Bizonyos tulajdonságok hajlamosítanak a függőségre
Mindenkinek vannak szenvedélyes pillanatai. Mindenki fogyaszt néha alkoholt, és megveszi a heti lottó- vagy totószelvényét. Minden nő imád vásárolni, és minden férfi szereti a szép női testet. Ez még nem azt jelenti, hogy függő.
Nem csak a drogos függő
Az addiktológusok egyetértenek abban, hogy függő személyiség nem létezik, vannak azonban olyan személyiségjegyek és tulajdonságok, amelyek hajlamosítanak valamilyen függőségre.
Gyakran azt gondoljuk, hogy függő csak alkoholista vagy drogos lehet. De ez tévedés. Ha valaki nem tudja legyőzni a vásárlás iránti vágyát, és bár tudja, hogy fölösleges megvennie a tizedik pár ugyanolyan fekete cipőcskét vagy retikült, mégis újra és újra elkölti rájuk a pénzét, és ráadásul fel sem veszi, akkor van esély arra, hogy ő vásárlásfüggő.
Ha képtelen ellenállni a szerencsejátékok kihívásának, és megvesz minden sorsjegyet, játszik mindennel, fogad minden sportban, az egész élete az online lóversenyek és pókerpartik bűvöletében telik, akkor biztosan szerencsejátékfüggő. De vannak a partnereket örökösen cserélgető, ágyba bújás nélkül egy napot sem tűrő szexfüggők, akiknél nem számít, hogy hol, mikor és kivel, csak legyen meg a napi betevő szex.
Nem gyengék és nem rosszak
A pszichológusok és addiktológusok szerint is léteznek olyan tulajdonságok, amelyek függőségre hajlamosítanak. Jellemzően a szorongó, impulzív, kockázatot szívesen vállaló és a könnyen depresszióssá váló embereket veszélyezteti, hogy valaminek a rabjává legyenek.
Azok az emberek, akik nem küzdenek efféle problémákkal, a szenvedélybetegeket hajlamosak rossznak tekinteni, szerintük az ilyen ember gyenge, megbízhatatlan, önző és ellenőrizhetetlen. Legfőképpen gyenge, amiért nem tud ellenállni a kísértésnek.
Ez azonban tévedés. Az ilyen emberek nem gyengék és nem rosszak. A függőségek kialakulásának oka az, hogy az agyban a függőséget okozó dolog a jutalomhoz hasonló kémiai változásokat hoz létre. Ezek következtében mondjuk egy füves cigi, egy sör vagy a pálinka az elégedettség, a nyugalom, a kelégülés érzetét kelti.
Ezekre a stimulációkra leginkább azoknak van szükségük, akik valamilyen okból tartósan és súlyosan szenvednek a sikerélmények, általában is a pozitív érzések hiányától. Bennük a függőséget okozó szer vagy cselekvés pótolja, hozza létre ezt az érzést.
Honnan lehet tudni, ki a függő?
Honnan lehet azt tudni, hogy ha valaki ebéd után vagy társaságban megiszik egy pohár bort, vagy lefekvés előtt egy üveg sört, mikortól válik függővé? Honnan lehet azt tudni, hogy az a fiatal férfi, aki imádja a nőket, mikortól tekinthető szexmániásnak? Vagy az a nő, aki sokat vásárol, mikortól nevezhető vásárlásfüggőnek?
Hiszen valószínűleg valamennyiünkkel előfordult már, hogy rosszkedvünket egy pulcsi megvásárlásával próbáltuk csillapítani. Előfordult már legtöbbünkkel, hogy félelmünket vagy szorongásunkat egy kupica pálinkával oldottuk. Ettől még nem leszünk szenvedélybetegek.
Az addiktológia szerint függő az a személyiség, akinek mindig több kell. Képtelen megálljt parancsolni a vágyainak, és folytatja a drogozást, ivást, vásárlást, lóversenyezést akkor is, amikor már az egészsége romlik és a pénztárcája üres. Akkor is folytatja, amikor mindez már tönkreteszi a kapcsolatait, veszélyezteti a megfelelő munkavégzését, és mégsem képes abbahagyni.
Valószínűleg segítségre van szüksége. Ez a segítség lehet orvos, pszichológus, de lehet egy új szerelem, vagy megértő barát is. A függőség leküzdésének első lépése, hogy az ember elfogadja, hogy ő az. Én alkoholista vagyok, szól a híres terápiás mondat. A második lépés az okok feltárása, s csak azután lehet szó arról, hogy elinduljon a gyógyító folyamat.
Nem személyiségjegyek határozzák meg
Természetesen a szenvedélybetegek vagy potenciális szenvedélybetegek nem azonosíthatók a személyiségjegyek gyűjteményével. Gyakran azonban már korán meg lehet állapítani, hogy mely gyermekek vannak kitéve a magas kockázatnak. Azok, akiknél végül szenvedélybetegségek alakulnak ki, valamiféleképpen eltérnek az átlagtól. De nem egy, s főleg nem feltétlenül negatív irányba.
Lehet, hogy antiszociálisak és érzéketlenek, míg mások túlságosan is empatikusak és érzékenyek. Azok is ki vannak téve kockázatnak, akik rendkívül impulzívak, és szívesen próbálnak ki új dolgokat, de a függőség kialakulásának esélye azoknál is megnő, akik kényszeresek, és félnek az újdonságtól.
Vagyis a személyiség és a temperamentum szélsőségei akár a különleges tehetség vagy a nagyon magas IQ is növeli a kockázatot. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy aki ilyen, biztosan drogos vagy iszákos lesz. Nagyon sok környezeti, genetikai tényezőnek kell egyszerre hatni ahhoz, hogy a szenvedélybetegség kialakuljon.
Mi az az addiktológia
Az addiktológia a szenvedélybetegségekkel, szenvedélybetegekkel foglalkozik. A drogfüggők és más szenvedélyek rabjainak viselkedésével, kezelésével foglalkozó orvosi szakág. Az addiktológia területére tartozik a gyógyszerfüggők gondozása is.
Egy híres kísérlet
Jonathan Shedler és Jack Block pszichológusok a Kaliforniai Egyetemen tizenévesek viselkedését vizsgálták. A szerzők szerint nem azok a tinik a mentálisan és pszichológiailag legegészségesebbek, akik teljesen tartózkodtak az alkoholtól és más drogoktól, hanem azok, akik olykor ittak, és kipróbálták a marihuánát is, de nem vitték túlzásba.
Ez a vizsgálat azt mutatta, igaz, amerikai középosztálybeli fehér gyerekek között, hogy a tinédzserek alkalmankénti alkoholfogyasztása és marihuánafogyasztása normális kamaszviselkedés.
(forrás:www.scientificamerican.com)
Még nincs hozzászólás