Család születik
Egy gyermek születése krízis, bár pozitív előjelű krízis a szülők számára. Nem éri váratlanul őket a változás, mégis olyan helyzetek sorozatával szembesülnek az új élet érkezésével, amire nemigen lehet előre felkészülni. Mindenképpen komoly fordulóponthoz érkezik ilyenkor a házaspár. Nemcsak anyává és apává kell válniuk, hanem meg kell születnie a saját kis családjuknak is.
Napfényes októberi délelőtt volt. Melegem volt, és úgy éreztem, hiába szedem össze minden erőmet, nem akar előrébb jönni. „Már látom a haját! Olyan hosszú, hogy be lehetne fonni...” – biztatott a bába a vajúdás utolsó órájában. A magzatvíz éppen 30 órával azelőtt folyt el, és akkor egyik pillanatról a másikra valami őserő szállt meg. Engedtem, elengedtem és átadtam magam neki, hadd sodorjon magával. Jött egy kisfiú, sok-sok könny és hála – és egy új világ...
Harmonikus családi életet – receptre?
Amikor találkozik két ember, és kezdi összecsiszolni az életét, akkor a legfontosabb, hogy stabil alapra építkezzenek. Hasonló legyen az értékrendszerük, értsék egymás nyelvét, legyenek közös céljaik, és legfőképpen szeressék és tiszteljék egymást. Fontos, hogy a pár ki tudja nyitni ezt a kapcsolatot, és be tudja engedni a gyermeket, úgy, hogy közben a párkapcsolat továbbra is megingathatatlanul működjön. El kell búcsúztatni a páros életet, és immáron három főből álló kis családdá kell alakulnia a szülő-gyermek triádnak.
A kistestvér érkezésével aztán el kell engedni azokat az érzéseket, amelyek a hármasukat fogták egybe, és utat kell engedniük az új impulzusoknak, újraformálniuk a családjuk lelki határait, immár az új kis jövevénnyel együtt. Nem is olyan könnyű ezt a folyamatot átélni, hiszen vegyes érzések, gyász és öröm keverednek benne.
Óriási előnnyel indul az a gyermek, aki lelkileg egészséges, boldog családban nő fel, amely biztonságot, nyugalmat, óvó fészket nyújt, ugyanakkor bátorít is arra, hogy megismerkedjen a világgal, és felfedezze az élet örömeit.
Mikor a gyermekorvos megvizsgálja az újszülött csecsemőt, receptre felírhatná a harmonikus családi életet. Nemcsak ritkábban betegek azok a gyerekek, akik kiegyensúlyozott családban nevelkednek, hanem azoktól a nemkívánatos és veszélyes helyzetektől (alkohol, drog, korai szexuális élet stb.) is védve lesznek, amelyek kamasz- és fiatal felnőttkorban leselkednek rájuk.
Egy csapat vagyunk!
Amikor a gyermekünk úgy fogalmaz: a „mi családunkban az a szokás, hogy… minden reggel mesét olvasunk, vagy minden pénteken pizzát eszünk…”, akkor erős benne a családi identitástudat. A rendszeresen beiktatott közös tevékenységekkel – ilyen a kirándulás, a társasozás, egy jó film megnézése, biciklitúra vagy akár közös főzés – erősítjük az összetartozás érzését.
Érdemes olyan rutinokat kialakítani, amelyek útravalóul szolgálnak majd a gyermekünknek. A kedélyes közös étkezések már önmagukban jótékony hatással vannak mindnyájunk lelkivilágára. Az pedig, hogy miről és hogyan beszélgetünk közben a gyerekekkel, szintén meghatározó mintául szolgál majd.
- a családtagok önértékelése magas, a kommunikáció nyílt, tiszta, specifikus és őszinte;
- a szabályok rugalmasak, emberiek, a helyzethez illőek és változtathatók;
- a család társadalommal való kapcsolata nyitott, reményteli, választáson alapul.
(Virginia Satir: A család együttélésének művészete)
Az étkezőasztal körül folyhatnak olyan beszélgetések, amelyekbe már a gyerekeket is be lehet vonni, mint ahogy a döntésekbe is.
Például tervezzük meg közösen az idei nyarat! Ki, hová szeretne menni? Szeretnénk-e valami új dolgot megtanulni vagy kipróbálni? Milyen lehetőségeink vannak?
Megtapasztalhatják a gyerekek, hogy fontos a véleményük, számításba vesszük őket, ugyanakkor mintát kapnak a családi tervezésből is. Az együttműködést, az alkalmazkodást és a problémamegoldást is gyakorolhatják, aminek később szintén nagy hasznát veszik majd
A jól működő családokban a tagok gyakran kifejezik, ki, miért hálás. Ezt rituálészerűvé is tehetjük – énekléssel, gyertyagyújtással, finom sütivel stb. –, és máris egy olyan szokást alakítunk ki, ami hozzájárul ahhoz, hogy elégedett, egymásra figyelő, egymást tisztelő embereket neveljünk.
De nemcsak a közösség a fontos, hanem az is, hogy minden egyes családtag megtapasztalja: most csak rá figyelnek, most ő van soron.
A változás te magad légy!
A család építésénél használt kötőanyag a szeretet, amely összekapcsol mindent mindennel. Először is a bennünk lakozó őszinte embert saját magunkkal, aztán a nőt és a férfit, a szülőket és a gyerekeket, a testvéreket egymással, s végül a családot a társadalommal.
Ahhoz, hogy boldog családunk legyen, elsőként a saját belső békénket kell megtalálnunk. Ha önmagunkkal jóban vagyunk, akkor a körülöttünk lévőkhöz is türelmesen, elfogadóan viszonyulunk. A belső harmóniát a környezetünk is átveszi. Beindítunk egy pozitív spirált, s ez végül olyan családi élethez vezet, amire mindannyian vágyunk.
(A szerző gyerekpszichológus)
Még nincs hozzászólás