Beszél Ön virágnyelven?
Miért tapintatlanság krizantémot ajándékozni valakinek a névnapjára? Mert az kifejezetten temetői virág. A virágnyelv használatára már a Bibliában és a görög-római mitológiában is találunk utalásokat. De létezik virágnyelvszótár is, és az se mindegy, hogy páros vagy páratlan szállal lepjük meg a szerettünket.
A liliom Mária ártatlanságát jelentette. A görög szépségek a mimózát kedvelték, a római hölgyek pedig a vörös rózsát – utalva az erkölcsösségükre. De egy szál fehér szalaggal díszített fehér rózsa a 14. században már emlékeztetőül szolgált a délután két órai randevúra!
A 15. században az írisz és a harangvirág is csatlakozott az erkölcsösség és a szemérmesség szimbólumaihoz. A szerelmeseken kívül egyébként a kémek és az összeesküvők is e módon üzentek egymásnak.
Növényekbe kódolt üzenetek
Nemcsak a virágok és színeik, de Spanyolországban a hölgyek legyezőjének mozgása is a kommunikáció egy fajtája volt. Európában ugyan már a régi időktől fogva szokás volt növényeket ajándékozni a szerelem és a kedveskedés jelenként, de divatba Lady Mary Wortley Montagu hozta.
Az angol lady a 18. század elején járt Keleten, majd 1763-ban kiadott könyvében (Levelek a Keletről) beszámolt arról, hogyan kommunikálnak ott a szerelmesek egymással. Ezzel be is indult a virágcsokrok boomja! Bonyolult jelrendszer alakult ki: a küldő annak megfelelően válogatta össze a különböző virágokat, hogy mit akart üzenni.
Az első virágnyelvszótár (Le langage des fleurs) 1818-ban jelent meg, és több mint nyolcszáz növény jelentését írta le. A növények egyfajta kódként fejezték ki azokat az érzéseket, melyeket nem lehetett kimondani. Hogy is lehetett volna, mikor a szülők vasszigorral őrizték a lányokat, akik a házat is csak kísérettel hagyhatták el!
Népművészet és virágének
Beszéltek a népi hímzések, a népdalok, a népmesék is a maguk nyelvén. A 19. század előtti magyar költészet szerelmi-erotikus témájú dalai, a virágénekek is a virágnyelv szimbólumrendszerét használták. Balassi Bálint szép virágénekében így fejti meg a szerelmesétől kapott virágcsokor üzenetét:
„Viola szép színe mutatja hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa pedig mondja tiszta éltét;
Nésze mint mutatja bölcs és eszes elméjét!” (Kit egy bokrétáról szerzett, részlet)
De volt még ezer más virág, hogy ékesszólóan közvetítse a szerelmesek érzéseit!
A gyöngyvirág a vágyakozást fejezte ki, az ibolya azt, hogy titokban kell tartani a szerelmet, a levendula pedig a hűség virága volt. Ha egy lány orgonacsokrot kapott, annak minden kicsiny virága egy-egy szerelmes üzenetnek számított.
Mikor a lány rózsalevelet adott hódolójának, az „igen”-t jelentett, míg ha a tövises rózsaszárat nyújtotta a fiúnak, határozott „nem”-et. Mivel a szerelmeseknek nem volt módjuk megbeszélni a találkozót sem, a virágok számával üzentek egymásnak: attól függően, hogy például hány gyöngyvirág volt a küldött csokorban, ki lehetett számolni a találkozás időpontját: két szál gyöngyvirág jelentette az éjfél után két órát.
A napokat kis levelekkel jelezték: két levélke mutatta a másnapi találkát. Ha a lány válaszként a hajába tűzte az őt ostromló férfi virágát, az elutasítást jelentett, ha azonban a keblére, viszontszerelmét fejezte ki.
Veszély mindenfelől!
A kezdetben egyszerű virágnyelv idővel bonyolultabbá vált. A sárga rózsa szorongást és bizonytalanságot jelzett: Szerelmed őszinte? Nem csalsz meg? Ha pedig a lány adott levelek nélküli piros rózsát, meghagyva annak töviseit, azt üzente: veszély mindenfelől! A sárga jácint jelentése: ne ábrándozz, már nem szeretlek...
Napjainkban ez a virágnyelv már csak nyomokban ismerhető fel. Például abban, hogy rózsából páratlan számú szálat szokás adni. A magyarázatért a középkorig kell visszanyúlnunk, amikor is a rózsákat – ki tudja miért? – párosával árulták. Aki páratlan számú rózsát küldött valakinek, e gesztussal a nagyvonalúságát fejezte ki.
Még nincs hozzászólás