Bomberdzseki rakott szoknyával
Akár hiszik, akár nem, a hetvenes évek újratöltése még azoknak az egykori divatőrülteknek is bejön, akik idén kezdtek ingyen utazni (tehát elérték a hatvanötöt). Lehetetlen ugyanis ellenállni a rakott vagy pliszírozott szoknyáknak, szinte mindenkinek jól állnak, hiszen ha a csípő alatt nyílik szét a rakás, vagy fut szét a pliszé – még csak nem is kövérít.
A hosszak annyifélék, amennyit a kedves felhasználó vádlija igényel. Érhet combközépig a szoknya, megmutatva az egész futóművet, de a pont térd fölött abbamaradó ceruzaszoknya is érvényes lesz az új szezonban. Az igazi újjászületés a maxi, vagyis a bokáig érő, amit idén egyenes sarkú cipővel vagy csizmával hordhatunk.
Ami a legérdekesebb: a bomberdzseki virágmintával.
Lehet szoknyához, nadrághoz, sőt, egyszínű ruhához is felvenni, szinte komplénak tűnhet ez a huszonegyedik századi változat.
Hogy képtelen vagyok egy jó szót is szólni a bomberdzsekiről, az valószínűleg azért van, mert nekem mindig rémesen állt. Egyetemi csoporttársnőm viszont annyira ütősen billegett benne Martens bakancsos eleganciájával a polgárjogi tanszék folyosóján, hogy az egész évfolyam a rabja lett. Nem tegnap volt, az igaz.
És a bakancs is újra kapható, bár már nem fekete, inkább sárga és vörös. Viszont legfeljebb az első diploma megszerzéséig ajánlott, az idősebbek válasszanak inkább egy pompás egyenes sarkút!
Kénytelen vagyok befejezésül említést tenni a borzalmas horgolt kendőkről. Valaha ügyes kezű nagyik motolláztak tévézés közben, és ha kinéztek a lakótelepi ajtó kukucskálóján, mert szokatlan időben csöngetett valaki, a horgolótűt a gombolyagba döfték, és az egészet az otthonkájuk zsebébe nyomták.
No, az általuk gyártott horgolt moher vállkendők hibátlanul elővehetők, az egymáshoz passzintott virágminták újjászülettek, a hetvenes évekből talán egyedüliként változatlanul. Akinek esetleg megvan: szedje ki a fiókból, kanyarítsa a vállára, és gondoljon szeretettel ómamira.
Még nincs hozzászólás