Azért is szamár!
Miért éppen a szamár jut eszembe karácsonykor? Mert a kezdetektől ott toporgott a Megváltó körül mint egy öreg barát. Tanúja volt a születésének, első lélegzetvételének, és nemsokára ő menekítette át Betlehemből Egyiptomba. Ettől a naptól fogva a feszület rajzolata jelöli a hátát.
A szamárnak mostanában téves a megítélése. Értelmi fogyatékosnak és lecserélhetőnek tartják, úgy gondolják, a szamár csak akkor jó, ha nincs ló. A butuska kisgyereknek, akinek még nem vágnak csúnya szavakat a fejéhez, mint például barom vagy marha, azt mondják, hogy csacsi, pedig a csacsi cseppet sem barom, sőt, kiváló az emlékezete.
Olyan kiváló, hogy emberekhez, tárgyakhoz, cselekményekhez köti az eseményeket, ezért van az például, hogy olykor nem mozdul. Ilyenkor ráfogják, hogy csökönyös, pedig csak nincs kedve azt a bizonyos illetőt már megint ugyanoda cipelni egy jó nagy ülepen rúgásért cserébe. Bizony, tévedés, hogy a csökönyösnek mondott szamarat alaposan el kell náspángolni, akkor majd elindul, mert pont fordítva. Azért nem indul el, mert nem hülye.
Egyébként GPS is van a szamárba építve, így hosszú utakon is használták áruszállításra, de cirkuszi produkcióra is igen alkalmas. Kiváló körbe-körbe szaladgálásban, táncikálásban, két lábon dülöngélésben, meg ilyesmi. Már ha még mindig nincs ló.
Ezenkívül a filmszakma is elismeri a szamarat, ott van például Shrek haverja, esélyes is az Oscarra, ha egy kicsit megnöveszti a lábát, mint egy ló. Továbbá a lélektan is előbbre jutott általa, amióta hűen ábrázolta egy farkát vesztett depis, szuicid, nyekkent fülű csacsi kórtörténetét.
Félig ló!
A telhetetlen és kielégíthetetlen ember, ahogy meglátta a szamarat, elámult, majd így szólt: Mi ez? Ló? Aztán ráeszmélt, hogy nem ló, de megpróbált belőle lovat csinálni. Úgy kezdte, hogy összeterelgette a lovat és a szamarat, romantikus körülményeket biztosított, és várta, hátha egymásba szeretnek. Várta, várta, de nem szerettek egymásba, mivel nem tartoznak azonos fajba, és ezt ők tiszteletben tartják.
Ekkor az ember gondolt egy másmilyet. Bekötötte a kanca ló szemét, majd a közelébe vezetett egy csődör lovat, hadd szagolgassa a kancácska a szemfedője alól. Amikor a kanca gusztust kapott a ’gyerekcsináláshoz’, gyorsan kicserélték a ló csődört a szamárra. Így történt, hogy a kanca ló lószamarat ellett, melyet el is neveztek öszvérkének. Az öszvér magasabb lett, mint egy szamár, de erősebb és igénytelenebb, mint egy ló, ráadásul vagy negyven évig is eléldegél.
Ember tervez…
Az ember – és itt több szakmai leírást is alaposan áttanulmányoztam – olyan szamarat kíván tenyészteni, amelyik arányos testfelépítésű, megjelenésében is bizalmat ébresztő, szelíd, jóindulatú és feltétlen munkakészségű.
Kívánatos az élénk, kifejező szempár, a felálló fülek, az erős lábak. Mindemellett legyen igen szívós, igénytelen a takarmányt illetően, de ne legyen kényes az időjárásra, továbbá ne legyen beteges, jól bírja a munkát és a terhelést, és maradjon élve legalább 25 évig. Vagy legyen ló.
Ott volt, ha kellett
Már az Ószövetség is gyakran említi a szamarat. Az ókori Keleten nagy becsben tartották, csak a tehetős embereknek volt szamaruk, olyan sok feladatra volt alkalmas: teherhordásra, személyszállításra, földművelő munkára, még háborúzásra is.
De arról is van írásos feljegyzés, hogy Bálámot a szamara tartja vissza útja folytatásától, ráadásul egy angyal sugallatára. Az Újszövetségnek is állandó szereplője a szamár, Jézus gyakran utazik szamárháton, ami a békés szándék és szerénység jele volt.
Még nincs hozzászólás