Bandázik és csavarog a kölyök
Még csak tizennégy, de már komoly haveri köre van, melynek jelenlétében feltétlen tiszteletet követel a szüleitől. Még csak tizenhat, de nem mondja meg, hová tűnik suli után, nem mondja meg, miért van tele a zsebe kiszóródott dohánymorzsával, és hogy mitől olyan sápadt és fáradt bizonyos estéken. Még csak tizennyolc, de el akar költözni otthonról az egyik haverjához, dolgozni akar, nem tanulni, ezt is csak jó esetben, mert olyan is van, hogy dolgozni sem.
Kiszakadni otthonról
A nehezen kezelhető fiatalok többsége úgy gondolja, hogy okosabb, érettebb, menőbb, mint a szülő, aki őt felnevelte. Ezért igyekszik kiszakadni apu vagy anyu felügyelete, irányítása alól.
Itt a mélyen húzódó probléma nem az, hogy a szülő talán nem elég érett vagy okos, és nem is az, hogy a gyerek magatartásproblémás, hanem az, hogy a szülő hitelét vesztette. A gyerek nem tud felnézni rá, nem hisz benne, így egyedül marad a világban. Máshol keresi a védelmet, barátok, haverok között, az új ’bandában’.
Nekem csobogsz, kispatak?
Mit jelent hitelét vesztettnek lenni? Sok példával illusztrálható. Az évek óta munka nélküli apa követeli a fiától, hogy vegye ki a részét a háztartási munkából, vagy hogy tanuljon. A dohányzó anya megtiltja gyermekének a cigarettázást.
Az irányíthatatlan tini cigizik, iszik, drogozik, felelőtlen szexuális kalandokba bonyolódik, vagy éppen ki tudja, hogy merre csavarog. Az iskola nem lényeges számára, a munka úgyszintén nem. A szülő pedig pláne nem.
Utolsó előtti pillanat
Apu, anyu belebetegszik a gyerek reakciójába, és tehetetlenül áll a helyzet előtt. A gyerek pedig azzal fenyegetőzik, hogy elszökik hazulról, ha útját merik állni. Nem ritka dolog, hogy a szülő csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor már túl késő. Nem foglalkozik eleget a gyerekkel, nem figyel rá, nem egyengeti az útját. Csak az utolsó pillanatban próbálja visszaterelni a helyes ösvényre, amikor már szinte lehetetlen.
Az irányítás teljesen kicsúszik a szülő kezéből, ezért leggyakrabban durva és agresszív lesz, ami még távolabb löki a gyereket. Pedig csak annyit szeretne, hogy gyermeke hagyjon fel a káros és veszélyes szokásaival, és szakítsa meg a kapcsolatot a rossz társasággal.
Holott először is azt kellene felismernie, hogy neki kell megváltoznia. Olyanná kell válni, amilyenné a gyerekét szeretné, hogy váljon. Ha ez nem megy, mert például ő dohányzik, viszont a gyereket le akarja tiltani erről, akkor ismerje be őszintén, hogy gyenge és lusta volt változtatni ezen a szokásán, de most megteszi. És tegye is meg. Ha nem is vallja be, a gyerek elkezdi majd tisztelni érte. És ha tiszteli, akkor hallgatni is fog rá.
A gyerek szeret csavarogni
De hogyan is éli meg az elszabadult, kezelhetetlen gyerek ezt az új életformát? Nagyon is jól érzi magát, szabad és büszke és vagány, felnéznek rá a többiek, övé a világ. Ő egyáltalán nem szeretne változtatni a dolgok jelenlegi állásán. Miért is akarna? Hiszen nem tartozik felelősséggel senkinek, és az az életstílus, amelyet követ, szórakoztató és számára igencsak megfelelő.
A tini egyáltalán nem akarja, hogy ez a helyzet megváltozzon. Látszólag! A lelke mélyén pedig szenved. Mert nem érzi magát szeretve, nem érzi magát biztonságban, védelemben. Ezért fordul olyan anyagokhoz (alkohol, nikotin, drogok, csavargás), amelyek akár az életét veszélyeztetik. Ez a látens, vagyis nem tudatos önrombolás.
Gyenge vagy!
Amíg a szülő nem tudja a saját feladatait, kötelezettségeit tisztességesen és maradéktalanul ellátni, addig ne is reméljen érdemi változást a gyermek viselkedésében. Mit tesz tehát? Büntetéseket, akár testi fenyítést alkalmaz, csakhogy eredménytelenül. A kamasz pedig még kezelhetetlenebbé válik, akár meg is szökik. Ez pedig a legtöbb szülőt meghátrálásra kényszeríti.
Félnek ugyanis az életveszélyes következményektől. Így inkább feladják a harcot, a gyerek pedig azt szűri le a dologból, hogy megint ő volt az erősebb, neki lett igaza, a szülő pedig mint örök vesztes, mint a ’gyenge fél’ szerepel a kamasz fejében, akitől még kevesebb védelmet és támogatást remélhet.
Segítséget kell kérni!
Ha már nincs mód őszintén beszélni a gyerekkel és jobb belátásra bírni, ha nem segít a sport, ahol levezetheti a feszültséget, vagy egy támogató közösség, ahol megfelelő szakember foglalkozik vele, például egy vallási közösség, akkor a szülőnek komoly külső segítségre lesz szüksége, hogy a gyermeket visszaterelje a jó útra.
A támogatás lényege az, hogy segítse a szülőket átjutni azon a krízisen, amit a gyerekkel folytatott harc okoz a számukra, amíg sikerül a fiatalt rendre nevelni és viselkedését megváltoztatni.
Szalánczi Kriszta klinikai szakpszichológus és anyuka néhány tanácsa:
- Direkt irányítás helyett inkább mutass irányt! A gyerekeknek kamaszkorban is irányításra van szükségük, csak nem a korábbi formában.
- Ne fenyegesd, és soha ne mondd neki, hogy fel is út, le is út! A kamasz ezt sokszor komolyan veszi, és útnak indul, vagy épp elszökik otthonról, mert összetéveszti a fizikai távollétet a lélek függetlenségével.
- A látszat ellenére a kamasznak nagy szüksége van a családjára, ne felejtsd el, hogy ez számára is nagyon nehéz időszak!
- Legyenek elvárásaid, de ne irreálisak, hanem betarthatóak! Ne várj tőle túl sokat ebben az időszakban!
- Akkor beszélgess vele, amikor ő akarja! Akár este tizenegykor is hallgasd meg őt, ne utasítsd vissza! És olyankor csak rá figyelj, semmi másra!
(Forrás: kamaszpanasz.com, wmn.hu)
Még nincs hozzászólás