Egy percig sincs meg nélkülem
"Amikor csecsemő volt, és egy-két percre magára hagytam, szirénázott, hogy meg lehetett süketülni tőle. Amikor már jött-ment, beszélt, egész nap a ruhámba kapaszkodott, átölelte a lábamat, ki ne menjek a szobából. Senkivel, de még az apjával sem hajlandó időt tölteni, ha én nem vagyok a szobában. Mi lehet az oka?" - idézet egy anyuka leveléből.
Ha egy gyermek túlzottan anyás, annak többféle oka is lehet. Ezek az okok általában életkorhoz, fejlődési szakaszhoz, valamint érzelmi és környezeti tényezőkhöz kapcsolódnak.
Anya pocakjában
A baba és az anyuka között már a terhesség alatt, a pocakban elkezd kialakulni egy kötelék. Amikor a baba világra jön, felismeri az anyja hangját, megismeri a dalt, melyet altatóként énekelt neki, megismeri a nevetését. Kezdetét veszi egy csodálatos kapcsolat.
Anya és baba jó néhány hónapig szimbiózisban élnek. Amikor a pici megszületik, anya illata, melegsége, ölelése jelenti számára a biztonságot, a biztos pontot a mindennapokban. A szoptatás még tovább erősíti ezt a köteléket. A baba ezeket az első hónapokat úgy éli meg, mintha ő és a mamája ugyanaz a személy lennének.
Anya a biztonság
Mivel a kisgyermekek számára az anya (vagy az elsődleges gondozó) jelenti a biztonság és a védelem forrását, különösen az 1-3 éves kor közötti időszakban normális, hogy a gyermek ragaszkodóbb, és sír, ha az anyuka magára hagyja. Ez a szeparációs szorongás, vagyis az elválástól való félelem.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 11. számának 42. oldalán!)
Még nincs hozzászólás