Boretikett - nőknek
A Szagértők című adás egyik vendége, Herczeg Ágnes borszakértő ugyan tökéletesen ért a borokhoz, de az alkoholos nedűkkel kapcsolatos szigorú etikett helyett inkább úgy véli, a bor legfontosabb feladata, hogy jól érezzük magunkat tőle. Így tehát szerinte csak olyan szabályok léteznek, amelyek az élményt fokozzák.
Inspiráló illatok
Ha már a szaglásról esett szó a műsorban, az első kérdés mindjárt az, hogy illik-e egy nőnek a bort megszagolnia, mielőtt beleiszik. Hiszen gyakran látjuk, hogy a valódi – vagy magukat annak hitt – hozzáértő férfiak hosszan forgatják a bort a pohárban, majd „megillatolják”. Ágnes szerint – aki Magyarországon első nőként vesz részt a londoni Master of Wine programban – nagyon is fontos, hogy a bort fogyasztás előtt szagoljuk meg:
„Egyfelől inspirál, például főzés közben. Másfelől szaglás útján állapítjuk meg, hogy a bor hibás, vagy nem" – figyelmeztet a szakértő, aki szerint a nők sem ihatnak rossz bort. Márpedig éppen az illat az, ami az első árulkodó jele a minőségnek. Ágnes úgy véli, a bor megszagolása nagyon elegáns, sőt, szexi is lehet egy hölgy részéről, ráadásul így sokkal több élményt kapunk a bor fogyasztásához.
„Mindenképp a száránál fogjuk meg a – természetesen – talpas poharat. Nyugodtan dugjuk bele az orrunkat a pohárba, ne csak felülről szimatoljunk, mint egy nyuszi. Egy mély szippantást kell venni, amiből rögtön megállapíthatjuk, milyen élvezet vár ránk. Ha kellemetlen a bor illata, az sokszor hibára utal, ami lehet a nedű vagy a dugó problémája.”
Kóstoljon a férfi
Az éttermekben természetesen a férfinak szokták kitölteni az első kortyokat, hogy megkóstolja és jóváhagyja a rendelést. De vajon illik-e egy nőnek is megkóstolnia a felkínált alkoholt? „Az én esetemben ezt sokszor átruházzák rám, ez a szakmámból adódik" – magyarázza Ágnes, aki azonban úgy véli, hogy bizonyos élethelyzetekben azért nagyon jó nőnek lenni.
Márpedig egy éttermi vacsora tipikusan ilyen: „Nem megyünk el akármilyen férfival vacsorázni, tehát ha már idáig eljutunk, akkor elegánsan bízzuk magunkat a kóstolás szempontjából is a férfira. Ez a gondoskodás egyfajta formája, amikor bízunk benne, hogy ma kellően kényeztetni fognak bennünket.” Persze, az is más, ha üzleti ebédről van szó – teszi hozzá Ági, mert ilyenkor aki meghívja a partnert, vagyis a házigazda kóstolja a bort, nemtől és kortól függetlenül.
Jólesik vele a bor?
Ha rábíztuk magunkat álmaink lovagjára, abban is bízhatunk, hogy jól választ a számunkra? – aggodalmaskodom, de Ági leegyszerűsíti a kérdést: „Ha nagyon mesterkélt a férfi, szaladjunk messzire. De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, onnan tudjuk, hogy a férfi az igazi-e, ha jólesik vele a bor. Innen már mindegy, hogy mit iszunk, a fontos, hogy összességében jó érzésünk legyen. Az alkalom adja az élményt, ahol a kiválasztott nedű kellemes kísérője az eseménynek.”
Le a szabályokkal!
Anyáink és nagyanyáink még szigorú szabályok szerint választották ki az ételekhez a bort. A halhoz, szárnyashoz fehér dukált, a marhához, vadhoz a vörös. Ágnes viszont nem hisz a klisékben, szerinte az élet sokkal izgalmasabb annál, hogy merev szabályok mentén éljük.
„A borivás élményénél a felfedezés, a benyomások, a saját érzéseink vezessenek bennünket – szól a jó tanács. – Mikor döntést hozunk egy étel és egy bor párosításáról, bízzuk magunkat az érzékszerveinkre, a megérzéseinkre; ha végképp nagyon tanácstalanok vagyunk, akkor forduljunk szakemberhez, például az étteremben a sommelier-hez.”
Ági hiszi, hogy nem az étel fajtája, hanem a struktúrája, a fűszerezése, az elkészítési módja a meghatározó. Így ihatunk marhához is fehéret és halhoz vöröset, ha például valaki csak azt szereti. Persze, a fűszereket és a bortípusokat ilyenkor is érdemes összehangolni.
Herczeg Ágnes szerint a borfogyasztásnak soha nem lehet célja az alkoholos mámor. A műsorban is elhangzott mondást idézi, miszerint Várszegi Asztrik atya egy hemina mennyiséget vél egészségesnek és még megengedhetőnek. Márpedig ez a mértékegység mindenkiben magában lakozik, hiszen egyénenként más a szervezetünk, mindenkire másképpen hat az alkohol. A főapát szerint a hemina titka a személyre szabott, egyedi mérték! Annyi korty vagy pohár, amennyi megvidámít, erőt, kreativitást szabadít fel a fogyasztóban, bölcsebbé, boldogabbá teszi az embert. Az a mennyiség, amit ha megiszik valaki, megtalálja az Istent, de nem kísérti meg az ördög.
A főzéshez választott bornál is a legjobb, ha saját intuíciónkra hagyatkozunk. Tehát ott is inkább arra figyeljünk, hogy könnyebb ételekhez könnyebb bort válasszunk, míg a fűszeresebb, bonyolultabb fogásoknál már bátran nyúlhatunk a testesebb italokhoz: „Fontos a harmónia, ne essünk túlzásokba. De töltsünk az ételhez rendes mennyiséget, ne csak pár csöppet. Meg kell találni a helyes arányt!”
Adjuk meg a módját!
Ági szerint a borfogyasztás életforma. A hétköznapokat fel lehet dobni egy-egy pohár finom alkohollal. Nem elsősorban drágának kell lennie a bornak, hanem valóban zamatosnak. És a szakértő szerint az a legfontosabb, hogy a borfogyasztásnak adjuk meg a módját: „Vegyünk elő szép poharakat, gyújtsunk meg egy gyertyát, tegyünk ki pár kocka sajtot, hallgassunk valamilyen szép zenét, és engedjük át magunkat az élvezetnek.”
Még nincs hozzászólás