Csak az a szép zöld gyep
A legenda szerint arról faggattak egy britet, hogy mi a titka a híresen tökéletes angol gyepnek. A válasz az volt: semmi különös titka nincs, csak nyírni kell, locsolni, nyírni, locsolni - és mindezt úgy 400 éven keresztül. Most elegendő, ha mi erre a nyárra koncentrálunk - ez sem éppen kis kihívás, tekintve a hektikus időjárási viszonyokat.
A fűmag elvetését – aminek szintén megvan a maga titka – általában érdemes szeptember eleje és október vége között elvégezni. Mivel ez még bőven odébb van, koncentráljunk inkább a már meglévő zöldfelületeinkre, melyeket bizony igencsak próbára tesz a szélsőséges időjárás.
Lássuk a legfontosabb szabályokat, ha valóban egységesen zöld, puha, tömött pázsitot szeretnénk!
– Mindig nagyjából azonos időközönként nyírunk füvet, lehetőleg 4-5 centiméter magasra. A 4-5 legyen a varázsszám: a fűnyírót (igen, fűnyírót, a motoros kasza erre természetesen nem alkalmas) ennyi naponta tologassuk végig a gyepünkön! A fűnyíró kése legyen éles, ne csak elfektesse a fűszálakat.
Fontos, hogy rekkenő hőségben ne nyírjunk füvet, nem csak nekünk nem tesz jót, de ilyenkor a fűszálak vége is könnyen megperzselődik a vágás nyomán.
– Ha nem nyírjuk túl alacsonyra a füvet, akkor egy csomó problémát megspórolunk magunknak. Egyfelől: nehezebben szárad ki a talaj, másfelől – ha ráadásul megfelelő sűrűséggel vetettük el annak idején a fűmagot – nem nagyon engedünk teret a gyomoknak.
Aki már vetett füvet, az tudja, hogy igazi bravúr felvenni a versenyt a növekedésnek indult, zsenge fűszálak között feltörő gazzal. Ilyenkor úgy kell kihúzni azokat, hogy közben ne tiporjuk össze a cérnányi fűszálakat… Szóval, ha ezt a feladatot annak idején megfelelően elvégeztük – nos, attól még rendszeresen gazolni kell a gyepet, lehetőleg eső vagy öntözés után – de még fűnyírás előtt.
A nyesedéket pedig gyűjtsük össze (a legjobb, ha eleve gyűjtőládás fűnyírót használunk), mert ha csak néhány órára is a gyepen hagyjuk a napsütésben, kiéghet alatta az egészséges fű.
– Az angolok sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint mi, hiszen minden adott számukra a szép gyephez. Most nem a kertészre gondolunk, hanem a megfelelő mennyiségű vízre, amiből ott azért eső formában is van elég, ráadásul arrafelé a nyarak is jóval enyhébbek.
Nekünk tehát kell, hogy öntözzük a gyepünket megfelelő rendszerességgel. A legjobb az esti órákban túlesni ezen a procedúrán, még ha a szúnyogok olyankor aktívabbak is, a földből ugyanis ilyenkor lassabban párolog el a nedvesség, és azt jobban tudja hasznosítani a növényzet.
Perzselő napsütésben pedig semmiképpen ne öntözzünk, a vízcseppek prizmaként működnek, megég alattuk a fű. A legjobb egy öntözőrendszer telepítése, mert az egyenletesebben oszlatja el a nedvességet, ráadásul akkor dolgozik, amikor mi szeretnénk.
Még jobb, ha kútvizet vagy esővizet tudunk használni, egyrészt pénzt takarítunk meg, másrészt környezettudatosak vagyunk, harmadrészt óriási a különbség a vezetékes víz és az eső- vagy kútvíz növényekre gyakorolt hatása között (az utóbbi kettő javára).
– Tavasszal műtrágyázással segíthetjük a gyep tápanyag-utánpótlását, ilyenkor, nyáron pedig folyékony, lehetőleg nem túl magas nitrogéntartalmú tápoldattal tehetjük üdébbé és egészségesebbé.
De ami a legfontosabb, hogy ne szolgái, hanem gazdái legyünk a gyepünknek, használjuk is, ne csak dolgozzunk vele! Az egészséges, kezdetben jól karbantartott fű sok mindent kibír – persze azért a stoplis cipőt hagyjuk inkább a teraszon. Ha pedig egy-egy foltban kikopik, kiég a gyep, semmi baj, hiszen újra lehet vetni, az apróbb kopasz foltok meg kit zavarnak…
Még nincs hozzászólás