Böbe hangjai
Méltatlanul feledésbe merült a Bohémélet ikonikus Mimijeként, az évszázad Manonjaként is emlegetett szoprán, Házy Erzsébet. Október elsején még csak nyolcvanhét éves lenne, de már harmincnégy éve nincs köztünk.
A barátai és kollégái által csak Böbének becézett énekesnő született díva volt, Maria Callaséhoz hasonló sorssal. A legmagasabb átéléssel elevenítette meg az operairodalom szenvedélytől fűtött nőalakjait. Sugárzó szépségéhez fényes hang, pompás énektechnika, ösztönös színpadi érzék, pajkos játékosság társult.
„Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni" – vallotta a Kossuth-díjas operaénekesnő. Házy Erzsébet Pozsonyban született, tízéves volt, amikor a családját kitelepítették Magyarországra. Hentes és mészáros apjának négy lánygyereket kellett eltartania, így ismerték a szegénységet, a nélkülözést.
Erzsébet különleges énekhangjára a Magyar Rádió kórusában figyeltek fel. A Nemzeti Zenedében először zongorázni tanult. Mestere az ének szakon még az érettségi előtt bemutatta az Operaház igazgatójának, Tóth Aladárnak. Próbaéneklése az Éj királynője-áriával A varázsfuvolából olyan jól sikerült, hogy a dalszínház ösztöndíjasa lett.
Kisebb szerepek után Verdi Álarcosbáljának Oszkár apródjaként és a Figaro házassága Cherubinójaként hódította meg a közönséget. Legemlékezetesebb alakításait Mozart, Verdi és Puccini operáiban nyújtotta. Egyedülálló és utánozhatatlan Puccini-hősnőként ünnepelték; 1957-ben a Bohémélet Mimijeként bűvölte el a közönséget.
Pályája csúcsára 1961-ben, a Manon Lescaut címszerepében ért, de éppoly emblematikus alakítást nyújtott A Nyugat lányában és a Pillangókisasszonyban. Jelentős szerepet vállalt az új magyar operák bemutatásában, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Ránki György és Mihály András is főszerepet bízott rá.
A könnyed műfajokba is kirándult, operettprimadonnaként Johann Strauss és Lehár Ferenc műveiben remekelt, de éppúgy énekelte Fényes Szabolcs és Ábrahám Pál dalait. Idővel a filmvásznat is meghódította, legemlékezetesebb alakításait a Felfelé a lejtőn, az Új Gilgames, a Gerolsteini kaland, az És akkor a pasas... című filmekben nyújtotta.
Nem csak a színpadon volt a végzet asszonya, a valóságban is az általa megformált hősnőkhöz hasonló szenvedélyes életet élt. Számos férfihoz fűzte szoros kapcsolat, leginkább a művészvilágból. Első férje, Gál Gábor a Honvéd együttes énekese volt.
Ilosfalvy Róberthez viharos szerelem, se vele, se nélküle házasság fűzte, aminek egy végzetes gázolás vetett véget: a tenor rács mögé került, mert elütött egy gyalogost. Harmadik férjét, Darvas Ivánt a Gerolsteini kaland forgatásán ismerte meg. Utolsó éveinek társa a nála jóval fiatalabb Ötvös Csaba operaénekes volt.
A hetvenes évektől megbicsaklott az „énekesmadár” pályája. Az Operaházban mellőzték, illetve a tehetségéhez méltatlan feladatokat kapott. Depresszióba, alkoholizmusba menekült, a fizikai állapota is rohamosan romlott. Megkopott a hangja, énektechnikai problémáihoz memóriazavar társult. Ötvenhárom évesen egy budai kórházban érte a halál.
„Nem játszott a színpadon. A szemünk láttára égett el a szerepek megformálása közben nap mint nap, nemcsak a szívét és lelkét, de a testét, egész lényét feláldozta minden egyes alakításáért" – írta róla egyik pályatársa. Csoda-e, hogy ilyen fiatalon távozott közülünk?
Még nincs hozzászólás