Egy és Minden
Legyünk empatikusak! – hallom sokszor. Például múltkor a villamoson empatikusan arrébb húzódtam, amikor egy huszonéves lány éppen indulatosan mesélni kezdte a társainak, hogy miért húzták meg a vizsgán, pedig rendesen felkészült. Tudta a lelkem, csak nem hagyta a tanár, hogy jobban kifejtse a témát. Nem kerülhettem ki, hogy ne próbáljam empatikusan beleélni magam a lány helyzetébe, hiszen én is átéltem hasonló helyzeteket a vizsgáimon.
Mert ugye csak akkor lehet valaki igazán empatikus, ha volt saját élménye, megtapasztalása. Hát nekem volt, de azt is megéreztem, hogy az engem vizsgáztató tanár valahogy sejtette, hogy a sok rizsa, a duma mögött kevés a tárgyi tudás, és azt a keveset próbálom szépen becsomagolva eladni.
Persze, remélhettem, hogy megértésre lelek, hogy sok az anyag, rövidek az éjszakák, és ápolnom kell a serkenő párkapcsolatomat is a tanulás mellett, de szeretett tanárom bízott az én beleérző készségemben, hogy megértem: ő csak egy vizsgáztató tanár, akinek már van tapasztalata ezen a téren, ideje viszont annál kevesebb, mert még tízen várnak kint a sorukra. Így maradt a pótvizsga.
Emlékszem egy esetre, ami velem történt, és nagyon bántott. Néztem egy érzelmes filmet késő este, ami nem éppen happy enddel végződött. A hatása még érződött rajtam, könnyes lett a szemem, és miközben a szomorú zene futott a végén, bejött az, akit a legközelebb szerettem volna érezni magamhoz, rám nézett, de meg sem kérdezte, mi bajom. Álmosan az ágyhoz ment, lefeküdt, és elaludt. Kissé szemrehányóan még megjegyezte, hogy most már lefeküdhetnék én is.
A maga szempontjából tökéletesen igaza volt. Későre járt az idő, ilyenkor már aludni illik. Mégis, valamilyen csalódottság volt bennem, mert a felkavaró érzés, ami ott dúlt bennem, kimondatlan maradt. Talán csak egy kis megértés kellett volna...
Alfred Adler, az ismert osztrák pszichiáter szerint az empátia nem más, mint a másik ember szemével való látás, a másik ember fülével való hallás és a másik ember szívével való érzés képessége. Valóságos metakommunikációs csoda.
Néhány embernek jó, másoknak kevésbé fejlett ez a készségük. A szerencse az, hogy a dolog fejleszthető. A legjobb módszer, ha időlegesen ki tudjuk kapcsolni a saját magunkra való figyelést, és belehelyezkedünk a másik helyzetébe. Én leszek ő.
Ettől a beleérzéstől magunkat is könnyebben megértjük. Ha átérezzük azokat a lelki folyamatokat, amelyeken a másik keresztülmegy, sok hasonlóságot fedezhetünk fel önmagunkkal. Tisztul az önképünk, jobban érthetjük a tetteinket, a gondolatainkat. Mások elfogadásának elengedhetetlen eszköze ez. Kulcs a megbocsátáshoz és a szeretethez.
Látlak! Érezlek! Ugye, ismerős az Avatar című film egyik fő gondolata: az Egy és a Minden összekapcsolódásának jelentősége? Talán az empátia képessége sem más, mint kapcsolódni, megérteni, érezni. A másikon keresztül – saját magunkat.
Még nincs hozzászólás