Bohócságok
Nagy ívű a bohócok története az ősi szertartásoktól a mai kedélyes gyerekszórakoztatásig. Néhány példát összegyűjtöttünk, mi minden lehet a festett álarc mögött.
A Pöttyös bőrönd vándorúton
„Meglepő, de igaz: legalább annyira szeretik, élvezik a műsort, sőt, a közönséggel közössé váló produkciót a felnőttek, mint azok a gyerekek, akik a Bohócszínház célközönségének számítanak” – mondja a fogadtatásról Vörös Zoltán, aki nap mint nap beül járművébe, és elhajt abba a városba, faluba, ahová meghívják A pöttyös bőrönd titkai című előadás főszereplőjeként.
A színházi direktor a kért produkciók függvényében több más alkotótárssal együtt szórakoztatja a jellemzően apró „nagyérdeműt”, igen jó hozadékkal – rendszeresen hívják vissza őt, őket a települések falunapjaira, közösségi rendezvényeire. „Könnyű főszereplővé tenni a közönséget – vallja Vörös Zoltán –, számukra az aktív részvétel jelenti a legfőbb élményt.”
Az 1996 óta működő Bohócszínház természetesen mindazt tudja, amit e különös műfajban tudni kell: a kerettörténet kelléke a klasszikus bohócöltözék, az arcfestés, a színes külső, de a bűvészkedés, a zsonglőrködés, a zenélés is az előadás része.
Voltaképpen úgy működik, mint hajdanán a vándorszínészek, illetve a vándorcirkusz, akik számára az egész ország színpad volt. „Tudjuk, ismerjük, milyen hatalmasat változtak a mai gyerekek lehetőségei, mi minden más jelenti számukra a szórakozást ahhoz képest, hogy mi adatott meg a korábbi generációknak – mondja az internet, a mobiltelefon, a televízió, az utazás világára utalva a Bohócszínház vezetője. – De a bohócvilág, a bohóccal teremthető személyes kapcsolat pillanatok alatt játékot, önfeledt feloldódást kínál a gyerekeknek, a maiaknak is, amiért nagyon hálásak."
Ki nevet a végén?
Pacsi, aki harminc-negyven évvel ezelőtt felesége volt a cikkíró kollégájának, egy közösen felkeresett rendezvényen térült, fordult, eltűnt, majd percekkel később teljesen átalakulva – fehérre, pirosra festett arccal, hatalmas, vörös orral elénk lépve – megpaskolta az akkor még eléggé csepp gyermekét, majd felviharzott a színpadra, és boldogságos műsort adott pár száz embernek, leginkább egészen apró csemetéknek.
Pacsi tehát bohóc volt, és egyben hölgy is, már amikor civillé vedlett vissza. Amit a Csinn-bumm cirkuszon – a vasárnaponkénti Uránia moziban tartott matinékon – szocializálódott, ma már aggnak számító korosztály nem igazán tudott elképzelni, azt ma mindennaposnak mondja a „szakma”: egyre többen vannak, egyre eredményesebbek a hölgyek a bohócvilágban.
A váltás, a mesterség átalakulása – mondják a bohócként „szolgáló” urak – nem meglepő, hiszen a közönség, azaz a kicsinyek jó néven veszik a szépen, tisztán éneklő, jól mozgó és táncoló, közvetlen művészeket. Akik ráadásul – ezt már egy pszichológus teszi hozzá – nőként, anyai ösztöneikre reagálva kommunikálnak a közönségükkel, s ezt bizony szeretik is. A bohóc urak lassanként némi joggal érezhetik veszélyben az egzisztenciájukat.
A nevetés és a halál
"A rituális bohóc ősi szertartások hagyományáig megy vissza. Az elbotló és újra felpattanó bohócot a legfurfangosabb módokon csalja csapdába a halál, de az mindig felébred belőle. Így nyújtott metafizikai vigaszt az elmúlt évezredekben.
A bohóc-rituálé a tradíció legfontosabb része: a bohócot a tömeg előtt megütik, a földre hanyatlik, majd újra felkel, és a nevetésben egyesíti a közönséget. A közösség a halálon nevet, amely legyőzetett. Aki nevet, az él, a holtak képtelenek nevetni, mert a halál maga a némaság." (Bársony Márton: „…egy igazság talánya”)
Fehér bohóc és színes bohóc
A bohócok két legismertebb karaktere az okos és elegáns Fehér bohóc, és ellentétpárja, a buta és ügyetlen Auguszt, akit német nyelvterületen egyenesen Dummer Augusztnak, „buta Augusztnak” hívnak. (Megnevezése olykor – a Fehér bohóc ellentéteként – Színes bohóc.)
Az Auguszt ruházata tarka, gyakori eleme a jobb- és baloldali nadrágszár és/vagy ruhaujj méretének különbsége, és a méretét tekintve is általában többszöröse a szükségesnek. Arcfestésének jellegzetes eleme a pirosra festett orr, vagy az ugyancsak piros műorr, sok esetben a túlzott méretűre festett száj.
Még nincs hozzászólás