Biztos, hogy szellemet akarsz idézni?
Különös és rémisztő... Motoszkálás hangjai, rebbenő árnyak, megmagyarázhatatlan érintések, miközben egyedül ülsz a szobában. Vagy a kertben. Vagy a vízparton. Mi ez? Mi lenne? Hát a szellemek. Esetleg megpróbálhatnánk kapcsolatba lépni velük.
Igaz, az emberek többsége nem hisz a szellemekben, legalábbis abban nem, hogy itt mászkálnának a mi világunkban. Ha meg messze vannak, akkor kit érdekel, hogy hol vannak? Na de mégis. Ha nincsenek, akkor mi ez a rémisztő vakarászás, motoszkálás, pusmogás, suhogás? (Már ha nem egy cserebogár…)
Hívjuk ide őket!
Vannak, akik pusztán viccből belemennek a játékba, kíváncsiságból, szórakozásból megpróbálnak szellemet idézni, bár kicsit sem hisznek bennük. Vannak, akik libabőrösen kezdenek hozzá, mert nagyon is hisznek, és már előre félnek, hogy akit hívnak, az valóban megérkezik.
Vannak, akik elhunyt rokonukkal, szerettükkel igyekeznek kapcsolatba lépni, ezért ülnek a bűvös kerekasztalhoz. Az asztal lapja fölött összeérnek a kezek, a gyertyaláng fellobban, koppan az asztal…
Visítani tilos
Akik hivatalból rendszeres kapcsolatban állnak a túlvilági lényekkel, nem ajánlják, hogy házi szeánszba fogjunk, mert előfordul, hogy a háborgatott lélek kezelhetetlenné válik. Belénk költözik, vagy csak a lakásba, és nehezebb kiirtani, mint a hangyát.
Azt sem tudhatja pontosan, aki nem ért hozzá, hogy a megjelent láthatatlan lény most tényleg a Jóska bácsi szelleme, vagy egy vicces kedvű, gonosz szándékú idegen, aki akár ki is nyírhatja azokat, akik odahívták, sőt, azokat is, akik a közelben jönnek-mennek gyanútlanul.
A hivatásos szellemidézők szerint tilos csak úgy, unalomból szellemet idézni, mert az élők sem örülnek annak, ha zaklatják őket, hát még a holtak. És tilos feldúlt lelkiállapotban vagy alacsony energiaszinttel idézgetni is, mert a legyengült testbe a szellem könnyen be tud költözni.
A szellemek egyébként (állítólag) szeretnek élő testbe költözni, mert így hódolhatnak régi szenvedélyüknek, például borozgathatnak meg cigizhetnek, sőt, még szexelhetnek is. Gyanús is, ha egy ismerősünk, aki addig szent életet élt, hirtelen ki sem mozdul a kaszinóból vagy a kocsmából.
Tilos, tilos, tilos
Tilos továbbá hárman, heten vagy kilencen idézni szellemet, továbbá tilos a temetők, halottasházak közelében idézgetni, mert az ott rekedt, zavarodott és depressziós entitások nem vágynak a kalandozásra. Ha egy dühös vagy ijesztő szellemmel futunk össze, tilos visítva csapkodni, mert a szellem belénk költözik.
Tilos rossz energiájú, félelmetes helyeken végezni a szellemidézést, például omladozó házban vagy sziklaszirten, mert az ott rekedt, apatikus hangulatban lévő, még zavarodott egyének nem annyira kaphatók a kalandozásra.
Ha félelmet mutatunk, vagy sikítva elszaladunk, az is nagyon veszélyes, mert megérezvén a gyengeségünket, a kóbor entitás belénk költözik. Ha tényleg belénk költözött, mindenképp forduljunk hivatásos szelleműző szakemberhez, esetleg paphoz.
Tollbamondó szellem
A kétgyermekes Borinak a dédmamája, nagymamamája és az anyukája is rendszeresen járt szellemidézésre. – Sutyorogva, izgatottan beszéltek ezekről a dolgokról – meséli. – A nagymamámat eltiltotta a nagyapám, de hiába. Mert volt egy médium, akinek nem lehetett ellenállni.
Az az asszony rém sovány volt és beteges. Fennakadtak a szemei, amikor transzba esett, és különös, bugyborékoló hangok jöttek ki a torkán. Ilyenkor szállta meg a szellem. Az asszony papírt tett maga elé, tollat vett a kezébe, és engedte, hogy göcsörtös, remegő ujjai között meglóduljon a toll, és fura krikszkrakszokat hagyjon a papíron. Utólag mindig kiderült, hogy nem csupán krikszkrakszok ezek, hanem betűk, szavak. Válaszok a feltett kérdésre.
Anyukámnak például egy ősi fogyókúra receptjét is lediktálta, amellyel szépen lefogyott. Ennek a szellemnek neve is volt, különös, egyiptomi hangzású neve, azt is úgy diktálta le, de hogy mi volt az, arra már nem emlékszem.
És vaksötét lett
A 47 éves Gábor ezt mesélte: – Kamaszok voltunk, amikor egy házibulin az egyik srác kitalálta, hogy idézzünk szellemet. Előhozott egy régi dobozt a padlásról, abban volt a furcsa fatábla. Félkörívben sorakoztak rajta a betűk, alattuk pedig egy igen és egy nem. Volt egy kis háromlábú asztalka is, amelynek az egyik lába ceruza volt, ezt kellett finoman a tábla felett tologatni.
Körbeültük a táblát, fogtuk egymás kezét, és mondogattuk, hogy szellem, gyere elő. Hirtelen elment az áram, vaksötét lett. A házigazdának, aki a kisasztalt fogta, megrándult a keze. Nagyon éles mozdulatokkal rángatózott betűről betűre, míg ki nem adta azt a szót, hogy halál.
Na, ekkor eldobtuk a táblát, és kirohantunk a kertbe. De ott is koromsötét volt, vijjogó madarak, szóval tele volt a gatyánk. Utólag kiderült, hogy a házigazda rendezte meg az egészet, és az áramszünetet is.
Segédeszközök
- Tábla: Quija táblának hívják a szellemekkel való kommunikációhoz kifejlesztett táblát. Az abc betűi és az IGEN, NEM vannak rajta. Van hozzá speciális háromlábú ceruza, de egy kerek óraüveggel is lehet használni. Kérdéseket teszünk fel, a szellem pedig mozgatja az általunk fogott ceruzát vagy az üveget, míg értelmes válasz nem jön ki.
- Asztalka: Egy kis (kerek) asztal köré ülve összeérintjük a kezünket, vagy össze is kulcsoljuk. Kérdezgetjük a szellemet, mire az az asztal lábának koppanásával válaszol. Előzőleg nem árt tisztázni vele, hány koppanás az igen, és hány a nem.
- Médium: A közvetítő személy egy olyan érzékeny idegrendszerű ember, aki ráhangolódik a szellem jelenlétére, és átengedi neki a testét a szeánsz idejére. Van, hogy transzban beszél, de gyakran rajzol vagy ír. Utólag sokszor nem is emlékszik rá, miket mondott.
„… a Sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani.”
2Kor 11,14–15.
Még nincs hozzászólás