Csalfaságom története
Ifjú korom ellenére azt kell mondanom, hogy sokszor és csúnyán sérültem a szerelemben.
Bárkit is szerettem, abban végül mindig csalódtam… Ráébredtem, hogy egyetlen férfiban nem fogom megtalálni mindazt, amire szükségem van, legalább is jelenleg ez nem tűnik lehetségesnek.
Ráébredtem, hogy talán az lenne a legbölcsebb, ha egyszerre több férfival is találkozgatnék, ahelyett hogy egyikükbe halálosan belezúgok, majd az összetöri a szívemet. Talán több férfi jó tulajdonságai összeadva kiadna egy álomherceget.
Ami nincs meg A-ban, azt kiegészítené B, és fordítva. Csodálatos terv! – gondoltam, majd azon nyomban el is bizonytalanodtam – az ilyen nőket, akiknek egyszerre több partnerük van, csúnya szavakkal illetik, lenézik őket, és kiközösítik.
Vagy mégsem? Mért ne lehetne két szerelmem? A férfiaknál vajon miért elfogadottabb a hűtlenség? A poligámiáról miért csak az az eshetőség jut eszünkbe, hogy egy férfinak több felesége van, és ez fordítva nem lehetséges?
Talán ennek régebben a fajfenntartáshoz lehetett köze, így több nő több utódot tudott világra hozni, de a modern társadalomban, olyan helyeken, ahol még mindig létezik poligámia, ott vajon milyen megfontolás vezérli azokat, akik belemennek abba, hogy több nővel osztozzanak a férjükön?
Miért nem hallottunk még olyanról, hogy egy nő több férfit szeret, és mindegyikhez hozzá szeretne menni? Ez csupán a férfiak privilégiuma? Miért?
Visszatérve a csúnya cédákra, akik több vasat tartanak a tűzben, azt kell mondanom, teljesen egyetértek velük. Pláne, ha azok a férfiak külön-külön nem igazán használhatóak. De én nem csupán arra a fajta csalfaságra gondolok, hogy egy nő több férfival alakít ki szexuális kapcsolatot, ennél még furfangosabb a tervem, nekem ugyanis a szerelem az, ami nélkülözhetetlen a túléléshez.
Nemrég belebonyolódtam egy újabb ígéretesnek tűnő kapcsolatba, természetesen akkor még fel se merült bennem a hűtlenség gondolatának csírája sem. Minden tökéletesnek bizonyult, egészen addig, amíg az említett fickóról ki nem derült, hogy hajlamos hetekre eltűnni, mert olyan elképesztően sok a munkája.
Nagyon rosszul éltem meg a helyzetet, egészen addig, amíg nem jelentkezett egy nagyon régi, már-már elfeledett szerelmem. Ezt a srácot több mint öt éve ismerem. Balatonalmádi felé utaztam a vonaton, ő megkérdezte, hogy szabad-e a mellettem lévő hely, és utána végigbeszélgettük az utat.
Csodás nyári flört volt, sőt, több, szerelem. Sajnos a fiú Békéscsabán ügyvéd, ezért a kapcsolatunk nem teljesedhetett be. Csupán nyaranként járt fel Pestre, amikor kevesebb volt a munkája, és az utóbbi három évben minden nyáron találkoztunk.
Ez azért sikerülhetett, mert nyárra valahogy mindig szakítottam, vagy szakítottak velem, így szabad voltam. De az elválás mindig nagyon fájdalmas volt. Most viszont, hogy egy olyan kapcsolatban vagyok, amelyben a barátom hetekre eltűnik, persze aztán mindig visszatér, gondoltam, miért ne folytathatnám a nyarat pont ott, ahol tavaly abbahagytam a másik fiúval.
Be kell vallanom, nincs annál csodásabb érzés, mint amikor kockázat nélkül egyszerre két férfi hív telefonon, és nem derül fény a csalfaságra, hiszen az egyik folyton dolgozik, a másik meg úgyis másik városban él. Így tehát nincs mitől félnem.
A probléma nem ott kezdődik, hogy kétfelé irányul a szerelmem, hanem ott, amikor nincs kibe szerelmesnek lenni. Majd akkor elég lesz elgondolkoznom azon, hogy kinél teszem le a voksot, ha a mostani barátom munkahelyet vált, és mindennap ráér velem találkozni, vagy ha a régi szerelmem felköltözik Pestre.
Addig is az győz, aki előbb hív fel, hát nem?
Még nincs hozzászólás