Csak barát? Vagy annál több?
A barátság, a legelfogadottabb definíció szerint, egyenlő felek közötti szoros, személyes kapcsolat, amit a kölcsönös gondoskodás, nyitottság és egymás társaságának élvezete jellemez, és nem romantikus vagy szexuális vonzalmon alapul.
Shakespeare, Lincoln és Freud szerint ilyen kapcsolat lehetséges férfi és nő között, de mindig marad a háttérben egyfajta szexuális vonzalom. A vegyes barátságok a gyermekkorban, serdülőkorban és időskorban gyakoribbak, de szinte csak elvétve léteznek a 25–50 éves kor között. Talán azért, mert ez az időszak a családalapításról és az utódnemzésről szól.
Ha van, miért nincs?
Sokan foglalkoztak már a kérdéssel, hogy létezik-e barátság férfi és nő között? Rengeteg romantikus film szól arról, hogy a jó barátok közül az egyik, rendszerint a férfi valójában szerelmes a lányba, aki barátságnak gondolja a kapcsolatukat. Én is ismerek barátságnak álcázott szerelmeket. Ugyanakkor van igazi jó barátom is, aki férfi. Szóval van is, meg nincs is.
A pszichológusok azt mondják, hogy ha létre akarjuk hozni az ilyen barátságot, vonjuk ki belőle a kémiát, adjunk hozzá egy csipetnyi közös érdeklődést, pár év közös munkát vagy iskolát, és megkapjuk a végeredményt. Csak nehogy egyszer kiderüljön, hogy a másik fél egy kicsit többet akart!
Amikor elmúlik az életnek a párkeresős, családalapítós időszaka, úgy is fogalmazhatnánk, hogy nyugalomba vonulnak a férfi és női nemi hormonok, megszülethet a barátság férfi és nő között. Néha találkozik az észjárás, a közös érdeklődés, a hasonló gondolkodás, és az ledönti a nemi korlátokat. Kit érdekel, hogy férfi, ha egyszer fél szavakból is ért engem? Kit érdekel a karcsú dereka, ha még a fociról is el lehet vele beszélgetni. Egyszóval előfordulhat ilyen, de szinte biztos, hogy olykor álmodunk a másikról tizennyolcas karikás álmokat.
Minden életkorban más
A barátság, miként a szerelem is, minden életkorban mást jelent. Az óvodai, általános iskolai kapcsolatokat bár a gyerekek olykor barátságnak, néha szerelemnek nevezik, valójában még nem azok. Az ilyen korú gyerekek inkább csak játszótársak. A középiskolában aztán kialakulnak az első komolyabb barátságok, melyek olykor, szinte azért, hogy kipróbálják a testiséget, már szerelemnek is nevezhetők, de még nem kifejezetten azok.
Azonban, ahogy az ember elhagyja a húszas éveit, egyre fontosabbá válik számára a partnerkapcsolat, a munka és a család. A középiskolás korosztályban gyakori, hogy a tinik még nem vállalnak fel valódi kapcsolatokat. Előfordul, hogy szexelnek egymással, de úgy viselkednek, mintha csak barátok lennének. Ebben a korban még nem divat a másikat számonkérni, nem szabad haragudni rá, ha mással randizik. Ez az íratlan szabály.
A just friends állapot viszont megviseli az egyik felet, többnyire a lányt. A lányok már tiniként is igazi párkapcsolatot akarnak, andalgós, moziba járós, folyosón ölelkezőset. De ha csak a just friends jut, akkor belemennek, és a barátnőiknek sírják el a bánatukat. Ez aztán az egyetemista évekre elmúlik. A csak barát valóban csak barátot fog jelenteni, addigra látják be, hogy a just friends megalázó, nem értékes kapcsolat, és pont az hiányzik belőle, ami a legfontosabb: az intimitás.
Pro
Karcsival együtt nőttünk föl, szinte testvérekként. – Mondja Gabi, a kétgyerekes, negyvenes anyuka. – Egy házban, egy emeleten laktunk. Együtt jártunk óvodába, általános iskolába. Amikor eljött az ideje, egymáson tanulmányoztuk a fiúk és lányok közötti különbséget. Játszottunk papás-mamást, orvosost, ahogyan azt minden egészséges gyerek megteszi. Egy időben, egy helyen kezdtük az iskolát.
Kamaszodván szívesen mímeltük a többiek előtt, hogy mi együtt járunk. Karcsi karját vállamra tette, és így sétáltunk a körúton, büszkék voltunk felnőttségükre nagyon. Tanultuk a férfi és női szerepeket anélkül, hogy ennek bármiféle szexuális tartalma lett volna. Soha még csak meg sem csókolt. Soha még csak eszembe sem jutott, hogy lehetne ez több barátságnál. Szerintem neki sem. Pedig kamaszkorunkban sokat csavarogtunk együtt, akkor, amikor még semmiféle igényünk nem volt testi kapcsolatra, de már jobb volt együtt menni bulizni, táncolni vagy moziba.
Középiskolás korunkban a nagyon szoros kötődés lazult. Más-más gimnáziumba kerültünk, hétvégeken azonban sokat sétáltunk, és még 17 évesen is Karcsival beszéltem meg mindent. Az első szerelmemet, az első szerelmes éjszakámat. Tőle kértem tanácsot, ha randira mentem, és ő kísért el a nőgyógyászhoz, amikor fogamzásgátlót kellett íratni.
Karcsi többet jelentett nekem, mint zűrzavaros kamasz szerelmeim. Vele őszinte voltam, ha sírnom kellett, sírtam, ha boldog voltam, velem nevetett. Igazi barátom volt. S az ma is, bár már nagyon régen nincsen időnk erre. De valahol a lelkem mélyén tudom, ha nagy bajba kerülnék, ha segítség kéne, Karcsi segítene. S ez fordítva, rám is igaz.
Soha senki nem hitte el, hogy csak barátok vagyunk. Talán a felesége sem, akivel egy társaságba jártunk, és akitől két fia született. Mariann talán féltékeny volt rám eleinte, de miután én is férjhez mentem, ez az érzés lassan halványult, és végül eltűnt belőle teljesen. A gyerekeink születése után néhányszor elmentünk együtt nyaralni is. Érdekes módon ekkor már a Mariann-nal közelebbi volt a kapcsolatom, mint Karcsival. Az anyaság gondja, öröme összehozott minket.
S hogy mi van most? Nos, nincs időnk semmire. Dolgozunk. Sokkal többet, mint szeretnénk. A gyerekeink kamaszodnak, a szüleink öregszenek. Néha lájkoljuk egymás bejegyzéseit a Facebookon, elhatározzuk, hogy most már tényleg a jövő héten, vagy azután összejövünk. De valami mindig közbejön. Ez azonban semmit sem jelent. A mi barátságunk örök, történjen bármi, amíg élünk, élni fog. Hiszen a barátság nem annyit jelent, hogy sülve-főve együtt vagyunk.
Kontra
Sokáig hittem, hogy létezik barátság férfi és nő között. – Barbara harmincas évei közepén jár. – Azt akartam hinni, mert szükségem volt Tamásra. Ő volt az a fiú, akivel minden problémámat megbeszéltem. Felhívhattam az éjszaka közepén is. Nekem eszembe sem jutott, hogy ő nőként néz rám. Soha nem mondta, soha nem éreztette, hogy részéről több ez, mint barátság. Mindent tudtunk egymásról! Az aktuális szerelmünkről, a problémákról.
Egymás nézéséből tudtuk, mit gondol a másik. Képesek voltunk titokban találkozni, amikor az éppen aktuális pasim féltékeny volt rá. Aztán az én életemben eljött az igazi, a nagy szerelem. Tamás jött velem menyasszonyi ruhát próbálni, még a lánybúcsúm előtt is velem volt. Még akkor sem mondta meg, hogy mit érez irántam. Az esküvő előtti napon, helyesebben éjszakán hívott föl, hogy beszélnünk kell. Most?Kérdeztem. Igen, azonnal, válaszolta.
El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhat. Az esküvő előtti nap éjszakáján. Egyre csak az járt a fejemben, mi lesz, ha Gyuri megtudja, hogy életem legfontosabb napja előtt egy másik férfival randevúzok. Nem tehettem mást. A kedvenc sörözőnkben találkoztunk. Tamás vörösboros kólát ivott. Azt szerette. Én kocsival voltam, mentes ásványvízzel beértem. Ez volt az első alkalom, hogy Tamás a terhemre volt. Szerettem volna kipihenni magam a nagy nap előtt. Hát ez nem sikerült.
Tamás a második vörösboros kóla után elsírta magát, és mindent bevallott. Ömlött belőle a szó. Vádaskodott. Azt mondta, lehetetlen, hogy én nem vettem észre, hogy ő fülig szerelmes belém. Holnap, amikor Gyuri az oltár elé vezet, véget vet az életének, nincs többé miért élnie. Könyörgött, hogy ne menjek férjhez.
Persze én férjhez mentem, s ő nem ölte meg magát. Ennek lassan három éve. Azóta ő is talált magának egy lányt, akit igazán szeret. De velem azóta sem áll szóba. Úgyhogy én ma már tudom, férfi és nő között nincs barátság. Legfeljebb az egyik hiszi azt, a másik, pedig hallgat.
Legyünk barátok!
Van egy mondat, melyet szakítások idején szeretünk mondani. Egy mondat, amely gyávaságunk, döntésképtelenségünk bizonyítéka. Egy mondat, amely arról szól, hogy nem vagyunk képesek véget vetni egy kapcsolatnak. Ez a mondat nem más, mint a gyűlölt „legyünk barátok“. Hogy ez a szakító szöveg mit takar, nehéz megmondani. Legtöbbször a szakítani akaró fél azért mondja, hogy csökkentse az elválás véglegessége miatti fájdalmat. De lehet a mondat őszinte is.
Sokszor azt gondoljuk, különösen a se veled, se nélküled kapcsolatokban, hogy egy szerelemből létrehozható barátság. De, mint egy amerikai közvélemény-kutatásból kiderült, ez a elképzelés az esetek 98 százalékában sikertelen. Egy olyan szerelemből, mely az ágyban teljesedett ki, amelyben közös jövőről, együttélésről, netán családról ábrándoztunk, már nem lehet kivonni az intimitást vagy a szexet. Az emléke ott marad, és sokáig fáj, esetleg hiányzik.
Szóval a szakemberek szerint, ha egy szerelemnek vége, ha a szakítás elkerülhetetlen, a just friend állapot nem opció. Szakítani csak gyorsan és szépen érdemes, ahogyan Popper Péter mondta. Egy fájós fogat sem úgy húz ki az orvos, hogy naponta lazít rajta egy kicsit. Azt nem lehetne elviselni. Ezért, ha úgy határozunk, közösen, vagy az egyik fél, hogy vége, akkor mondjuk ki, és búcsúzzunk el végleg.
Az idő szerepe
Egy olyan házasság felbontása után, ahol a válás szépen történt, ahol a gyerek, a gyerekek felügyelete, nevelése közös értékek mellett, közösen történt, később, évek múltán, kialakulhat valamiféle barátság. Ennek alapvető feltétele azonban, hogy mindkét fél megtalálja az életben a boldogságát egy másik ember mellet. Feltétel, hogy elégedett, kiegyensúlyozott legyen, nyitott a megbocsátásra. Ebben az esetben a közösen eltöltött évekből csak a jóra emlékezünk. A napi viták, nézeteltérések, mindaz, ami végül váláshoz vezetett, eltörpül a szép emlékek mögött.
Esetleg nem is értjük, hogy tulajdonképpen miért szakítottunk. Ilyen esetben tehát előfordulhat, hogy az egykori szerelemből és házasságból végül barátság lesz. Előfordulhat, hogy megismerjük és megszeretjük volt párunk új párját, és ő is a miénket. Meghívjuk egymást sütögetni, elmegyünk együtt kirándulni, netán nyaralni, mert tudjuk, hogy ez jó a gyerekeinknek. S ebből az összejárásból idővel kialakulhat a barátság a volt férj és felesége között. Ez azonban ritkán történik meg. Gyakoribb, hogy gyűlölködés marad, vagy újra szövődik a kapcsolat, de nem a grillsütő mellett, hanem az ágyban.
Mit mond a tudomány?
Az evolúciós pszichológia számára a barátság érdekes kutatási területnek számít, mivel ez a kapcsolat nem hozható összefüggésbe az utódnemzéssel, márpedig a kutatók úgy vélik, hogy az ember fejlődéstörténetének egyik alapvető rugója, előremozdítója a gének továbbadása a következő generációnak.
Ebből az evolúciós szemszögből nézve a barátságnak nincsen élettani szerepe. Mégis létező, erős érzelem. A Wisconsini Egyetem kutatói által készített tanulmány szerint is igaz, hogy férfi és nő között lehet barátság, de ezt sokszor megtorpedózza az egymás iránt érzett vonzalom.
A kutatók valószínűnek tartják, hogy a megváltozott, modern környezetben több lehetőség nyílik az ellenkező neműek közt szövődő barátságra – ennek azonban nemigen vannak történelmi hagyományai. A kutatóknak arra a kérdésre, hogy mennyi előnnyel és mennyi hátránnyal jár a kapcsolat, sokan azt válaszolták, hogy a hátrányok vannak többségben. A válaszadó fiatalok fele számolt be a barátságot befolyásoló vonzerőről, amit inkább gondterhesnek, mint örömtelinek tartottak. A kutatásból az is kiderült, hogy az ellenkező neműek közt szövődő barátságoknak a férfiak örülnek a leginkább.
Máshogyan vagyunk barátok
A nők és férfiak számára mást és mást jelent a barátság. A női barátságokra inkább jellemző az érzelmi gazdagság, teljesebbek, függőbbek, míg a férfibarátság inkább tevékenységközpontúak. A munkához vagy a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódnak. A nők inkább a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom és az érzelmi támogatás elemeit hangsúlyozzák a barátság kapcsán, míg a férfiak a közös tevékenységekét és tapasztalatokét.
A nők barátságait fokozottabb intimitás jellemzi, a férfiakét kevésbé. Talán ezért is ritkább a barátság férfiak és nők között. A férfiak a nőnemű barátaikkal nyitottabbak, többet árulnak el magukról, és jóval intimebb a kapcsolatuk, mint férfi barátaikkal. Ezzel szemben a nők jóval kevésbé alakítanak ki intim viszonyt férfi barátaikkal. Talán azért, mert ők ezt a bensőséges intimitást barátnőikkel is átélhetik.
Még nincs hozzászólás