Boszorkányüldözések
Nem tudtam, kit s micsoda személyt találtam elvenni, elannyira, hogy varázslásnak mondhatom lenni vele való egybeköttetésemet - vallotta egy katona a saját felesége ellen indított boszorkányperben. A vörös hajat, balkezességet, igéző szemeket, vagy a különös anyajegyeket mind az ördög művének tartották.
A boszorkányüldözések a 15. századtól jelentek meg a keresztény Európában. VIII. Ince pápa 1484-ben kiadott Boszokánybullája (Summis desiderantes) komoly szerepet játszott a megindításukban. A bulla szerint férfiak és nők is lehetnek boszorkányok, és külön vád volt ellenük, hogy tagadják a boszorkányság létezését. Nem sokkal később a pápa egyik inkvizítora, Jacob Sprenger írta meg a Boszorkányok pörölye (Malleus maleficarum) című művét, mely a boszorkányüldözés alapjává vált. A Domonkos-rendi szerzetes összefoglalta a boszorkányság lényegét, feltételeit, az ördöggel való kapcsolatot, részletezve a varázslás eszközeit, és tanácsokat adott a rontás ellen.
A balkezesség az ördög műve?
A középkori Európában mindenkit üldöztek, aki eltért a szokványostól. Boszorkánysággal vádolták a vörös hajúakat, a kancsalokat, a testi fogyatékkal élőket, de az ikreket is. Máglyahalál járt a balkezeseknek, ugyanis a balkezességet a gonosszal való szövetkezésnek tartották, hiszen gondolkodásuk szerint az ördög szertartásait végezték bal kézzel. Úgy tartották, a szellemi fogyatékosok az ördög és egy asszony bűnös kapcsolatából származtak. A boszorkányság egyértelmű jelének tekintették a foggal születést, de az összenőtt szemöldököt, a szúrós tekintetet, vagy a „rossz nézést" is.
Koholt vádak
Gyakorlatilag bárkire rá lehetett fogni, hogy boszorkány. Ha egy lány különösen szép volt, vagy különösen csúnya, feltűnően eszes, vagy együgyű, virágzóan egészséges, vagy beteges – elég volt egyetlen vád, és kijelentették: boszorkány. Sokszor egyszerű személyes ellentétek, szomszédasszonyok közötti viszály is okot adhatott arra, hogy egy egész családot kiirtsanak. Elég volt annyi, hogy a tehene jobban tejel, gyorsabban köpüli a vajat, vagy gyanúsan sokat jár templomba.
A boszorkányok legfőbb bűnei a rontás, a szerelemkeltés, a varázslás, a gyűlöletszítás, a betegségek ráolvasása, a férfiak megkötése (nemzőképtelenné tétele), és a nők meddővé tétele voltak. Gyanús lehetett, ha valaki értett a gyógyfüvekhez, vagy ha kígyót, békát láttak a közelében. A hiedelem szerint a magyar boszorkányszombati szertartásokat a Gellért-hegyen, és a Tokaji hegyekben tartották, ahol az ördögnek való gyónás után lakoma és orgia következett.
Mária Terézia tiltó rendelete
A boszorkányüldözők egyetlen vád – akár egy gyermek vádja – alapján bíróság elé állították, és vizsgálatnak vetettek alá bárkit. A „stigmákat” az ördög jelének tartották, ha azok nem véreznek, így minden anyajegyét, májfoltját megszúrták a vádlottnak. A boszorkányokról azt tartották, hogy könnyűek, ezért legtöbbször vízpróbának vagy mérlegpróbának vetették alá őket. Ha a kínvallatásba nem halt bele a szerencsétlen, máglyán végezte.
Bár hazánkban kevésbé volt kegyetlen a boszorkányüldözés, mint Németországban, vagy Angliában, a feltárt boszorkányperekből így is több mint ezer végződött halálos ítélettel.
A sokszor politikai okokból is felhasznált boszorkányüldözést 1768-ban tiltotta be Mária Terézia, véget vetve az évszázados borzalmaknak.
Még nincs hozzászólás