Cervantes, a szupersztár
Cervantes a mai napig sztár Spanyolországban, az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha alakját az egész világ ismeri. Ő az a hóbortos, vén lovag, aki kalandregénybe képzeli magát, és szélmalmokkal harcol, hogy elnyerje szerelme, Dulcinea kezét. Jóval kevesebbet tudunk azonban a férfiról, aki kitalálta, pedig az ő élete is regénybe illő fordulatokkal teli.
1. Gyilkosságért körözték
Alig volt tizennyolc éves, amikor összetűzésbe keveredett egy építőmesterrel, és egy párbajban halálosan megsebesítette. Azt nem tudjuk, miért vesztek össze, de azt igen, hogy a férfi halála miatt Cervantest tízévnyi száműzetésre vagy egyik keze levágására ítélték.
Cervantes Rómába menekült az ítélet elől, és nem tért vissza Madridba tíz évig. Igaz, már öt évvel az incidens után felszállt egy hazainduló hajóra...
2. Kalózok fogságába került
A hazafelé tartó úton a hajó, amelyen utazott, berber kalózok fogságába került, és Cervantest öccsével együtt az algíri pasa udvarába hurcolták, aki elképesztően magas váltságdíjat kért értük.
Cervantes apja mindent pénzzé tett, és támogatást is kapott több helyi templomtól, de még így is csak az egyik fiát tudta kiváltani. A fiatalabb fiú azonban nem ment haza a bátyja nélkül, több alkalommal is megpróbálta megszöktetni a testvérét, sajnos sikertelenül.
3. Öt évig volt rabszolga
Cervantes öt évig volt rabszolga, a szökései miatt pedig több alkalommal is börtönbe zárták.Végül a trinitárius atyák váltották ki. Élete végéig hálás volt nekik, és öregkorában ő is csatlakozott a rendhez feleségével és nővéreivel együtt.
4. A lánytestvérei miatta nem mehettek férjhez
Óriási összeg volt a váltságdíj, amit a kalózok kértek Cervantesért. Ráment a testvérei hozományára félretett pénz is, ezért a lányok életük végéig Cervantes háztartásában éltek. Nem kevés embert kellett Cervantesnek
A Don Quijote minden idők legtöbb példányban eladott regénye.
Mivel több mint 400 éve jelent meg, nehéz megbecsülni, pontosan hány példányban adták ki, de tény, hogy már a megjelenése idején óriási siker volt, és Európa-szerte olvasták. A szakértők becslése szerint eddig olyan 500 millió darabot adhattak el belőle. Csak a Biblia és a Korán előzi meg a minden idők legnépszerűbb könyveit összegyűjtő listán.
5. Bal keze béna volt
Cervantes büszke volt rá, hogy harcolt a lepantói csatában, mely a korszak egyik legfontosabb harca volt a Földközi-tenger birtoklásáért, ahol a Szent Liga hajói elsöprő győzelmet arattak a törökök fölött, és megvédték Európát az iszlám hódítástól. Cervantes három lövést kapott a csata során: kettőt a mellkasába és egyet a kezébe. A keze élete végéig béna maradt.
6. Adószedőként dolgozott
Akárcsak a mai írók többsége, Cervantes sem tudott megélni az írásból, ezért szüksége volt egy másik munkára is: adószedő lett. Nem volt azonban túl ügyes, így három alkalommal is börtönbe került elszámolási gondok miatt.
Nem mindig ő volt a hibás: megtörtént, hogy a bank, amelyre rábízta a beszedett pénzt, csődbe ment. A felelősséget nem csak neki kellett vállalnia: egyszer például az egész családja ment vele a dutyiba, ahogy az akkoriban szokás volt.
7. Csak azért írta meg a folytatást, hogy megölje a főhőst
Az első kötet végén Cervantes megígérte, hogy folytatja a történetet, de aztán tíz évig nem volt rá ideje. A közönség azonban vágyott az újabb kalandokra, ezért megjelent egy hamis folytatás.
Ezen Cervantes annyira felháborodott, hogy megírta a második kötetet, a végén pedig megölte a főhőst, hogy senki más ne találhasson ki róla újabb kalandokat.
8. Nem gazdagodott meg
A 17. században a szerzői jogok még senkit sem érdekeltek. Cervantes egy elég szerény összegért adta el a regény kiadási jogait, és hiába jelent meg az ő életében még 16 alkalommal a mű, ebből a bevételből ő már egy fillért sem látott.
9. Személyesen ismerte Don Quijotét
A második rész végén Cervantes elárulja, hogy Don Quijote igazi neve Alonso Quixano. Ezzel a névvel pedig valóban élt egy ember akkoriban: az író nejének nagybátyja, aki gyakran járt náluk látogatóban.
A kutatók szerint az író nemcsak a nevet vette kölcsön a szeretett rokontól, de a jellemvonásait és a külsejét is.
10. Nem tudjuk, hogy nézett ki – de ez még változhat!
1673-ban a madridi Trinidad-templom átépítésekor elveszett a sírja, de idén egy régészcsapat megtalálta. Az „MC” monogramos fakoporsó biztosan az ő maradványait rejti – ám sajnos rajta kívül még tíz másik ember csontjai is belekerültek a századok során.
Szerencsére egyik nővérének a sírja megmaradt, így a genetikai összehasonlítás alapján ki lehet válogatni, mely maradványok tartoznak az íróhoz, és ha szerencsénk van, a koponya rekonstrukciója alapján még az arcát is megismerhetjük. Korabeli portré ugyanis nem maradt fenn róla…
Még nincs hozzászólás