Az utólagos bölcsesség torzít
Ha a csalódásainkat, kudarcainkat vagy rossz döntéseinket évekig dajkáljuk, lassítjuk az emlékek elhalványulását. A "mi lett volna, ha" problémával az foglalkozik, aki nem engedi el a múltat, és a jelen sikertelenségeit is azzal magyarázza, hogy egyszer, valamikor rosszul lépett.
Daniel L. Schacter, a Harvard Egyetem professzora így ír erről Az emlékezet hét bűne című könyvében: "A kellemetlen élmények felidézése arra késztet bennünket, hogy belemenjünk a tényellentétes gondolkodás csapdájába – így hívják a pszichológusok azt a jelenséget, amikor alternatív forgatókönyveket dolgozunk ki arra, hogy mi történhetett volna, vagy minek kellett volna történnie."
A tényellenes gondolkodás iskolapéldájaként említi a tőzsdéző esetét, aki meggondolatlanul rosszkor vásárol, sokat veszít az üzleten, és utána gyötri a tudat, hogy hibázott.
"Az egyik leggyakrabban használt metafora az emlékezet működésével kapcsolatban az úgynevezett raktár-koncepció. Ez az évezredek óta velünk élő elképzelés úgy láttatja a memóriát, mint egy helyet, ahová bepakoljuk az emlékeket. Kezdetben hatalmas raktárhelyiségként, majd filmként, végül digitális merevlemezként képzelték el, de az alapelgondolás közös: az információkat eltesszük, ezek pedig vagy ott maradnak, vagy egy idő után megsérülnek, tönkremennek, köznapi szóval elfelejtjük őket. Pedig Endel Tulving már a '60-as években szellemes kísérletekkel bizonyította, hogy számos információ, amely a felejtés áldozata lett, később mégis elérhetővé válik, ha más hívóingereket alkalmazunk. Vagyis egy adott emlékezési próbálkozásnál csak azt állapíthatjuk meg, mi az, amit a személy az aktuális hívóingerek segítségével képes elérni az emlékezetében, nem pedig azt, hogy mi áll rendelkezésére a memóriájában a korábbi tanulást követően" - írta Racsmány Mihály pszichológus a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában.
De ugyanezt éljük át akkor is, amikor meghúzzuk mások autóját, mert rossz pillanatban rántjuk el a kormányt, vagy balesetet szenvedünk a sípályán, mert bár már fáradtak vagyunk, nem akarjuk kihagyni, hogy az utolsó lifttel még felmenjünk a hegytetőre; vagy elszóljuk magunkat, és ezzel akaratlanul megbántunk valakit...
"Bárcsak türelmesen kivártuk volna, míg megnyugszik a piac – írja Schacter professzor a vesztes tőzsdézőről. – Korholjuk magunkat, újraélve azt a pillanatot, amikor úgy határoztunk, hogy vásárolni fogunk.
Az éjszaka közepén felriadunk, meggondolatlan döntésünktől gyötörve, és arra gondolunk, milyen boldogok lennénk, ha egy-két napot még vártunk volna a befektetéssel. Ez a fajta tényellentétes gondolkodás könnyen elvezethet az utólagosbölcsesség-torzításhoz."
Még nincs hozzászólás