Egy legendás szerelem története
Leveleikből árad a másik megbecsülése, az egymás utáni vágyakozás - egy mélységes szerelmi házasság becéző szavai. Ahhoz azonban, hogy frigyük megköttessék, Nádasdy Tamásnak fiúsítania kellett a menyasszonyát. A 16. században járunk.
Nagy dolgot kérnék, felséges uram – járult János király elé a régi, de nem túlzottan gazdag nemesi család sarja, Nádasdy Tamás.
Csak bátran, alkormányzó uram, pénzen kívül bármit kérhetsz! – mókázott a király.
Szerényebb az én kérésem, nagyuram. Mindössze azt szeretném, ha egy kisleányt, aki alig több, mint tizenegy esztendős – átminősítenél fiúvá!
Kérésed nem példa nélkül való, bár ritka dolog. És miért annyira fontos ez neked?
Azért, felség, mert ő a menyasszonyom...
Nem állítom, hogy szó szerint így hangzott el a beszélgetés 1532-ben Szapolyai János és Nádasdy Tamás között, de a lényege ez volt – és a király meg is adta a fiúsítási engedélyt. A furcsa történetnek az az előzménye, hogy az ország egyik leggazdagabb családja, a Kanizsai família feje 1526-ban elhunyt. Vagyona a fiára, Kanizsai Ferencre szállt – csakhogy 1532-ben ő is meghalt, és mivel a családi vagyont csak férfiágon lehetett örökölni, a család utolsó gyermeke, a tizenegy esztendős Orsolya hiába volt dúsgazdag család leszármazottja, a birtok, fiúörökös hiányában – a csekély leány-negyedet leszámítva visszaszállt volna a kincstárra.
Ekkor léptek közbe a rokonok, elsősorban Orsolya nagynénje, Kanizsai Dorottya, akinek remek ötlete támadt: kellene találni egy olyan befolyásos főurat, aki eléri a királynál, hogy Orsolyát fiúsítsa, azaz tegye alkalmassá az öröklésre és ez az úr cserébe elvehetné feleségül a kislányt.
A terv remek volt, már csak meg kellett hozzá találni az alkalmas személyt – és Nádasdyban, a bécsi, bolognai és római egyetemen tanult, kiemelkedően művelt, ambiciózus, ám jelentéktelen vagyonú férfiban meg is találták.
Nádasdy tehát kilobbizta az uralkodónál, hogy a menyasszonyát fiúsítsa – ezt János király annál is könnyebb szívvel megtehette, mert semmiféle veszteség nem érte őt. A Kanizsai-birtokok ugyanis az ország nyugati felében feküdtek – és az az országrész történetesen a másik király, Habsburg Ferdinánd kezében volt, merthogy Mohács után Magyarország két királlyal rendelkezett; tehát még ha vissza is száll a vagyon az udvarra, Szapolyai nem férhetett volna hozzá.
Ügyes diplomataként Nádasdy 1534-ben Ferdinándnál is kijárta, hogy a menyasszonyát fiúsítsák, ennek fejében átállt a Habsburg uralkodó oldalára – de nyitva hagyta a kaput Szapolyai udvarához is. Mindezek után 1535-ben megtörtént az esküvő, s ezzel Magyarország egyik legműveltebb, harminchét éves főura egy tizennégy esztendős, dúsgazdag kislány férje, valamint hét vár, és mintegy százötven falu ura lett.
Ne tessék, kérem, azzal a csúnya, legújabbkori fogalommal illetni a kapcsolatukat, hogy „tipikus érdekházasság”! A házaspár ránk maradt levelei alapján ugyanis az övék lett a kor legromantikusabb frigye. Tekintettel az azóta eltelt évszázadokra, talán nem számít levéltitoksértésnek, ha néhány mondatot idézünk tőlük.
„Szerelmes Orsikám – írja például 1552-ben a győri táborból Nádasdy , akár tűrjem s akár tagadjam, de bizon igen szorgalmatos és félelmes vagyok, hogy nincs jól dolgod, mert sok napja immár, hogy semmit nem írál. Istenért kérlek, írd meg, hogy mint vagy...“
Nem sokat késett a válasz: „Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő, szerelmes uram, én te Kegyelmed ellen ugyan nagyot vétettem, hogy én te Kegyelmednek ennyi levelére választ nem tettem; mert bizony sem haragom, sem feledékenségem miatt nem esett ez én rajtam, hanem naponként Kegyelmedet vártam...”
A férj minden útjáról küldött vagy hozott valami apróságot – általában kelméket, ruhaanyagokat – Orsikájának, aki rendszerint az általa termesztett gyümölcsritkaságokat csomagolta a levelei mellé. Házasságukat sok éven át nem kísérte gyermekáldás, Nádasdy ezért messze földről hozatott orvosokat a feleségéhez, és folyamatosan aggódott leveleiben az állapota felől, míg végre óriási örömükre 1555-ben megszületett a fiuk, Nádasdy Ferenc. Attól kezdve, persze, a gyermek állt a levelezés középpontjában...
Nádasdyt 1562-ben érte a halál, Kanizsai Orsolya kilenc évvel túlélte a férjét. Azóta is együtt vannak: közös kőkoporsójukat a burgenlandi Léka templomának Nádasdy-kriptájában helyezték el.
Még nincs hozzászólás