Dal porszívóra és tetőcserépre
Amikor várandós volt, altatókat írt a kislányának. Figyelt a jelzéseire, beszélt hozzá, énekelt neki. Amióta Lili megszületett, a hangok csodálatos világával veszi körül, és mesével, mondókákkal engedi hozzá a szavakat. Palya Bea, a világhírű énekes-dalszerző maga is otthonról, a családból hozta a szó szeretetét.
– Mióta beszélgetsz Lilivel és mióta énekelsz neki?
– Amióta csak ismerem. Látszik is rajta, szinte énekelve beszél, rengeteg színt használ a gügyögéshez is, imádom, nagyon zenei, ahogy mondja a maga mondandóját. Van, hogy hangmagasságokat intonálgat, magában énekelget. Még csak két hónapos volt, amikor az Elszálló című dalt – amely az Altatok album első száma, és ez az ő dala – „kísérte”: mozgatta a kis száját, kerekítette az éppen hallott magánhangzót, próbálta le-föl vinni a hangját... jaj, alig bírtuk abbahagyni a nevetést, annyira édes volt.
– Tényleg ő adta a ritmust az altatóidhoz, segített komponálni, amikor még a pocakodban volt? Hogyan működött ez a bentlakó-kintlakó alkotópáros?
– Szuper jól! Csak figyeltem, hogy mi van bennem, és minden megszületett, magától. A zene, a szöveg… Most is így van, Lilivel a legkreatívabb dalírós idők jöttek el hozzám. Bármilyen mozzanat dallá válik. Beáztunk tavasszal, mert elmozdult egy cserép a tetőn. Meg is volt a daloz a téma: Szaladnak a madarak a tetőn, szaladnak a madarak a tetőn/Leverik a cserepeket beázik a ház... Osonnak a macskák a tetőn/osonnak a macskák a tetőn/Leverik a cserepeket beázik a ház...
Minden állat mozgását utánoztam Lili kis testén, simogatást, tappogatást, masszírozást kapott éneklés közben. Imádta! Minden ritmus lesz nálunk, a porszívó hangjára énekelünk, a kávéfőző hangját is utánozzuk, az állatokét meg végképp. Imádom Lili sajátos nyelvét, de már érti a szavakat, mondogatja a kezdő szótagokat.
– Zenével könnyebb eljuttatni hozzá a szavakat?
– Igen, mert énekelni olyan, mintha a köldöktől köldökig tartó vonalon utazgatnánk, az énekelt szó, hang valahogy mélyebb rétegekből keletkezik, és oda is érkezik meg.
Az én álmom, hogy olyan közösségben éljünk, ahol van közös mese, szójátékokat játszunk, dallal fektetjük és ébresztjük egymást, és a gyerekeinket. És mivel erre vágyom, csinálok ilyen közösséget magam köré! A koncerten való közös énekléssel kezdődik, a barátaimnak való történetmesélős impróval folytatódik, és az összebújós sutyorgás, na, az adja az élethez a biztonságot! Hogy van, aki éjszaka, elalvás előtt suttog neked. És mesél. Kitalálok mindenféle történetet Lilinek, vagy altatót énekelek, vagy báránykát számolok... Ha nem vagyok otthon, akkor az apa illata és jelenléte, vagy a nagymamája éneklős-csivitelős hangja altalja el.
– Emlékszel arra, hogy gyerekkorodban neked milyen élményeket adott a mese?
– Azt az érzést, hogy ha van, aki éjjel átölel, és suttog nekem, aki elkísér az inneni világból az álom világába, sokkal kerekebb minden, nagyobb a bizonyosság abban, hogy jó vagyok, szeretni való és szeretetre képes lény vagyok. Anyu egyébként mindig a Kisgömböc mesét mondta... miért csodálkozom, ha tisztes hiperaktívként mindent egyszerre fel akarok falni, be akarok fogadni?!
– Ribizliálom címmel könyvet írtál, dalszövegeket, verseket, írsz. Hogy jönnek hozzád ilyen készségesen a szavak?
– Nem tudom, talán a lényem alján lévő fájdalom akart így is utat találni magának, a zene mellett. De az is igaz, hogy anyukám nagy beszélőkéjű, és gyönyörűen beszél, akárcsak a nagyszüleim. És az is fontos, hogy magyar népdalokon nőttem fel, bebarázdálták a tudatomat azok a gyönyörű metaforák, képek.
– Még most is hiszed azt, hogy ha megőrzöd magadban a gyereket, akkor játék lesz az életed?
– Abszolút. Sőt Lili születése óta még könnyebb ez, anyaként ismét olyan szabad lettem, mint egész pici koromban. Újra megtaláltam az ösztönös, játékos, természetemet.
Még nincs hozzászólás