Csak én és a mandalám
Egyre népszerűbb nálunk is a mandalarajzolás és -színezés. A kör alakú, szimmetrikus, középpontjából kiinduló és önmagába visszatérő alakzatot ősidők óta használják az elcsendesedés, megnyugvás eszközeként. Vajon hogyan hat a mai kor emberére?
A mandala a teljességet szimbolizálja. Benne van minden, ami a világunkat meghatározza: a ciklikusság, a belülről kifelé történő építkezés, a különböző színek, formák harmonikus egysége, a szimmetrikus végtelenség. Elég, ha csak ránézünk, és máris pozitívan, megnyugtatóan hat ránk. Ennél is jobb, ha mi magunk rajzoljuk meg vagy színezzük ki.
„Azonnal érezzük a hatását. A motoros mozgással lekötjük az agyunkat, ezáltal kikapcsoljuk a cikázó gondolatokat, és a tudatalattinkhoz kapcsolódunk. Kiszínezzük, kirajzoljuk magunkból a rejtett félelmeinket, vágyainkat, így tisztítjuk, gyógyítjuk a problémás életterületeket” – mondja Németh Eszter grafikusművész, ahogy ő fogalmaz: „mandallam-alkotó”. Kezembe ad egy színezőfüzetet, hogy én is megtapasztalhassam a mandalázás különleges hatását.
Megszűnik a tér és az idő
Bár gyerekkoromban fogtam utoljára színes ceruzát, nagyon könnyen át tudom adni magam az élménynek. Miközben megtöltöm színekkel a gyönyörű mandalát, egyre türelmesebben és odaadóbban alkotok. Annyira belemerülök a folyamatba, hogy szinte megszűnik a külvilág körülöttem. Felszabadító érzés, hogy nem kell gondolkodnom, feladatokat megoldanom, nem kell senkinek megfelelnem és sehová sem sietnem.
Az is teljesen mindegy, milyen színeket választok. Hagyom, hogy a pillanatnyi lelkiállapotom diktálja, mi kerüljön a papírra. Nem számít semmi más, csak én és a mandalám. Szinte a zsigereimben érzem, ahogy az alkotás egyre békésebbé, nyugodtabbá tesz. A kétórás színezés végén úgy állok fel, mint aki újjászületett. Elégedettséggel és büszkeséggel tölt el, hogy valami szépet hoztam létre, de a legnagyobb öröm, hogy végre két órát csak önmagammal töltöttem.
Kiszínezzük magunkból a problémákat
Úgy is lehet mandalát színezni, hogy közben egy aktuális témára gondolunk, ami épp foglalkoztat minket. Német Eszter szerint:
„Alkotás előtt érdemes ráhangolódni a saját belső célunkra. Ez sokféle lehet: párkapcsolat, szerelem, gyógyulás, emberi kapcsolatok, munka, anyagiak…A színekkel, szimbólumokkal kifejezhetjük mindazt, ami bennünk van a témával kapcsolatosan. Azáltal, hogy tudatosítjuk, mivel van dolgunk, és foglalkozunk vele, elkezd tisztulni, gyógyulni bennünk az a terület, ahol elakadtunk.”
A mandalázás önterápiás hatását Jung fedezte fel. Amikor súlyos betegsége miatt vissza kellett vonulnia a munkától, elkezdett otthon mandalákat rajzolni, ami számára is meglepő változásokat idézett elő a belső világában.
„Azt figyelte meg, hogy rendkívüli rendszerező, tisztító ereje van ennek a fajta középpontból kiinduló és önmagába visszatérő alkotási módnak. Aki ezt rendszeresen gyakorolja, annak az életében is elkezd megjelenni a rendszer, a tisztultság. Jung ennek a hatására újra praktizálni kezdett, és a páciensein is sikerrel alkalmazta a mandalázás lélekgyógyító módszerét” – meséli Eszter.
Közelebb önmagunkhoz
Ha van egy problémánk, elakadásunk, Eszter szerint érdemes a színezés előtt feltenni magunknak néhány kérdést. „Gondoljuk végig, hogy mivel szeretnénk dolgozni, mit tudunk magunkról a témával kapcsolatban, és hová szeretnénk eljutni. Például ha nincs párkapcsolatunk, vegyük végig, mit tudtunk meg önmagunkról eddig ezzel kapcsolatban – milyen anyai és apai mintákat hozunk?
Ezekhez a belső, feldolgozott vagy feldolgozásra váró lelki tartalmakhoz, félelmekhez, fájdalmakhoz keressünk színeket, szimbólumokat, és tegyük bele a mandalába, oda, ahová érezzük.”
Azt eddig is tudtuk, hogy a színeknek meghatározott rezgésük van, de egy fizikai kísérlettel azt is bebizonyították, hogy a mandalának a formája is leírható hangrezgéssel. Egy fémlapra fehér port szórtak, és megfigyelték, mi történik a porral hanggenerátor által leadott bizonyos frekvenciákon. A tudósok legnagyobb meglepetésére minden egyes hangfrekvenciánál szabályos mandalaalakzat rajzolódott ki a sík felületen - minden alkalommal más. Ez is azt bizonyítja, hogy a mandala örökérvényű, természetes szerkezet, akárcsak a hópehely formája.
Az elmélyült alkotás közben váratlan felismeréseink születhetnek, és közelebb kerülhetünk a megoldáshoz is. Egy témára akár többször is mandalázhatunk. Mindegyik más lesz, hiszen mindig az éppen aktuális lelkiállapotunkat tükrözi a rajz. Az is segíti az önismereti munkát, ha utólag elemezzük a művünket.
„Ha ránézek, mit érzek? Miért épp ezeket a szimbólumokat rajzoltam bele? Mit jelentenek ezek számomra? Ilyen és hasonló kérdéseket tehetünk fel magunknak” – mondja Eszter.
Ha elkészült a mandalánk, és jól sikerült, érdemes kitenni a falra, mert a látványa is gyógyító hatású. Mindig emlékeztet bennünket arra, hogy mivel van dolgunk, és mit kell tennünk, hogy jobban legyünk.
Még nincs hozzászólás