolatra, vagy ha gyakran előfordulnak hasonló helyzetek, érdemes lehet szakember segítségét kérni. A családterápia segíthet a kapcsolatok megerősítésében és a kommunikáció javításában. Számos szülői tréning és tanácsadó program elérhető, amelyek segíthetnek a szülőknek fejleszteni a nevelési készségeiket és jobban kezelni a stresszes helyzeteket.
Jogi szempontok
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye elítéli a gyermekek testi bántalmazását, és a gyerekek jogainak védelmére szólít fel. Az UNICEF Magyarország felmérést készített, amely a magyarok gyermekbántalmazással kapcsolatos attitűdjét vizsgálta.
Az 1003 fő megkérdezésével elvégzett országos kutatás szerint a többség (83%) nem tartja elfogadhatónak, hogy a szülő fizikai fenyítéssel ’nevelje’ gyermekét. Tizennégy százalék ugyanakkor nem lát ebben kivetnivalót. A megkérdezettek 38%-a szerint egy-egy pofontól nem lesz baja a gyereknek. Ugyanennyien értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a gyerekeknek elsősorban kötelességei vannak, nem jogai.
Még nincs hozzászólás