Biztos, hogy szellemet akarsz idézni?
Különös és rémisztő... Motoszkálás hangjai, rebbenő árnyak, megmagyarázhatatlan érintések, miközben egyedül ülsz a szobában. Vagy a kertben. Vagy a vízparton. Mi ez? Mi lenne? Hát a szellemek. Esetleg megpróbálhatnánk kapcsolatba lépni velük.
Igaz, az emberek többsége nem hisz a szellemekben, legalábbis abban nem, hogy itt mászkálnának a mi világunkban. Ha meg messze vannak, akkor kit érdekel, hogy hol vannak? Na de mégis. Ha nincsenek, akkor mi ez a rémisztő vakarászás, motoszkálás, pusmogás, suhogás? (Már ha nem egy cserebogár…)
Hívjuk ide őket!
Vannak, akik pusztán viccből belemennek a játékba, kíváncsiságból, szórakozásból megpróbálnak szellemet idézni, bár kicsit sem hisznek bennük. Vannak, akik libabőrösen kezdenek hozzá, mert nagyon is hisznek, és már előre félnek, hogy akit hívnak, az valóban megérkezik.
Vannak, akik elhunyt rokonukkal, szerettükkel igyekeznek kapcsolatba lépni, ezért ülnek a bűvös kerekasztalhoz. Az asztal lapja fölött összeérnek a kezek, a gyertyaláng fellobban, koppan az asztal…
Visítani tilos
Akik hivatalból rendszeres kapcsolatban állnak a túlvilági lényekkel, nem ajánlják, hogy házi szeánszba fogjunk, mert előfordul, hogy a háborgatott lélek kezelhetetlenné válik. Belénk költözik, vagy csak a lakásba, és nehezebb kiirtani, mint a hangyát.
Azt sem tudhatja pontosan, aki nem ért hozzá, hogy a megjelent láthatatlan lény most tényleg a Jóska bácsi szelleme, vagy egy vicces kedvű, gonosz szándékú idegen, aki akár ki is nyírhatja azokat, akik odahívták, sőt, azokat is, akik a közelben jönnek-mennek gyanútlanul.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 7. számának 56. oldalán!)
Még nincs hozzászólás