Az istenek könnycseppei
A Kr. előtti 4. századból származó szanszkrit adókönyvek bizonysága szerint a gyémánt már akkoriban a mindennapi kereskedelem része volt. Neve a görög adamas szóból ered, ami kemény ércet jelent. Uralkodók és gazdagok kiváltsága volt a nyersgyémánt birtoklása, hiszen a tökéletes kristályok mindig nagyon értékesek voltak. Az egyiptomiak azt hitték, hogy a gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelem biztosítéka. Az ókori Görögországban pedig úgy tartották, a gyémántok az istenek földre hullott könnycseppei.
Szerelemben, háborúban
Valószínűleg Nagy Sándor hozta először e követ Európába. Nyugaton a 13. században a gyémántpiac központja Velencében volt, majd a 15. század végétől a szerepét Antwerpen vette át, s őrzi napjainkban is. A gyémánt az örök köteléket, a szerelmet jelképezi évszázadok óta.
Az a hagyomány, mely szerint eljegyzéskor gyémántgyűrűt ajándékoznak, I. Miksa német-római császárhoz kötődik, aki 1477-ben így kérte meg I. Burgundi Mária kezét. A szokás viharsebesen terjedt el a főúri családoknál, majd az „egyszerű halandók” között is.
Az amerikai film, a Véres gyémánt (2006) címe a háborús övezetekben bányászott gyémántokra utal, melyek eladásából finanszírozzák a hadviselést. A film bemutatásakor hírek kaptak szárnya, melyek szerint a De Beers Group – a legnagyobb kereskedő a gyémántpiacon napjainkban is – el akarta érni, hogy a film készítői tegyék világossá a nézők számára: az események fiktívek. Tartottak ugyanis tőle, hogy a vetítések nyomán csökken a gyémánt iránti lakossági kereslet.
A gyémánt súlyát mindig karátban adják meg, melynek nemzetközileg elfogadott rövidítése a ct. 1 ct = 200 mg = 0,2 g.
A gyémántcsiszolás lényege a szabálytalan részek és egyéb hibák eltávolítása. A gyémánt drágakő minőségű darabjait ékkőnek csiszolják meg, gyengébb minőségű kristályai üvegvágó- és gravírozószerszámokba kerülnek, vagy csapágyakat készítenek belőlük.
Híresek és hírhedtek
Most pedig jöjjenek a leghíresebb gyémántok! Kezdjük a Föld legnagyobb gyémántjának tartott (nyers állapotban 3106 karátos) Cullinan gyémánttal. A felbecsülhetetlen értékű kékesfehér kőre 1905-ben bukkantak rá a dél-afrikai gyémánt mágnás, Thomas Cullinan által felfedezett bányában.
A kiolthatatlan láng, az élet szimbóluma a rubin. Sok népcsoport úgy tartotta, hogy e kő az élet tüzét hordozza magában, így viselőjét egészség és szerencse kíséri élete végéig. Ázsiai mítoszok szerint a rubin az istenek vérét zárta magába, de sokan hittek abban is, hogy távol tartja a gonoszt. Más népek szerint a bátorság köve volt. Ebben annyira hittek, hogy a vagyonosabb harcosok rubin követ ültettek a bőrük alá, hogy elegendő bátorságot adjon nekik a csatában. Napjainkban is spirituális gyógyító erővel ruházzák fel: mindenfajta vérbetegség leküzdésében segítséget látnak benne. Neve a latin rubeus jelentése piros szóból származik.
Születésnapi ajándékként került VII. Eduárd angol király tulajdonába 1907-ben, aki lecsiszoltatta a követ. E darabolás eredményeként keletkezett a világ legnagyobb csiszolt gyémántja, az 530,2 karátú Cullinan I. (Afrika nagy csillaga), mely kisebb társaival jelenleg az angol koronázási ékszerek része.
A kissé zöldes színű Koh-i-Noor gyémántra feltehetően a 13. században találtak rá Indiában. Eredeti formájában 181 karát tömegű volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, s nevezte el így (perzsául azt jelenti: a fény hegye).
A tisztaság és a hűség ékköve a zafír. Egyes ókori feljegyzések úgy tartották, hogy a hullócsillagok fénye elfolyik, majd beszivárogva a talajba, drágakővé válik. Az ókori perzsák hite szerint a Földet egy zafír tartja, és az ég tulajdonképpen az ékkő ragyogását tükrözi. Kleopátra királynő számára porították e drágakövet, majd a zafír port szemfestékként használta. A zafírnak erős spirituális gyógyító hatást tulajdonítanak. Különösen hajhullás, bőrbetegségek, krónikus fájdalmak esetén javasolják. A magyar nyelv a német Saphir szót vette át, de a kifejezés megtalálható a latin és a görög nyelvben is: végső soron valószínűleg indiai eredetű.
Mivel birtoklását véres harcok kísérték, az angol királyi udvarban az volt az általános hiedelem, hogy szerencsétlenséget hoz férfi viselőjére. Így Viktória királynő végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csak a felesége viselheti. A kő napjainkban a windsori kastélyban található, a királyi ékszerek közt.
Az egyik legtisztább elsőrendű kő, kékeszöld árnyalattal az Orlov (199,6 karát), melyet szintén Indiában fedeztek fel. A kő viharos története 1772-ben jutott nyugvópontra, amikor megvásárolta Nagy Katalin számára a cárnő kegyence, Grigorij Orlov gróf. Az asszony a koronájába foglaltatta, és szerelméről nevezte el a követ. Hamarosan kiábrándult az ajándékozóból, így a kő helyet változtatott, s később a cári jogart ékesítette.
Végezetül a leghírhedtebb gyémánt, a 45,52 karátos Hope. Egy francia drágaságkereskedő 1668-as indiai útjáról huszonöt hatalmas gyémánttal tért haza. A legnagyobb, ibolyakék színűt XIV. Lajosnak adta el. A Napkirály szív alakúra csiszoltatta a gyémántot, mely a későbbiekben több kézen ment át.
A drágakövek természetes úton, a Föld vulkáni működésének következtében jöttek és jönnek létre. Nagy nyomáson és hőmérsékleten olvad egybe anyaguk, aztán lassan kihűlve kikristályosodnak. Az igen ritka és különösen szép példányokból lehet csak nagy precizitást és szakértelmet igénylő munkával előállított drágakő. A rubin és a zafír is közel gyémánt keménységűek. Régebben a valódi rubint és a zafírt is órák mozgó alkatrészeibe is beépítették a nagyfokú kopásállóságuk miatt.
1909-ben Pierre Cartier vásárolta meg, majd eladta egy gazdag amerikai örökösnőnek, Evalyn Walsh McLeannek, aki szerint a másnak szerencsétlenséget hozó tárgyak neki szerencsét hoznak.
A kő korábbi tulajdonosainak valóban tragikus sorsa volt: viselte Marie Antoinette francia királynő, akivel a guillotine végzett, a gazdag bankár Henry Hope (akinek nevét viseli a kő) egyik leszármazottja becsődölt, házassága tönkrement; az új vevő, egy francia bróker megőrült és öngyilkos lett, a következő két tulajdonost pedig meggyilkolták… A kő napjainkban a Smithsonian Intézetben tekinthető meg Washingtonban. Jól gondolják meg!
Még nincs hozzászólás