Békésen elválni
Petrus Márta két és fél évvel ezelőtt vált el gyermekei apjától. Bár kezdettől fogva optimistán állt az új helyzethez, egyedülálló szülőként számtalan váratlan kihívással szembesült. Úgy döntött, blogot ír, amely köré közösség szerveződött, és mára országos kampányt indított a kulturált válásért. Vallja, hogy válás után is élhetünk boldogan, és meg lehet óvni a gyerekek lelkét, ha tudatosan kezeljük a problémákat. Íme 6 lépés a kulturált válásért.
1. Ne akarjuk megúszni a gyászt!
A válás is egy gyászfolyamat, hiszen elveszítünk valakit, aki addig a része volt az életünknek. Ahhoz, hogy képesek legyünk lélekben is elengedni a másikat, időt kell adnunk magunknak, hogy elgyászoljuk a kapcsolatot.
„Az elején azt hittem, hogy ezt megúszhatom – emlékszik vissza Petrus Márta. – Amikor éreztem, hogy kezdek kiborulni, még jobban belevetettem magam az életbe. Ha hiányzott a férjem, akkor is azt bizonygattam, hogy mennyire jó minden: remekül kezelem a helyzetet, kellek a pasiknak stb.
Aztán egy ponton kiborultam, és majdnem egy teljes napon át sírtam. Akkor jöttem rá, hogy nem kerülhetem ki a gyászt. Az sem úszhatja meg, aki kezdeményezi a válást. Hiába jön be egy harmadik fél, előbb-utóbb ő is elkezd gyászolni. Ha ez nem történik meg, akkor a saját csalódottságunk veszi át az irányítást a tetteink felett, és állandósulhatnak a viszályok.”
2. Készítsünk számvetést!
A gyászfolyamatot az is segíti, ha végiggondoljuk, mi működött jól a kapcsolatban, és mi az, amit legközelebb másképp csinálnánk. Fontos, hogy szembenézzünk a másik hibáival, de a saját ballépéseinkkel is, hiszen a szakításban mindkét fél egyformán szerepet játszik – még akkor is, ha látszólag az egyikük az áldozat.
„Gondoljuk végig, mikor volt az első olyan pillanat, amikor nem voltunk boldogok. Milyen hibákat követtünk el kölcsönösen, ami a váláshoz vezetett? Ha ezeket végig tudjuk venni, eljutunk oda, hogy hálásak lehetünk a volt szerelmünknek, amiért az életünk része volt, és fontos dolgokra tanított minket.”
3. Lépjünk túl a lelkifurdaláson!
Amikor nemcsak kettőnkről szól a válás, hanem gyerekek is vannak, nagyon nehéz megküzdenünk a lelkifurdalással. Egyesek inkább visszavonulót fújnak, és megpróbálják megmenteni a házasságot a gyerekek érdekében. Sajnos ez nem mindig sikerül, és vannak helyzetek, amikor tényleg a válás a legjobb megoldás mindenkinek.
„Automatikusan bekapcsol a lelkifurdalásunk, mert azt nevelték belénk, hogy a gyerekeknek családban kell felnőniük. Ilyenkor aztán olyanokat teszünk, ami rossz irányba vihet: elkényeztetjük a gyereket, vagy együtt alszunk vele, csak hogy enyhítsük a saját rossz érzésünket.
Ez egyikünknek sem jó. Azt kellene megértenünk, hogy a gyerek pontosan azt érzi, amit mi. Ha a válás miatt folyamatosan magunk alatt vagyunk, akkor a gyerekeket is lehúzzuk a mélybe. Fogadjuk el a saját döntésünket, és akkor a gyerekek is elfogadják majd. Csak így óvhatjuk meg a lelküket.”
4. Adjuk ki a dühünket!
Az első időszakban teljesen természetes, hogy tele vagyunk dühvel, csalódottsággal, akár önváddal. Ahelyett, hogy magunkba fojtanánk ezeket az érzéseket, igenis kiadhatjuk őket – meghatározott keretek között.
„Amikor még nagyon sok bennünk a feszültség, jó, ha van valaki a környezetünkben, aki el tudja vinni a gyerekeket, mielőtt robbannánk – hogy ne legyenek szemtanúi a dühkitörésünknek. Persze, az is fontos, hogy levezessük a feszültséget.
Van, aki elmegy bokszolni vagy futni, és van, aki tányérokat tör. Akár elővehetjük a nászajándékba kapott tányérkészletet, és minden egyes darab eltörésénél mondjuk ki a sérelmeinket. A lényeg, hogy ne a volt párunkon és ne a gyerekeken vezessük le a feszültséget.”
5. Engedjük, hogy a gyerekek egyformán szeressenek minket!
Akármelyikünk is kezdeményezte a válást, a gyerek mindkét szülőjét egyformán szereti. Neki okozzuk a legnagyobb fájdalmat azzal, ha egymást szidjuk előtte, vagy arról faggatózunk, hogy mi volt a másik szülőnél.
„Ha azt hangoztatjuk, hogy apád lelépett, akkor az lesz a következő gondolata, hogy őt is el fogja hagyni. Ezért nagyon fontos, hogy ki tudjuk mondani: szeretjük a volt párunkat, és mindketten szeretjük a gyerekeket.
Az ő szintjükön sűrűn el kell magyaráznunk nekik, miért váltunk el, hogy ne magukat hibáztassák. Ha úgy jönnek haza, hogy kiabált velük a volt párunk, akkor se adjuk a gyerekek alá a lovat, hanem azt erősítsük bennük, hogy a másik is szereti őket, csak épp kiborult valamin.”
6. Fektessük le a szabályokat!
Számos konfliktust okoz, ha mások az elvárások és a keretek az apánál és az anyánál. Gyakori, hogy a „hétvégi szülőnél” mindent lehet, a másiknál pedig pontos szabályok vannak. A gyerekek ezzel visszaélhetnek, és hosszú távon is rossz hatással van rájuk, hiszen a lányok az édesanyjuk viselkedését másolják, a fiúk pedig az apjukét.
„Ha egy fiú olyan apánál van hétvégén, aki semmilyen szabályt nem tart, akkor ezt a mintát fogja követni, és az iskolában viselkedési problémái lehetnek. Ha pedig az anya átveszi a férfiszerepet is, és katonás lesz, akkor a kislány az oviban, iskolában ugyanígy fog viselkedni” – magyarázza Márta.
Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítanunk, hogy a másik viselkedésére nincs ráhatásunk. Ha képtelenek vagyunk zöldágra vergődni vele, akkor jobb, ha elfogadjuk a nevelési stílusát, akkor is, ha nem tetszik nekünk. „Hiába hisztizünk, ordítunk, veszekszünk a volt férjünkkel, ettől még nem fog megoldódni a probléma. Ez az ő hozzáállásán múlik, nem rajtunk.”
Még nincs hozzászólás