Egy pofon nem old meg semmit sem...
Megütni egy gyereket? Tilos, veszélyes, káros, sorolhatnám. Csakhogy az élet olykor bezavar. A szaftos pofon hasznosabb lehet, mint a szeretetlen pofontalanság?
Persze, nem mindegy, hogy csak egyszer ütünk meg egy gyereket, vagy rendszeresen alaposan elverjük. (Engem is vert az apám, mégis ember lettem…) A pszichológusok általában úgy vélekednek, hogy egyszer vagy százszor megütni a gyereket lényegében ugyanaz, mert mindkét esetben testi erőt alkalmaz a felnőtt egy másik emberi lény felett csak azért, mert erősebb, vagy mert úgy hiszi, joga van hozzá, hiszen ő szülte, neveli, eteti.
Sokan a szülői lét velejárójaként élik meg a büntetés mindenkori kiszabását. Egyszerűen csak azért, mert ez az egyetlen mód, amellyel érvényesíteni tudják az akaratukat, vagy kifejezésre juttathatják a bennük felgyülemlő feszültség erejét.
Lelki bántalmazás
A ’verés’ persze nemcsak tettekben, hanem szóban is megnyilvánulhat. A gyerek becsmérlése, másokhoz való hasonlítgatása, örökös megmérettetése ugyanilyen káros, vagy tán még rombolóbb, mint a tettlegesség. Mindkettő öli a gyermek lelkét.
Vannak, akik úgy vélik, haszna van egy-egy kellő időben kiosztott pofonnak vagy mondatnak. A pszichológiai állásfoglalás egyértelműen elítéli azt, hogy egy szülő vagy tanár indulatból megüssön egy gyermeket. Az ilyen viselkedés súlyosan károsíthatja a gyermek érzelmi és pszichológiai jólétét.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 7. számának 47. oldalán!)
Még nincs hozzászólás