Ridikül Magazin logo

Csalán - májusi friss hajtások

Elég egyetlen érintés, és garantáltan megbánjuk, hogy szorosabb kapcsolatba kerültünk vele.

A csalánról mindenkinek a csípés okozta égető, viszkető érzés és a fájdalmasan lüktető hólyagok jutnak eszébe. Pedig ez a barátságtalan növény az egyik leghatékonyabb gyógyszerünk. Kiemelkedően magas C-, B-, K-vitamin, ásványisó- és csersavtartalmának köszönhetően számtalan betegség ellenszere.

Fotó: Thinkstock

Vidékenként más és más az elnevezése, hívják csohánynak, csolánynak, csihánnak. A népi gyógyászat használta külsőleg és belsőleg is. Az ősrégi gyógymód az urkuláció, vagyis a reumás testrész frissen vágott csalánnal való megcsapkodása, ezt még a modern szakkönyvek is ajánlják.

Gyógyító hatása részben épp kellemetlen csípésének köszönhető. Az egész csalánnövény szára, levelének színe és fonákja sertékkel, azaz a csípésért felelős szőrökkel borított. A csalán csípéséért a bennük található hisztamin nevű anyag a felelős. A hisztamin aminosav-származék, s ha a bőrhöz ér, már egész kis mennyiségben égető, viszkető érzést okoz. Hatására kis hólyagok képződnek a bőrön.

A méreganyag órákon át tartó melegségérzetet, helyi vérbőséget okoz, a bőr kipirul, megduzzad, és így a csalán salaktalanító, vértisztító hatásának köszönhetően a reumáért felelős húgysav hamarabb kiürül a szervezetből.

A levélben található glükokininek vércukorszint-csökkentő hatásúak, régen alkalmazták cukorbetegség gyógyítására is. Az ókorban a görög katonaorvos, Pedaniosz Dioszkoridész sebek gyógyítására is használta. A nehezen gyógyuló sérüléseken csersavtartalmának köszönhetően segít, ugyanis összehúzza a sebek felületét.

A csalán felhasználásának legelterjedtebb módja belsőleg történik. Tea formájában gyökereinek erősebb, levelének kicsit gyengébb vizelethajtó hatása van. Ehhez kapcsolódóan a csalánteát a tavaszi fáradtság idején kúraszerűen, egyébként frissítőnek fogyasztják.

A szúrós csalánlevelek – bármilyen hihetetlennek tűnik – nemcsak tápanyagban és vitaminokban gazdagok, de az ízük is kitűnő. Régen levest, főzeléket, párolt ételt készítettek belőlük. A csalán sokrétűségét mutatja, hogy nemcsak a gyógyászat és a konyhaművészet figyelt fel rá, de az ipar is hasznosítja.

Nagy mennyiségben vonják ki leveléből a zöld színt adó klorofilt, ez természetes színezékül szolgál. Háború idején a szárában lévő rostokból ugyanúgy szövetet szőttek, mint a kenderből.

A szépségápolásban is komoly szerep jut a csalánnak. A frissen szedett csalánt felhasználás előtt minden esetben megmossák, majd feldarabolják. Víz vagy csíraolaj hozzáadásával turmixot, azaz pulpot készítenek belőle.

Keringésfokozó hatása miatt narancsbőrre alkalmazzák, ha más növénnyel kombinálják, akkor nyugtató hatású pakolás készíthető belőle. Ha friss csalán főzetével vagy a pulpnak a levével öblítjük le a hajunkat, finom, könnyű, lágy érintésű lesz.

A szépség kulcsa tehát ez a szúrós növény. Bár csípése rengeteg kellemetlenséget okoz, a májusi friss hajtások életerővel töltik meg fogyasztóját. Egy dologra nem árt odafigyelni: a forgalmas utak mentén növekvő csalán megköti a méreganyagokat, az innen szedett növény többet árt, mint használ. Tessék az utaktól messzebb fáradni, s ott szedni a csalánt!

Címkék: kozmetika, csalán, gyógyászat, histamin, vérbőség, csípés, viszketés

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!