A gyermeked okkal érkezett hozzád!
A születés, a szülés misztérium. A legtöbb anya nem is érti, hogyan lehetséges az, hogy ilyen tökéletességre volt képes, hogy embert hozott a világra.
És ahogy ez a csöppnyi ember egyre nagyobb és okosabb, a szülők elmerengenek, milyen is lenne az életük nélküle. A spirituálisan gondolkodók tudják, értik, nincsenek véletlenek.
Hogy egy baba mikor és hova, kikhez születik, a sors kifürkészhetetlen terveinek következménye, és mindig oka van. Talán azért jött, mert meg kell tanítania valami szépre, értékesre a szüleit, de az is lehet, hogy a szülei által biztosított új élete során neki magának kell jobb emberré válnia.
De mi van, ha nem akar megszületni?
Nem mindenkinek adatik meg, hogy részese lehessen a szülés csodájának. Anna hét évig próbált teherbe esni, de hiába. Az orvosoktól azt a tanácsot kapta, hogy legyenek türelmesek. – Már le is mondtam róla, hogy valaha gyerekünk legyen – mondja Anna. – Igyekeztem kitölteni azt a hiányt, folyton dolgoztam, és önkéntes lettem egy gyermekkórházban.
Nemsokára kiderült, a férjem beleszeretett valakibe, aki terhes lett tőle. Összedőlt az életem. Úgy gondoltam, semminek nincs értelme ezen a földön, semmi nem számít, csak élni kell bele a világba, minden felelősség és remény nélkül. Egy alkoholos éjszakán lefeküdtem valakivel, akinek a nevét sem tudtam. Egy hónap múlva a nőgyógyászom gratulált. Végre önöknek is sikerült, mondta.
Összeállt egy furcsa erő
Örültem is, rettegtem is, folytatja Anna. Hogy fogom egyedül felnevelni ezt a pici angyalt? Aztán megszületett a kisfiam. Amikor a szemébe néztem, úgy éreztem, ezer meg ezer élet óta ismerem. Miközben kétségbeesetten tervezgettem, hogyan fogom eltartani, legbelül valami végtelen nyugalomra intett: minden rendben lesz.
A tőlem független dolgok, ügyek, változások úgy követték egymást az életemben, hogy csak a fejemet kapkodtam. Mintha összeállt volna egy külső erő, hogy minket támogasson. Az állásom elvesztettem, de épp időben jött egy jobb lehetőség. Az új helyen ismertem meg életem nagy szerelmét, Botondot, akihez hasonló nincs is a földön. Neki egy baleset miatt nem lehetett gyereke. Hát most lett, az én apa nélküli kisfiam!
Most már tudom, a dolgok nem véletlenül történnek. Érzem, a fiam nem csak miértünk, de valami nálunk hatalmasabb dologért is született, és kíváncsian várom, mi lesz élete nagy feladata.
Mennyi kérdés!
Anna története sok szempontból elgondolkodtató. Vajon miért nem született a férjével gyerekük? Hiszen annyira akarták, és utólag be is bizonyosodott, hogy mindketten alkalmasak lettek volna rá. És az a férfi, aki egyetlen kalandos éjszaka során gyermekkel ajándékozta meg Annát? Valószínűleg sosem tudja meg, hogy él valahol egy fia. Miért nem? Mi értelme ennek? Az ő feladata csak annyi volt, hogy nemzzen, és ezzel másoknak segítse elő a fejlődését?
Anna most azt meséli, mennyi mindenre tanítja őt a fia. Felnyitja a szemét, mi is az igazán fontos és örömet adó egy napban. – Még a sarki játszótérre vezető úton is többször meg kell állnunk egy kavics vagy egy kis virág miatt… Mindennap meg kell látogatnunk az út végén lakó hatalmas bernáthegyit. Köszönünk a rigóknak és a hangyáknak.
Szabjunk határt
Egy Erika nevű ismerősöm felháborodva beszélt egy közelében lakó anyukáról, aki szerinte az ezotéria őrületébe esve teljesen elszigetelve neveli a kislányát. A gyereknek nem ad semmilyen állati eredetű fehérjét, sem édességet, nem engedi, hogy az iskolában a többiekkel étkezzen, nem engedi a gyerekekkel játszani és szülinapi zsúrokra menni. Minden délután több órát merengenek, imádkoznak, majd kitakarítják a lakást, ha kell, ha nem. Nincs tévéjük, sem rádiójuk, és este nyolckor lefekszenek aludni.
Az anyuka állítólag azóta viselkedik így, amióta a lánya háromévesen az előző életéről meg mindenféle angyalokról kezdett beszámolni. Azóta elvárja, hogy a gyerek mindennap angyalokkal tárgyaljon, tőlük kérnek segítséget és védelmet a többi, az anyuka szerint velejéig gonosz emberrel szemben…
Angyalokkal társalog
Szélsőséges esetek, persze, mindig vannak. És nem is könnyű annak, aki nem a hagyományos módon, hanem bölcsen, érzékenyen, a hitre nyitottan akarja nevelni a gyerekét, mert ehhez nagyon kevés valódi útmutatót találni.
De abban egyetértenek a szakemberek, hogy egy gyermeknek hagyni kell időt gyermeknek lenni, önfeledten játszani, engedni kell, hogy kimondja, amit gondol, akkor is, ha például túlvilági lényekről számol be. A gyerekek körülbelül hároméves korukig nyitottak a többi dimenzióra, és szívesen mesélnek az ott tapasztaltakról, persze, ha nem fojtjuk beléjük a szót. Később aztán becsukódik a ’harmadik szemük’, és már nem látnak át odaátra.
Ilyenkor már nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy angyalokkal tárgyaljanak, és mindenáron kapcsolódni akarjanak a fentiekhez, hisz a leszületésükkel nekik is földi feladataik lesznek.
Anya az egész világ
Az újszülött egy lágyan ringató, kellemes fényű, ölelő, langymeleg helyről érkezett, az anyaméhből. Miután a világra jön, anyától függ az élete. Azt érzi, éli, amit az anya: az ő hangulatait, érzéseit, félelmeit, örömeit.
Anya jelenti a világot. A biztonságot, az élelmet, a szeretetet. Minden kiabálás, gyűlölködés ezerszeresen hat rá, mert nem tudja értelmezni, csak érezni. Kétségbe esik és retteg. Ha túl sok a félelmetes inger körötte, akkor a testével jelez. Lázzal, torok- és mandulagyulladással, fülfájással, emésztőrendszeri panaszokkal. Minden orvosság mellé ezerszeresen ajánlott ilyenkor a csendes béke, a szeretés, az ölelés.
Még nincs hozzászólás