Az vagy, amit megeszel...
...tartja a mondás. De mit várhatunk így azoktól, akik az üzemi étkezdéből, az iskolai menzán vagy a kórházi kosztból nyerik az energiájukat? Persze, vannak helyek, ahol a közétkeztetés üzemeltetőinek fontos, hogy ne csak olcsó, de egészséges és tápláló ételek is kerüljenek az asztalra, ám biztosan nem gondolnánk, hogy épp egy börtön lenne erről híres.
Halleves rókagombával, bálnasteak tonhalszósszal és spárgával, majd a desszertek közül fagylalttorta friss nyári gyümölcsökkel. Alkohol helyett pedig Az utolsó nyár emléke című dal megy a háttérben, mert tisztességes ételhez tisztességes zene illik.
A fenti rendelést nem egy előkelő étteremben adták le. A fogások a Halden börtön szakácskönyvében szerepelnek, amit a főzőtanfolyamon részt vevő rabok írtak, fényképeztek és állítottak össze. A zenét is ők szerezték, a felvételt pedig a börtön stúdiójában készítették.
A norvég börtönfilozófia első pontja szerint ugyanis egy börtönnek, amennyire csak lehet, a kinti világhoz kell hasonlítania. A büntetés az elzárás, a szabadság megvonása, ezenkívül azonban minden fogvatartottnak pontosan ugyanazok a jogai, mint egy szabad embernek.
Na, de miért kell őket luxusételekkel tömni? Sok tisztességes ember nem teheti meg, hogy ilyen finomságokat egyen! – vethetik fel az ellenkezők. Természetesen a norvég börtönökben sem ez a mindennapi menü, csak néhány azokból az ételekből, amelyeknek az elkészítését a börtöntanfolyamon elsajátították a rabok, hogy büntetésük letöltése után akár egy jó nevű étteremben, szállodában helyezkedhessenek el.
A szakácstanfolyam pedig csak egyike annak a sokféle képzésnek, ami a munka mellett a fogvatartottak rendelkezésére áll, hogy amikor kikerülnek, nagyobb eséllyel találjanak olyan állást, ami sikerélményt és megélhetést is biztosít, és ami így nagyban csökkenti annak valószínűségét, hogy a világra dühösen, törvénytelen úton szerezzenek maguknak elégtételt és bevételt.
Az általános és középiskolai képzés mindenki előtt nyitva áll, de a választható tanrendben szerepel hegesztés, faművesség, számítógépes alapismeretek, angol, vagy a külföldiek számára norvég nyelv. Kreativitásukat pedig a zene, az írás vagy a kézművesség terén fejleszthetik a korábbi életükre jellemzőnél sokkal építőbb módon.
Az étkezés nem csak a mesterszakács-tanoncoknak fontos. Bármennyire is tiltják, minden börtönben sütnek-főznek a rabok. Azzal, ami épp a rendelkezésükre áll. Itthon a kerálót, vagyis a merülőforralót használják hihetetlen leleményességgel, de a börtönbüfében beszerezhető alapanyagokból még sütemény – kókuszgolyó, puding – is készül. Nem csak azért, mert a koszt olyan, amilyen.
Az együtt főzésnek közösségteremtő ereje van. Meg kell beszélni, mit tudnak összehozni a zárkatársak birtokában lévő alapanyagokból, ki mit tesz bele, ki készíti el.
A tervezés, a döntés mind olyan készség, amit a hagyományos börtönökben nem támogatnak, mert félelmetesnek tartják, így aztán azok, akik rossz döntéseik (értsd: elkövetett bűncselekmények) miatt itt töltik az idejüket, nem tanulnak meg helyzetet felmérni, mérlegelni és végül másokat is figyelembe véve dönteni. Ennek híján aztán hamar visszakerülnek a börtönbe, természetesen a kinti többség kárára.
Ezt ismerték fel Norvégiában, és döntöttek úgy, hogy – ahol erre lehetőség van – kisebb zárkaközösségek, 7-12 ember – együtt főzhet mindennap a közösségi helyiségben lévő konyhában. A legegyszerűbb krumplileves elkészítéséhez is együttműködésre, vitára, lemondásra és közös döntésekre van szükség.
Ahogy az ebédidőben szállingózó illatokból kivettem, a norvég börtönökben már sok jó döntés született. Kifejezetten sajnáltam, hogy engem nem hívtak meg. Ahogy ugyanis a felügyelők – akik nem ritkán vendégek ezeknél az étkezéseknél – elmondták, az étel itt gyakran jobb, mint az ő közkonyhájukon. Nem csoda. Ezek az emberek maguknak, egymásnak, szívvel sütnek-főznek.(a szerző pszichológus)
Még nincs hozzászólás