Egy közönséges állat
Szép volna azzal kezdeni, hogy engem mindig is érdekelt a tapír. Hogy hetente legalább egyszer eszembe villant valami módon, mondjuk egy szójáték kapcsán, hogy például hova lett a vécétapír. Hogy sejtelmes, hűvös-ködös hajnalokon meg-megjelent a fejemben egy kép, amelyről sokáig nem is tudtam, mi az, de egy nap hirtelen, mennydörgésszerűen belém villant, hogy ez bizony ő. A tapír.
De nem így volt. Sajnos semmi romantikus előzménye nem volt az ismerkedésünknek, hanem csak felbukkant a feje a gépemen, amikor pont nem tapírt kerestem. És nézett. Szuggesztíven, delejesen, bambán, unottan, mit tudom én, hogyan, szerintem ő sem tudja.
A lényeg, hogy megindult bennem a vágy, hogy kapcsolatba kerüljek vele, ha máshogy nem is, legalább virtuálisan és okvetlenül közvetve!
Jól nézünk ki!
Amikor beírtam őt a keresőbe, immár okkal, egy állatbarát oldal feldobott egy cikket, melynek címe ez: A közönséges tapír. És odatették a fejét is bizonyítékul, hogy kétségbe ne vonja senki, valóban igen közönséges, méghozzá a szó rosszalló értelmében véve.
Én, aki lépten-nyomon hirdetem, hogy minden állat szép, még az is, amelyik eléggé ronda, meg is torpantam egy pillanatra, és elszomorodtam, hogy engem is meg tud találni az a meredt, jeges, libabőrös, enyhe émelygéssel és fogkoccanással járó felismerés, hogy ezzel a közönséges állattal bizony nem szívesen futnék össze a hálószobámban sem világosban, sem pedig sötétben, amikor nem is látnám, mert vannak olyan lények, amelyek láthatatlanul is rettentő ocsmánynak látszanak.
Míg világ a világ
Na, de mi tudható róla? Hogy magányosan él. Gondoltad volna? Az őserdőben, ahol a madár sem jár. Ha megijed, berohan a vízbe, és elbújik… Egy szegény növényzabáló, aki legfeljebb akkor gurul dühbe, ha le akarják nyúlni a kiszemelt lányt, azt az egyetlent, amelyről évek, évszázadok, sőt évezredek, mi több, évmilliók óta ábrándozik, és amellyel talán most boldogan öregedhetne tovább, kettecskén, míg világ a világ.
Na, azt már látta…
Igen, a számadat nem tévedés, barátunk hasonlóképp festett kb. 35 millió évvel ezelőtt is, száz meg száz világvége, tűzvihar, jégomlás, földmozgás és csillaghullás előtt is, és pont így bámult, ezekkel a fénytelen, érdektelen, „nekem te ne dumáljál, mert nem most jöttem le a falvédőről” szemekkel, rezignált, kissé unott és bamba (ám te jó ég, de csúf) pofával.
Csakhogy mivel egyre kevésbé hozta lázba a világ körbe-körbe forgása és rendszeres összeomlása, ma már csak néz, ám alig lát, merthogy mindezt már látta.
Jó éjt!
Ha tehát az éjszaka, amikor a legsötétebb a sötét, mocorogni kezd a paplanod, majd lekúszik lassan, hangtalan, egészen a földig, és egy nagydarab, borostás, gondolattalan, ám üvöltve horkoló tag könyököl érzéketlenül az oldaladba, aluszkálj csak szépen, nyugodtan tovább. Nem szatír az. Csak a tapír.
Ilyen a tapír
- A tapír a legrégibb emlősök közül való, a földtörténeti harmadkorszak óta változatlanul maradt fent
- Dél- és Közép-Amerika trópusi területein fordul elő
- A 4500 méter magas hegyeken is megtalálható, de nagyon szereti a vizet
- Testtömege 150–250 kg
- Testhossza 1,7–2 m
- Növényevő, leveleket, füvet és terméseket fogyaszt
- Szaglása fejlett, látása gyenge
- Utódlás: a nőstény 350–450 nap vemhesség után egy utódot, ritkán ikreket hoz a világra
- A párzás után a hím és a nőstény nem marad együtt
- Fajtái: ázsiai tapír, közönséges tapír, hegyi tapír
Melitta pöttyösben érkezett
A debreceni állatkertben tavaly ősszel a kis tapírról adtak hírt. A park dél-amerikai tapír szülőpárja, Lunda és Samu ismét bébivel ajándékozta meg a látogatókat. Melitta kb. 10 kilogrammal jött a világra. A csíkos, pöttyös tapírbébi egészséges, jó étvágyú és vidám.
A Dél-Amerika esőerdeiben őshonos közönséges tapír (Tapirus terrestris) egyedszáma élőhelyük drasztikus zsugorodása miatt sajnos erősen lecsökkent, így a faj jelenleg „sebezhető” besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó vörös listáján.
(forrás: haon.hu)
Még nincs hozzászólás