Bandázik és csavarog a kölyök
Még csak tizennégy, de már komoly haveri köre van, melynek jelenlétében feltétlen tiszteletet követel a szüleitől. Még csak tizenhat, de nem mondja meg, hová tűnik suli után, nem mondja meg, miért van tele a zsebe kiszóródott dohánymorzsával, és hogy mitől olyan sápadt és fáradt bizonyos estéken. Még csak tizennyolc, de el akar költözni otthonról az egyik haverjához, dolgozni akar, nem tanulni, ezt is csak jó esetben, mert olyan is van, hogy dolgozni sem.
Kiszakadni otthonról
A nehezen kezelhető fiatalok többsége úgy gondolja, hogy okosabb, érettebb, menőbb, mint a szülő, aki őt felnevelte. Ezért igyekszik kiszakadni apu vagy anyu felügyelete, irányítása alól.
Itt a mélyen húzódó probléma nem az, hogy a szülő talán nem elég érett vagy okos, és nem is az, hogy a gyerek magatartásproblémás, hanem az, hogy a szülő hitelét vesztette. A gyerek nem tud felnézni rá, nem hisz benne, így egyedül marad a világban. Máshol keresi a védelmet, barátok, haverok között, az új ’bandában’.
Nekem csobogsz, kispatak?
Mit jelent hitelét vesztettnek lenni? Sok példával illusztrálható. Az évek óta munka nélküli apa követeli a fiától, hogy vegye ki a részét a háztartási munkából, vagy hogy tanuljon. A dohányzó anya megtiltja gyermekének a cigarettázást.
Az irányíthatatlan tini cigizik, iszik, drogozik, felelőtlen szexuális kalandokba bonyolódik, vagy éppen ki tudja, hogy merre csavarog. Az iskola nem lényeges számára, a munka úgyszintén nem. A szülő pedig pláne nem.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 4. számának 52. oldalán!)
Még nincs hozzászólás