Csokivarázs
Bonbonevés közben született meg a tanárnő fejében a bolt - három gyerek mellett lett a vágyból valóság.
Szentendre ismert polgára az a törékeny, sötét hajú hölgy, aki biciklivel jár-kel a városban. Pelle Csilla, háromgyermekes vállalkozó, végzettségét tekintve orosz-angol szakos nyelvtanár, egykor a Külkereskedelmi Főiskolán tanított. Az 1990-es években költöztek építőmérnök férjével Szentendrére. Egymás után jöttek a gyerekek, s mellőlük nehéz lett volna a főiskolára bejárni, itt tanított tehát, egy nyelviskolában. A gyes évei alatt másoddiplomát szerzett a Közgazdasági Egyetem marketing-közgazdász szakán. „Akkor még nem láttam, mi lesz ennek az értelme, de nagyon élveztem a tanulást” – mondja.
A pályamódosítást végül egy olyan üzlet adta, amelyhez hasonló nem létezett a Duna-parti kisvárosban. „Bonbonevés közben jött az ötlet, hogy csinálni kellene egy helyet, egy csokiboltot itt, a belvárosban, amit megszeretnek a szentendreiek” – meséli. Ekkor már a harmadik gyermekét várta. „A kisfiammal együtt hordtam ki ezt az üzletet.”
Egy teljes évre elmerült a csokoládé-témában – könyveket, cikkeket olvasott, később elvégzett egy csokoládékészítő tanfolyamot, megkereste azokat a hazai gyártókat, szakembereket, akiknek a kisujjában volt a magyar édesipar. Felkeresett csokoládémestereket is. És elutazott külföldre tapasztalatokat szerezni – Bruges-be, Párizsba, Brüsszelbe, Bécsbe. Mindenütt a csokoládéboltokat járta, számba vette, hogy mi az, ami jóleső, kellemes, és lajstromozta, milyen termékeket szeretne. Jegyzetelte a benyomásait, próbálta elképzelni magát ott vevőként. A legvégén pedig írt egy minden részletre – az áruválasztéktól a bolt kialakításáig – kiterjedő üzleti tervet. Ahogy azt az egyetemen tanulta.
Csilla egy élményvásárlást kínáló boltot akart, ahol nem üvegfal mögött mutatják az árut, hanem a vevő közel mehet hozzá, megfoghatja, megszagolhatja. Fontosnak tartotta, hogy a minőségi, szép termékek méltó helyen, meghitt, régies környezetben legyenek. Emiatt is nagy figyelmet fordított arra, hogy milyen bútorok és anyagok kerülnek az üzletbe.
A belvárosban akadt rá a kis, keresztboltíves helyiségre, ahol korábban bőrdíszműüzlet működött. A teljesen lepukkant állapotban lévő boltot a férje segítségével hozatta rendbe, egy belsőépítésszel és egy grafikussal együtt álmodta meg látványvilágát. Minden nehézsége ellenére ez az év élmény volt, mert úgy tűnt, minden működik, amit kitalált. A megszülető üzlet más volt, mint a Magyarországon megszokott (persze, később sokan másolták). 2003 húsvétján nyílt meg, benne ezerféle csokoládét, cukorkát, drazsét, pralinét, kávét és teát kínálnak.
A közhiedelem úgy tartja, hogy a jó csoki külföldi. Csilla áruinak egyötöde mégis magyar. Az elmúlt időkben létrejött ugyanis hazánkban több, nemzetközileg is elismert terméket előállító csokoládémanufaktúra.
„Folyamatosan kutatom a piacot, találkozom az újdonságokkal, igyekszem közvetlen kapcsolatot teremteni a gyártókkal. Így olcsóbban tudom adni a terméket” – mondja. A csokibolt – ahogy a helyiek hívják – ma már Szentendre egyik legnépszerűbb helye. „Egy kis mentálhigiénés központ lettünk – nevet végül Csilla –, ha valaki máshol felhúzza magát, itt kilazul egy forró csokoládé mellett, de nálunk veszik a férjek a feleségüknek az engesztelő csokikat is.”
Még nincs hozzászólás