Az volt a pechem, hogy megszépültem!
A modellből lett fotós lenyűgöző vörös hajkoronával és figyelemre méltó külsejű órával érkezett az interjúra. Az előbbi szinte a védjegye, az óráról pedig kiderült, hogy ő tervezte egy régi fényképezőgép-objektívből. Fotóművészként most a virágokat és önmagát tanulmányozza. Jó modell saját maga számára, mert mindig kéznél van, és folyton változik. Marjai Judit nem hisz az elengedésben.
RIDIKÜL MAGAZIN Nagyon korán lett modell: pontosan hány évesen kezdte?
MARJAI JUDIT Még nem töltöttem be a tizennégyet.
RM Nagyon fiatal volt – nem félt a „felnőttek világában”?
MJ Nem, sőt, bizonyos értelemben kamasz fejjel többet tudtam, mint ma. Amikor az emberben még él a romlatlan hit az értékekben, akkor okosabb, mint a sok cinikus felnőtt, aki már rég elvesztette az ideáljait.
RM Egy gyerek önvédelmi képességei azért csak gyengébbek, mint egy felnőttéi?
MJ Nekem ezzel sem volt bajom. Talán azért, mert otthonról hoztam a magabiztosságot.
RM Édesapjáról annyit tudok, hogy gokartversenyző volt.
MJ Méghozzá nagyon jó. Sajnos nem ismertem, mert fiatalon öngyilkos lett, de azt tudom, hogy tizenhét éves korában rosszul ugrott fel egy nyitott peronú villamosra, és mindkét lábát elvesztette valamivel térd felett.
Átalakítottak a számára egy gokartot, kézzel adagolta a gázt, kezelte a féket – úgy nézett ki, mint egy harci szekér. „Őrült Marjainak” nevezték, mert úgy száguldozott a masináján, mint Ben Hur. Nagyon jóképű férfi volt, folyamatosan nőzött. Azt hiszem, a halálát is egy szőke nő okozta.
Az anyukámat mindenesetre falábbal is meghódította, majd közölte vele, hogy nem akar gyereket, és nem szeretne negyvenéves koránál tovább élni. Amikor anyukám terhes lett velem, el is költözött otthonról – néhány házzal odébb lakott. Hetvenegyben lett öngyilkos, abban az évben, amikor Domján Edit és Szécsi Pál.
RM Maradtak róla fényképek, tudja, hogy nézett ki?
MJ Egy alkalommal egy régi filmhíradórészleten vettem észre. Száguldanak a gokartok, az egyik versenyző megfordult, és a kamerába nézett. Ő volt az apám, rám mosolygott. Meg is szereztem a felvételt.
RM Hol laktak?
MJ A Bajza utcában. Furcsa az élet, mert azt a lakást, ahol meghalt – bevett egy csomó gyógyszert, és még fel is robbantotta magát – megkapta az általános iskola, ahová jártam. Ott volt az iskolai könyvtár.
RM Úgy tűnik, nem lenne témagondja annak a forgatókönyvírónak, aki filmet készítene az életéből.
MJ Szép gyerekkorom volt. Mostanában nagyon divatos panaszkodni, de jól éreztem magam. Anyám imádott, nagymamám szintén, jó általánosba jártam. A Bajza utcai suli elit iskolának számított, engem azért vettek fel a diplomatagyerekek közé, mert ott laktunk szemben, ráadásul félárva is voltam.
Rengeteg tagozat volt – orosz, ének, matek, kiválóan megtanítottak szóképolvasni. Ennek köszönhetem például, hogy három-négyszáz oldalt olvasok egy nap alatt. Tehát nagyon szerettem azt az iskolát, rengeteg időt töltöttem benne, annál is inkább, mert a lakásunk elég pocsék volt, az iskola udvarán pedig még uszoda is működött. Szerettem oda járni, jól is tanultam.
RM Miért nem tanult tovább?
MJ Az volt a pechem, hogy megszépültem. Sokáig csúnya, kövér kislány voltam, egy eminens, minden rendezvényen én szavaltam. Tizenhárom éves koromban az anyám benevezett egy modellpályázatra, és ott ragadtam. Anyu akkoriban, talán ha kétezer forintot keresett havonta, én meg modellként két nap alatt kaptam annyit.
Arra megkért, hogy legalább érettségim legyen – el is végeztem az egészségügyi szakközepet. Ápoló, gyermekgondozó vagyok. Az iskolába gyakorlatilag aludni jártam, hiszen tizennégy éves koromtól dolgoztam. Nyolcvannyolcban megkaptuk a világútlevelet, én pedig másnap úton voltam Ausztria felé.
Nyáron megcsináltuk a Playboy-anyagot Rómában, ott egy szépségversenyt is nyertem, de akkor már jobban érdekelt az, hogy én fotózzak. Egy év múlva Londonban Phil Collins sajtófotósa voltam – majdnem híres. Elérkezett a rendszerváltás, hazajöttem, pedig Rómában és Londonban is maradhattam volna.
RM Miért jött vissza?
MJ Nem tudom. Arra gondoltam, hogy itt kényelmesebb, jól megélek fotósként, itt van az anyám, a nagymamám, hét év modellmúlttal ismernek, a hentes már akkor is szép húst adott – ma is azt ad, persze –, tehát úgy láttam, felesleges Londonban ismeretlen senkiként erőlködnöm azért, amit itthon már elértem. Aztán férjhez mentem, előtte Kirgíziában tanítottam. Mindig azt hittem, hogy jobb lesz – ma már kicsit aggódom.
RM Volt férje meglehetősen ismert ember, akitől kalandfilmbe illő epizódok során vált el, és aki jó néhány éve börtönben tervezgeti a jövőjét.
MJ Róla nem beszélek, a nevét sem szeretném látni ebben az interjúban. Nem lenne jó, ha még ennyi év után is vele kapcsolatban emlegetnének, ahelyett, ami én magam vagyok.
RM Mire gondol, ha azt a szót hallja, hogy bátorság?
MJ Eldöntöttem, hogy nem akarok félelemben élni, majd megijedek, ha muszáj. Az egész emberiség általános betegsége, hogy mindig rettegünk valamitől. Nyilván nagyon kell figyelni mindenre, de közben örüljünk annak, ami van. Ez nem ezoterikus megállapítás, mert bármilyen divatos is az mostanában, én borzasztóan nem szeretem. Már túl vagyok rajta.
Égnek áll a hajam, ha azt hallom, hogy ego, meg karma, és a jóga mindenen segít. Az hiszik az emberek, hogy a gondjaikat, amikkel nem tudnak megbirkózni, majd megoldja helyettük az ezotéria, a csillagok és az angyalok. Persze, én is voltam jós pár évig. Még újságban is foglalkoztam ezotériával, rengeteget olvastam a témához. Napi horoszkópokat is készítettem – azóta nem hiszek bennük.
Érdekes amúgy, hogy a jóslataim hetven-nyolcvan százaléka bejött. Ezt én sem tudom megmagyarázni. Közben persze azt is tudom, hogy ha egy beteg ember hisz a gyógyulásban, akkor az segít. A hitnek hatalmas ereje van, mert a saját energiáinkat mozgósítja.K
RM Azt leszögezhetjük, hogy az ezotéria terén szembe megy a divattal.
MJ Nem a divat miatt, hanem mert nagyon őszinte ember vagyok. Nem értem, miért kell hazudni. Én mindig igazat mondok, mert ez sokkal izgalmasabb. Mivel mindenki füllent, sosem hiszik el, hogy én őszinte vagyok. Ugyanazt érem el, mintha hazudnék. Momentán nincs szükségem ilyesmire. Persze, a magánéleti dolgokban muszáj néha füllenteni, de mostanában erre sincs szükségem.
RM Tudom, hogy a családról nem beszél, de az közismert tény, hogy két gyermeke van.
MJ Kettő, egy lány és egy fiú, de a nevüket már ne írja le. Nem szoktam szerepelni velük sehol sem.
RM A párjáról se ejtsünk szót?
MJ Rossz kérdés, az életemnek ez a területe nem nyilvános.
RM A fotózásról beszélhetünk?
MJ Bármennyit! Most lesz egy kiállításom, csodálatos virágfotókból. Valóságos forradalom zajlik az élőlények szabad szemmel láthatatlan világában. Jövőre mindenképp elkezdek egy egyetemet. Talán biológus leszek, mert ott elektromikroszkóppal is készíthetek fotókat. Nyertem biológiaversenyt, tudok latinul, a többit megtanulom. Órákig képes vagyok egy virágot fotózni, és elképesztően szép dolgokat találok. Fotósként mindig azt vizsgálom, ami érdekel. Most a növényeket.
RM Azért embereket is fényképez.?
MJ Persze, továbbra is készítek portrékat. Főleg komolyzenészekkel dolgozom.
RM Az internet tanúsága szerint önmagát is folyamatosan fényképezi.
MJ Ez azért van, mert modell voltam, és magamnak mindig kéznél vagyok. Ezek most glamour-képeknek tűnnek, de amikor öreg és ráncos leszek, akkor művészi fotókká válnak. Akkor se fogom abbahagyni. Ez immanens folyamat, tehát magamból indulok ki, majd a közösségi hálón közzéteszem az eredményt. Azért szeretem, mert itt azt csinálok, amit akarok. Legföljebb néha letilt a közösségi oldal, mert sokallják a meztelenséget, akkor felteszek egy másik képet.
RM Miért teszi közzé ezeket a fotókat?
MJ Mert érdekesek számomra, és másokat is érdekelnek. Mindenkinek megvan a saját agylövése. Én elméletileg exhibicionista lennék, de a magánéletben nem vagyok igazán az. Először csak fotókat tettem föl az internetre, aztán kiderült, hogy sokan nem értik őket, így szövegeket kezdtem írni, zenéket válogatni. Válaszolok az üzenetekre is, valahogy úgy érzem, hogy csinálnom kell, mert az az én utam.
Nem tudom, miért, lehet, hogy pszichológushoz kéne fordulnom, de minek mennék, amikor okosabb vagyok náluk. A saját weboldalam olyan, mint egy nyilvános napló. Vannak a közvetlen környezetemben olyanok is, akik nem szeretik, de meg kell érteniük, hogy ez is hozzám tartozik. Ez is én vagyok.
RM Hány ember lakik magában?
MJ Sok, legalább hat-hét. Még az arcom is változik. Reggel felkelek, és nézem, hogy ma ki ébredt – a romantikus, a vadóc, az öregebb, a fiatalabb. Nem unatkozunk.
RM Van olyan, hogy egyszerre kettő ébred?
MJ Nincs, egyszerre mindig egy van ébren, és sosem vitatkozunk egymással. Szerencsére az, aki kedves, gondoskodik, megy a gyerekért, pontosan érkezik, kiválóan főz, az mindig ott van.
RM Mit tart fontosnak egy férfiban?
MJ Szeressen, lehessen rá számítani, ahogy rám is lehet. Semmi különös.
RM Mennyire legyen okos?
MJ A futó kalandjaim között volt nagyon buta is. A tartós kapcsolathoz viszont okos férfi kell, különben nem tudna elviselni.
RM Találkozott már olyan férfival, akit okosabbnak tart magánál?
MJ Egyetlen ilyen férfival találkoztam. Igaz, hogy ő mindenkinél okosabb, akit ismerek.
RM Humor?
MJ Nem fontos, nekem van elég. Nem kell engem szórakoztatni, szórakoztatom én magamat.
RM Türelem?
MJ Egyik, számomra fontos férfi se volt igazán türelmes. Velem szemben nem is kell annak lenni, nagyon jól alkalmazkodom, ha akarok. Ha pedig nem, akkor már a türelem sem segít.
Még nincs hozzászólás