Egy nő is ihat keserű, komlós sört
A sör nem férfias, vedelős ital, vallja Késmárki Katalin sörfőző mester. A fiatal édesanya nyolc éve kezdett el sörfőzéssel foglalkozni, de sosem gondolta, hogy végül ebben teljesedhet ki. Mára teljesen beleásta magát, és erről szól a család élete is: ahogy mondja, már 0-tól 24 óráig ebben létezik.
Barátságosan ébredezik a főzde egyik sörkertje péntek reggel. A tulajdonosok és az ott dolgozók egymás után érkeznek, szinte családtagként köszöntik egymást. Hamarosan befut Kati is, aki cseppet sem úgy fest, mint amilyennek egy sörfőzőt elképzeltem. Csinos, filigrán nő: szőke haját hátradobva mesélni kezd arról, hogyan is került ebbe férfias szakmába.
„A szüleimnek volt egy kis sörfőzdéje, kétféle sörrel, de húsz év után kezdtek beleunni. Én pedagógusként dolgoztam, de a férjemmel egyre többet segítettünk nekik. Tulajdonképpen csak belecsöppentem ebbe a szakmába, pedig korábban leszögeztem, hogy »a főzdét biztosan nem vesszük át«.
Mire a szüleim végül eljutottak odáig, hogy el kell adni az üzemet, mi annyira belevetettük magunkat Attilával, hogy úgy döntöttük, megvesszük. A brandet új köntösbe csomagolva megtartottuk, a férjem a kereskedelmi vonulatát, az arculat kialakítását kezdte el, én pedig a technikai részébe ástam bele magam.
A főzés csínját-bínját így az üzemben tanultam meg, de később elvégeztem egyetemen a sörfőző mesteri szakot is, ami a szakma iránti jóval nagyobb alázatra tanított.”
Amikor megkérdezem, hogyan tudta magát női sörfőző mesterként elfogadtatni, azt mondja, borzasztó nehéz volt. Amikor nagy lelkesedéssel megérkezett a vidéki üzembe, több nézeteltérése támadt a sörfőzőkkel.
„Egyikük, aki már húsz éve ott dolgozott, és az üzem utolsó kis csavarját is ismerte, kinevette a terveimet, azt mondta, nem lehet megcsinálni. Amikor pedig sikerült, kritizálta a sör színét, vagy hogy miért hagyjuk szűretlenül. A konfliktusok végén nyilván mindig az enyém lett az utolsó szó, de nem volt egyszerű.”
Ami a szakmát illeti – úgy tapasztalja –, nem vesznek róla tudomást. Amikor meghallják, hogy „női sörfőző”, csak legyintenek. De lassan ez is változik, egyes kollégák már megkeresték bizonyos problémákkal, hogy tapasztalt-e hasonlót.
„Amikor tudok nekik ötleteket adni, és be is jön, akkor kezdem úgy érezni, hogy egyre jobban elfogadnak. De mivel a férfiak többségben vannak, a legtöbben még mindig csak csodálkoznak. Ki fog alakulni azért ez, ahogy a női szakácsok vagy borászok esetében is történt.”
Pedig nem olyan kevés a női sörfőző, csak nem nagyon beszélnek róluk. Ők persze tudnak egymásról. Legtöbben közülük nem olyan aktívak, mint Kati, aki szeretne minél több nőt meggyőzni arról, hogy a sör nem férfias, vedelős ital. Egy nő is ihatja – és kedvelheti – a nagyon keserű komlós sört is, bár persze széles a választék.
De mi van a hatalmas, nehéz hordókkal: egy nőnek nem megerőltető ez a munka?
„Több logisztikát igényel – válaszolja. – Mert amikor egy ötvenkilós malátászsákot kell mozgatnia egy ötvenkilós nőnek, az elég nehéz. Volt, hogy kinevettek, hogy hogy akarom a malátát beönteni a cefrézőüstbe.
A férfiak ugyanis ezt egy nagy lavórba teszik, amit megemelnek, és beleöntik. Én vödörrel mertem bele, ennyi a megoldás. Sokszor kell a hordókat is mozgatni, de a munka minden részét el lehet végezni, csak nyilván nem olyan egyszerű, mint a férfiaknak.”
Kati egyetért azzal, hogy ez a szakma nem gyakorolható lelkesedés, hivatástudat nélkül, s hozzáteszi, hogy mindig megvolt benne az érdeklődés az ínyencségek iránt. Amíg nem születtek meg a gyerekek, hetenként tartottak baráti vacsorákat, s olyankor mindig különleges ételekkel készült. De soha nem gondolta, hogy egyszer a sörfőzésben „teljesedik ki”, és napi 24 órában ezzel foglalkozik.
„A gyerekek ebbe szoktak bele. Nyáron vidéken, az üzemben éljük az életünket, ilyenkor ők is ott vannak. A férjem pedig a végső kritikusom. Bár a receptúrát én találom ki, meg szoktuk beszélni.
Attila nálam sokkal szerteágazóbban néz körül a világban, figyel, hogy milyen új alapanyagok vannak, jó ötleteket ad. Én pedig összerakom, hogy mihez mi társítható: csapatban dolgozunk. A kóstolásban mások is részt vesznek, de végül a férjemmel ketten hozzuk meg a döntést.
Mostanában rengeteg fiatal gerilla-sörfőző jelent meg, akik szerint az a jó irány, amit ők csinálnak. Eleinte néha kinyílt a bicska a zsebemben, de végül lenyugodtam. Ezek az új dolgok inspirálnak is, és úgyis a fogyasztók döntenek majd.
Ugyanakkor egészen meghatódtam, amikor nemrég szakmai újságírók minket hoztak példának arra, hogy igenis van létjogosultsága a régi típusú sörfőzdéknek is. Mert amíg sokan úgy vélik, hogy a legmodernebb technológia a sörfőzés csúcsa, én éppen a másik irányba próbálok visszamenni.”
A kínálatukat elnézve nincs oka panaszra. S hogyan születnek meg az új ízek? Mindig van valami inspiráció: ha megjelenik egy új trend, technológia, vagy ha rábukkannak egy új alapanyagra.
„Persze, elég nagy bátorság kell hozzá, de szerencsére még nem fordult elő, hogy le kellett volna engedni a lefolyón. Most egy sörfőző kolléganővel szeretnénk közösen egy téli sört alkotni, jelenleg az új receptúrán dolgozunk. Csajos sör lesz, de nem édes. Pont az ellenkezője.”
Még nincs hozzászólás