Csúcsra járatott gyerekek
A hétköznapi ember csak az eredményt látja. Meg hallja, a büszkeségtől dagadó keblű szülőktől, hogy a gyermekük élsportoló, fantasztikus eredményekkel. De ez egy életforma, ami elüt az átlagos gyerekek fejlődésétől. Biztosan nem káros, hiszen a sport fegyelemre, stratégiára, a siker ízére oktat. Csakhogy mindennek ára van!
Egy olimpiai érmes vízilabdázó hölgy mesélte, hogy az ő gyermekkora miből állt: hajnalban kelt, elment úszni, aztán iskola után ment meccsre, edzésre, végül estig tanult. Nem ismert más életformát, tehát a két szép lányát is arra nevelte, hogy sportoljanak, és legyenek sikeresek abban, amit csinálnak. És akkor szembesült vele, szülőként milyen áldozatokat kell hoznia ahhoz, hogy a gyermekei élsportolók legyenek.
Más anyukák is sorolják, mivel jár az, ha egyesületben, helyezésért folyik a gyereksport: „Nincs hétvégéd, mert olyankor vannak a meccsek, a gyereket vinni, hozni kell. Hétköznap nincs egy színház, egy esti program, mert edzés után tanulni is kell még. Ráadásul hajnalban kelünk, minden áldott nap. Nincs szabadság, utazás, mert a gyerek nyáron edzőtáborban van, illetve veszettül készül a versenyekre. Van ellenben anyagi teher, mert fizetni kell az utazást a gyereknek és a kísérőjének, a felszerelést, a külön tanárt, aki segít behozni a tanulmányi lemaradást.”
Azt is tudomásul kell venniük a szülőknek, hogy a gyereküket egy harmadik személy is neveli, akinek a szava gyakran felülírja az ő döntéseiket, akaratukat: ez pedig az edző.
„Mikor nem ment a gyerekem edzésre hajnalban, mert magas láza volt, reggel hétkor beállított az edző, hogy a maga szemével győződjön meg róla, tényleg nem lóg a fiam – panaszkodik egy anyuka. -- Ha mi azt mondtuk a gyereknek, szép eredményt ért el, mert junior országos második lett, az edző leszúrt még minket is, hogy ennél többre képes a kölyök, ne dicsérgessük.”
Pedig a sportolók és a sportpszichológusok egyhangú véleménye szerint a szülő részéről a lelki támogatás a legfontosabb hozzáadott érték az ifjú sportoló eredményeihez.
Egyszóval az élsportolónak nevelt gyerek miatt rengeteg áldozatot kell hozniuk a szülőknek. Nem beszélünk itt az olyan extrém esetekről, mint a Polgár családé, ahol a lányokat az apa tudatosan nevelte sakkbajnoknak, ennek minden egyebet alárendelve.
Az a kérdés, megéri-e. Nem hiányzik-e a gyereknek az önfeledt játék, a barátokkal való közös program, a családi nyaralás?
„Figyelni kell a gyerek visszajelzéseire. Nem szabad erőltetni. Ha nem tetszik neki valami, akkor inkább vegyük ki, semmint a negatív élmények esetleg kedvét szegjék (megutálja a mozgást). Minden gyerek különböző, másképpen érnek: van, aki már tizenkét-tizenhárom évesen kész rá, hogy vívóleckéket vegyen, a másik pedig csak tizenhét évesen. A lényeg, hogy megtalálják a mindenki számára kedvező megoldást” – javasolja a napidoktor.hu szakembere.
Egy viszont tény: a legtöbb élsportoló kedves, kiegyensúlyozott és vidám embernek tűnik. A siker íze valószínűleg sok mindent kompenzál.
Még nincs hozzászólás